Az elmúlt évtizedben a klímaperek számának ugrásszerű növekedése cselekvésre kényszerítette a kormányokat és a nagyvállalatokat.
A klímaperek számának „megugrása” nyomán világszerte arra kényszerülnek a kormányok, hogy egyértelmű cselekvési szabályokat határozzanak meg.
A Climate Litigation Network friss jelentése azt vizsgálja, miként járult hozzá tíz év bírósági eljárása ahhoz, hogy „kötelező jogi kötelezettségek” szilárduljanak meg a vezetők és a nagy szennyezők számára a polgárok klímakárokkal szembeni védelmére.
E jogi küzdelmek közül sokat a mérföldkőnek számító Urgenda-ügy inspirált, amelyben először történt meg a világon, hogy bíróság erősebb klímaintézkedésekre kötelezett egy kormányt.
Az ítélet azt követően született, hogy az Urgenda Foundation nonprofit szervezet csaknem 1 000 állampolgárral közösen a holland bíróságokhoz fordult, kérve, hogy kényszerítsék a kormányt saját kibocsátáscsökkentési vállalásai betartására, a köz érdekének védelmére és az emberi jogok tiszteletben tartására.
A klímaügyek visszaadják a cselekvési lehetőséget és a bizalmat
A „Közös jövőnk alapjainak lerakása: hogyan épített tíz évnyi klímaügy jogi architektúrát a klímavédelemhez” című jelentés azt állítja, hogy a klímaperek számának emelkedése közvetlen válasz a kormányok és a vállalatok kudarcára a „korunkat meghatározó kihívás” kezelésében.
Világszerte tízből majdnem kilenc ember (89 százalék) szeretné, ha kormánya többet tenne a klímaváltozás elleni küzdelemben, mégis mindössze minden ötödik hisz abban, hogy a kormánya be is tartja ígéreteit.
„Ebben a helyzetben a klímaperek eszközzé váltak a cselekvőképesség és a bizalom helyreállítására”, áll a jelentésben.
„A pereskedés lehetővé teszi a polgárok számára, hogy független bíróságok előtt kérjenek számonkérést, amelyek azt ígérik, hogy helyzetüket a jog alapján mérlegelik, nem pedig rövid távú politikai nyomás szerint.”
Védekezések klímaügyekben
Sokáig lehetetlennek tűnt sikerrel perelni egy kormányt vagy egy erős vállalatot , de a régóta bevett védekezések sorra megkérdőjeleződnek. Az 1990-es évek óta a cégek három kulcsérvre támaszkodtak, hogy a bíróságokon „elhárítsák a felelősségre vonást”.
Ezek: a „bízzuk a politikára” védekezés, amely szerint a klímapolitika túl összetett a bíróságok számára; a „csepp a tengerben” védekezés, amely azt állítja, hogy egyetlen ország vagy vállalat világszinten túl jelentéktelen ahhoz, hogy kikényszeríthető jogi kötelezettsége keletkezzen; valamint a „válassz bármilyen célt” védekezés, amely szerint a kormányok és vállalatok szabadon meghatározhatják kibocsátáscsökkentésük mértékét és ütemezését.
Ügyről ügyre gyengült ezeknek a védekezéseknek az ereje, aminek nyomán olyan országokban, mint Brazília, Németország, Írország, Hollandia és Dél-Korea, szigorodtak a klímacélok és módosultak a jogszabályok.
Mindez olyan jogi alapokat teremtett, amelyek a közösségeket is felhatalmazzák arra, hogy kihívást intézzenek az egykor érinthetetlen fosszilis energiaóriásokkal, például a Shelllel és a TotalEnergies-szel szemben.
Klímaváltozás a bíróságokon
A jelentés több sikeres klímaügyet is részletez, amelyek az Urgenda-ügyet követően mentek végig a bírósági eljáráson.
Például 2015-ben Asghar Leghair pert indított a pakisztáni kormány ellen, követelve, hogy többet tegyen az ország egyresúlyosabb klímahatásai ellen. A Lahore-i Főbíróság Leghair javára döntött, elrendelte egy Klímaváltozási Bizottság felállítását, és a kormányzati szerveknek adta feladatul a klímapolitikák végrehajtását.
Svájcban a KilmaSeniorinnen tagjai azzal támadták meg a kormány klímatétlenségét, hogy az sérti az emberi jogaikat.
Az ügy mérföldkőnek számító döntést eredményezett az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amely megállapította, hogy Svájc valóban megsérti emberi jogi kötelezettségeit azzal, hogy nem fogad el elégséges csökkentési pályát az üvegházhatású gázok kibocsátására.
Még a sikertelen perek, például a Pabai kontra Commonwealth of Australia is sikeresen ráirányították az országos figyelmet a klímaváltozás jelentette létfenyegetésre, és aláhúzták az erősebb kormányzati fellépés szükségességét.
Ebben az ügyben a Torres-szoros szigeteinek két véne 2021-ben csoportos keresetet nyújtott be az ausztrál kormány ellen a közösségüket fenyegető tengerszint-emelkedés miatt.
2015-ben Saúl Luciano Lliuya hegyivezető és gazdálkodó bíróság elé vitte az RWE-t, Németország legnagyobb villamosenergia-termelőjét.
Lliyua azzal érvelt, hogy a vállalat kibocsátásai hozzájárulnak a Peruban zajló gleccserek olvadásához , és hogy az RWE-nek hozzá kellene járulnia Huaraz város árvízvédelmi kiadásaihoz.
Noha az ügy végül sikertelen lett, a bírósági döntés most azt jelenti, hogy ha egy nagy szén-dioxid-kibocsátó elutasítja a „védelmi intézkedések” megtételét, a kibocsátásban viselt részesedésével arányos költségekért felelőssé tehető már a károk bekövetkezte előtt is.
Összességében a jelentés szerint az ilyen ügyek jogi építőkockákat hoztak létre annak meghatározására, hogyan kell a kormányoknak csökkenteniük a kibocsátásokat a veszélyes klímaváltozás megelőzése érdekében. Ebbe beletartozik a hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 1,5 °C-ra való korlátozása, ahogy azt a Párizsi Megállapodás is rögzíti, valamint annak biztosítása, hogy a nagy szennyezők felelősségre vonhatók legyenek a klímakárokért.
Jogi kötelezettség
„Ami tíz éve még erkölcsi imperatívusz volt, mára jogi kötelezettséggé vált” – mondja Sarah Mead, a Climate Litigation Network társigazgatója.
„A nagy szennyezők – a klímaváltozásért leginkább felelős kormányok és vállalatok – kötelesek kivenni a részüket a veszélyes klímaváltozás megfékezésére irányuló globális erőfeszítésekből.”
Mead hozzátette, hogy a világ legnagyobb kibocsátó vállalatai ne „szennyezhessenek következmények nélkül”, és ne „a jövőnk árán” keressenek profitot; szerinte a bíróságok most kezdenek felzárkózni.
Dennis van Berkle, az Urgenda jogi tanácsadója szerint az elmúlt évtizedben az emberek a bíróságok segítségével alulról építettek fel egy számonkérési keretrendszert.
„Soha nem álltunk még jobb helyzetben ahhoz, hogy a jog eszközeivel védjük meg az embereket és a bolygót a klímaváltozástól” – tette hozzá.