A képzelőerőt sokáig kizárólag emberi sajátosságnak tartották, ám a tudósok most felfedezték, hogy az emberszabású majmok is képesek mentális életüket az „itt és most”-on túlra kiterjeszteni.
Egy, a gyerekek teadélutánjára emlékeztető kísérletsorozatban az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatói első ízben mutatták ki, hogy az emberszabásúak képesek használni a képzeletüket, és „játsszák, hogy csak úgy tesznek”. Az egyik bonobó képzeletbeli gyümölcslével teli csészékkel és képzeletbeli szőlővel megrakott tálakkal foglalkozott, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy egy totyogó gyerektől várnánk.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint az eredmények megkérdőjelezik az állatok képességeiről alkotott, régóta élő feltételezéseket, és azt sugallják, hogy a színlelt tárgyak megértésének képessége benne van a kulturális közegben nevelkedett emberszabásúak kognitív potenciáljában. Ez a képesség feltehetően akár kilencmillió évre is visszanyúlik.
„Forradalmi” felfedezés az emberszabásúak elméjéről
„Valóban sorsfordító, hogy a mentális életük túlmutat az itt és most tapasztalatán” – mondja a tanulmány társszerzője, Christopher Krupenye. „A képzeletet régóta annak kulcselemeként tartjuk számon, ami emberré tesz bennünket, és az, hogy ez talán nem kizárólag a mi fajunk sajátja, igazán szemléletformáló.
„Jane Goodall felfedezte, hogy a csimpánzok eszközöket készítenek, és ez megváltoztatta annak definícióját, mit jelent embernek lenni. Ugyanígy ez a kutatás is arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk, mitől különlegesek az emberek, és milyen mentális élet zajlik a többi élőlényben.”
Honnan tudják a tudósok, hogy az emberszabásúak használják a képzeletüket?
Mindeddig nem végeztek kontrollált vizsgálatokat a színlelt játékra vonatkozóan állatoknál, jóllehet rengeteg anekdota szólt arról, hogy egyes állatok látszólag „mintha-viselkedést” mutatnak.
Például a vadon élő fiatal csimpánzokat megfigyelték, amint botokat cipelnek és azokkal játszanak, a karjukban tartva őket, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy anya tartaná a kölykét.
Krupenye és társszerzője, Amalia Bastos, a skóciai St Andrews-i Egyetem oktatója arra volt kíváncsi, vajon ellenőrzött körülmények között is tudják-e tesztelni ezt a színlelési képességet.
Teaparti az emberszabásúaknak
A kutatók egy gyerekek teadélutánjához nagyon hasonló kísérleteket dolgoztak ki egy 43 éves bonobó, Kanzai számára, akiről már korábban beszámoltak, hogy szokott szerepjátékba bonyolódni, és mutogatással reagál a szóbeli utasításokra.
Minden egyes kísérletben a kísérletvezető és Kanzi egy asztal két oldalán ülve néztek egymással szembe; az asztalon vagy üres kancsók és csészék, vagy tálak és befőttesüvegek álltak. Az első feladatban két üres, átlátszó pohár és egy üres, átlátszó kancsó volt az asztalon.
A kísérletvezető megdöntötte a kancsót, mintha egy kis képzeletbeli levet töltene mindkét pohárba, majd eljátszotta, hogy az egyik pohárból kiönti a levet. Ezután megkérdezte Kanzit: „Hol van a lé?”
Az emberszabású az esetek többségében a megfelelő pohárra mutatott, amelyben még mindig „benne volt” a képzeletbeli lé, még akkor is, amikor a kísérletvezető megváltoztatta annak a pohárnak a helyét, amely a képzeletbeli italt „tartotta”.
Arra az esetre, ha Kanzi azt hitte volna, hogy a pohárban valódi lé van, még ha nem is látja, a csapat egy második kísérletet is elvégzett. Ezúttal egy valódi lével teli pohár is volt az asztalon a képzeletbeli levet jelképező pohár mellett. Amikor megkérdezték Kanzit, mit szeretne, szinte mindig a valódi lére mutatott.
A harmadik kísérletben ugyanezt az elvet alkalmazták, csak éppen szőlővel. A kísérletvezető eljátszotta, hogy egy üres tárolóból leharap egy darabot egy szőlőszemből, majd az egészet az egyik befőttesüvegbe teszi. Ezután eljátszotta, hogy az egyik tárolót kiüríti, és megkérdezte Kanzit, hol vannak a szőlőszemek. Kanzi ismét a képzeletbeli tárgy feltételezett helyére mutatott.
„Rendkívül figyelemre méltó és nagyon izgalmas, hogy az adatok azt sugallják: az emberszabásúak a fejükben képesek elképzelni olyan dolgokat, amelyek nincsenek ott” – mondja Bastos. „Kanzi képes létrehozni a képzeletbeli tárgy fogalmát, miközben azt is tudja, hogy az nem valódi.”
Bár Kanzi nem válaszolt tökéletes pontossággal, következetesen jól teljesített.
„A képzelet az egyik olyan dolog, amely az ember esetében gazdag mentális életet biztosít. Ha pedig a képzelet gyökereinek egy részén osztozunk az emberszabásúakkal, annak arra kellene késztetnie az embereket, hogy megkérdőjelezzék azt a feltételezést, miszerint a többi állat csupán robotikus életet él, és a jelen pillanatra van korlátozva” – teszi hozzá Krupenye. „Ezeknek az eredményeknek arra kellene sarkallniuk bennünket, hogy törődjünk ezekkel a gazdag és gyönyörű elmével rendelkező lényekkel, és gondoskodjunk róla, hogy továbbra is létezhessenek.”
A kutatók most azt remélik, hogy az emberszabásúak képzeletének más aspektusait is feltárhatják, például azt, mennyire képesek a jövőre gondolni, vagy elképzelni, mi játszódik le mások fejében.