A túl intenzív mezőgazdaság okozza az európai madarak tömeges eltűnését, mondja szakértő az Euronews Greennek.
Az Észak-Amerikában élő madárállomány az elmúlt 40 évben 15 százalékkal csökkent egy, a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint. Ugyanez a történet játszódik le egész Európában, és már évtizedek óta tart. Az Euronews Green Anna Stanevával, a BirdLife Europe tudományos, faj- és élőhelyvédelmi igazgatójával beszélgetett arról, mi zajlik, és miért sokkal többről szól ez, mint magukról a madarakról.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A madárállományok meredek visszaesése
Az 1980-as évek óta gyűjtik az adatokat, amikor a tudósok elkezdték rendszeresen nyomon követni a madárállományok alakulását egész Európában.
„Európában is csökken a madarak száma, ráadásul meglehetősen gyors ütemben” – mondja Staneva.
A mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajokat sújtotta leginkább a változás – például a verebeket, a pacsirtákat és a bíbiceket, amelyek egykor ellepték a vidéket. „Az adataink következetesen csökkenést mutatnak, különösen a mezőgazdasági élőhelyek madarainál, ahol Európa-szerte az elmúlt négy évtizedben már csaknem 60 százalékos a visszaesés” – magyarázza Staneva.
A helyzet azonban nemcsak a mezőgazdasági fajokat érinti. Az erdei és vízi madarak, illetve a hosszú távú vonulók állománya is zsugorodik, a veszteségek szinte mindenütt jelentkeznek. Közép-Európa egyes részein a tövisszúró gébics – ez a kistermetű, éles szemű ragadozó, amely egykor gyakori látvány volt – mindössze 30 év alatt több mint 92 százalékkal fogyott.
A mezőgazdaság nem a madarak szövetségese
Az éghajlatváltozás részben felelős a madárállományok csökkenéséért, mivel eltolja az évszakok időzítését, és összezavarja azokat a jeleket, amelyekre a madarak a költéskor hagyatkoznak. A legfőbb hajtóerő azonban sokkal hétköznapibb.
„Számos tanulmány egyértelműen azt mutatja, hogy Európában az egyik legnagyobb és legjelentősebb veszélyforrás a madarak számára az intenzív mezőgazdasági termelés” – mondja Staneva.
A modern iparszerű mezőgazdaság olyan sebességgel és léptékben formálta át a vidéket, amelyhez a vadon élő állatok nem tudnak alkalmazkodni. Sövényeket, fasorokat irtottak ki. Az ugaron hagyott földek – amelyek egykor mozaikszerű élőhelyet jelentettek a tájban – helyét hatalmas, üres monokultúrák vették át. És akkor még ott vannak a vegyszerek.
„A növényvédő szerek és műtrágyák közvetlenül is ártanak a madaraknak, de emellett hatással vannak a szaporodóképességükre is, és arra, hogy az állományaik fenn tudjanak maradni” – teszi hozzá Staneva.
A probléma egy része közvetett, de pusztító hatású. Amikor a növényvédő szerek gyakorlatilag eltüntetik a rovarokat és más gerincteleneket a tájról, azzal azt a táplálékot vonják el, amelyre a fiókáikat etető szülőmadaraknak szükségük lenne.
A madarak egészsége összefügg az emberi egészséggel
Ahogy a természet számos más eleménél, az emberi egészség itt is szorosan összefonódik a vadon élő állatokéval.
„A madarak nagyon jó indikátorai a környezet állapotának – mondja Staneva. – Ha ilyen nagy számban tűnnek el a madarak, azzal az ökoszisztéma bizonyos funkcióit is elveszítjük, márpedig ezek a funkciók kapcsolódnak az élelmiszer-termeléshez és ahhoz, hogy az ökoszisztéma alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozáshoz.”
A madarak olyan feladatokat látnak el helyettünk, amelyekről nagyrészt már megfeledkeztünk. Megritkítják a mezőgazdasági kártevőket. Terjesztik a magvakat. Fenntartják a természet működését. Ha eltűnnek, ezek a szolgáltatások is megszűnnek, és egyre inkább éppen azokra a növényvédő szerekre szorulunk rá, amelyek eredetileg is hozzájárultak a pusztulásukhoz.
Van egy nehezebben mérhető emberi ára is mindennek. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a természetben töltött idő – sőt már pusztán a madárének hallgatása is – csökkenti a stresszt és a szorongást. Minél csendesebb lesz a vidék, annál rosszabb ez nekünk is, nemcsak nekik. „Amikor a madarak állománycsökkenéséről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a környezetünk általános egészségi állapotának egyik mutatója” – teszi hozzá Staneva.
Természetbarát politikákra van szükség
A jó hír az, hogy tudjuk: a természetvédelem működik. A keselyűk visszatértek az európai égboltra, a dalmát pelikán állománya ismét erősödik. Ha elegendő időt és erőforrást fordítanak rájuk, a célzott programok a kipusztulás szélére sodródott fajokat is visszahozhatják.
Ám ezek a sikerek egyelőre kicsik és elszórtak. Staneva hangsúlyozza, hogy a válság rendszerszintű. „Az összességében tapasztalható hanyatlás arra utal, hogy nem pusztán regionális problémáról, hanem rendszerszintű gondról van szó.” Ennek orvoslása alapvető változást igényel abban, ahogyan az élelmiszer-termelést megszervezzük.
„Rendszerszintű, átfogó átalakításra van szükség mind az élelmiszer-előállítás módjában, mind abban, ahogyan a földjeinket megműveljük” – fogalmaz.
Az eszközök Európában részben már rendelkezésre állnak: a közös agrárpolitika támogatja a természetkímélő gazdálkodást, az új, természet-helyreállítási jogszabály pedig 2030-ig az uniós szárazföldek és tengerek 20 százalékának helyreállítását tűzi ki célul. Hogy a kormányok mindebből mit valósítanak meg, az már más kérdés.
„Arra van szükség, hogy az országok összefogjanak, és jóval természetbarátabb intézkedéseket vezessenek be – mondja Staneva. – Ha egy politika természetbarát, az óhatatlanul az emberi egészségnek is kedvezőbb lesz.”