Az előrejelzések szerint Európában jelentősen eltérnek a népesedési trendek: az EU lakossága 2100-ra 53 millióval csökkenhet. Szakértők a bevándorlás szerepével magyarázzák az országok közti különbségeket, és várhatóan minden harmadik európai 65 év feletti lesz.
Európában csökken a termékenységi ráta, és öregszik a népesség. Az Eurostat legfrissebb előrejelzése szerint az EU lakossága várhatóan 11,7%-kal zsugorodik 2025 és 2100 között. A népesség 452 millióról 399 millióra eshet vissza, vagyis a következő évszázad elejére 53 millióval lehetnek kevesebben. Ez az előrejelzés a lehetséges migrációval is számol.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A várható népességváltozás Európán belül nagyon eltérő képet mutat. Egyes országoknak 2100-ban nagyobb lesz a lakossága, mint 2025-ben, miközben sok más állam népessége csökkenni fog.
Mely országok néznek szembe a legmeredekebb népességfogyással? Melyek lesznek a nyertesek? Mi áll az országok közötti különbségek hátterében? Miért nő egyes országok lakossága, miközben másoké sorvad?
A vizsgált 30 európai ország közül 12-ben várható népességnövekedés, 18-ban viszont 2100-ra visszaesik a lakosság száma.
Lettországban (33,9%), Litvániában (33,4%), Lengyelországban (31,6%) és Görögországban (30,1%) várható a legnagyobb visszaesés, mindegyikben meghaladja a csökkenés a 30%-ot. Ez azt jelenti, hogy 2100-ra tízből több mint három lakos is elveszhet.
A népességcsökkenés Bulgáriában (28%), Horvátországban (27%), Szlovákiában (26,7%), Romániában (24,3%), Olaszországban (24%) és Magyarországon (22,5%) is meghaladja a 20%-ot. Ez nagyjából egyenértékű azzal, mintha ezekben az országokban minden negyedik embert elveszítenék, ami rendkívül jelentős visszaesés.
10 és 20% közötti visszaesésre számítanak Portugáliában (19,3%), Észtországban (19,1%), Csehországban (11,5%), Finnországban (10,7%), Szlovéniában (10,6%) és Németországban (10,6%).
Ezzel szemben három európai országban 25% feletti lesz a népességnövekedés, bár lakosságuk viszonylag kicsi: Luxemburgban (36,4%), Izlandon (27,1%) és Máltán (26%).
Svájcban (16,9%), Írországban (14,6%), Norvégiában (11,8%) és Svédországban (10%) szintén 10% feletti népességnövekedést vetítenek előre.
„Elsősorban a múltbeli és a várható migrációs ráták határozzák meg”
„Ezeket a különbségeket elsősorban a múltbeli és a várható migrációs ráták határozzák meg, a korösszetétel eltéréseivel együtt” – mondta az Euronews Healthnek Dr. Tomas Sobotka, a Bécsi Demográfiai Intézet igazgatóhelyettese.
„Azokban az országokban, ahol az elmúlt évtizedekben alacsony volt a termékenység és jelentős volt az elvándorlás, idősebb a népesség szerkezete, kevés a fiatal és a reproduktív korú lakos.”
Sobotka arra is rámutatott, hogy a népesedési folyamatok különbségeit a várható termékenységi ráták eltérései is alakítják, de „kisebb mértékben”. A dél-európai országok termékenysége jelenleg is, és a kilátások szerint továbbra is alacsonyabb lesz, mint Európa más részein.
Dr. Anne Goujon, a Bécsi Demográfiai Intézet munkatársa szerint is a természetes népmozgalom és a vándorlási egyenleg közötti viszony a fő magyarázat ezekre a különbségekre.
„Bár minden uniós országban alacsony a termékenység, a tartós bevándorlással rendelkező országok – például Luxemburg és Málta – még 2050 után is képesek növelni népességüket az alacsony termékenység ellenére, míg az alacsony termékenységű, gyengébb bevándorlással vagy negatív vándorlási egyenleggel jellemezhető államok – például Lettország, Litvánia és Lengyelország – inkább fogyó népességűek lesznek” – mondta az Euronews Healthnek.
A termékenység és a halandóság szerepe korlátozott a különbségekben
A Max Planck Demográfiai Kutatóintézet munkatársa, Dr. Dmitri Jdanov szerint három fő tényező alakítja a népesedési folyamatokat: a halandóság, a termékenység és a migráció.
Elmagyarázta, hogy a jelenlegi termékenységi szint még a mostani népességszám fenntartására sem elegendő, így migráció nélkül elkerülhetetlen a természetes népességfogyás. Az országonként eltérő halandósági szintek ebben az előrejelzésben önmagukban nem elég nagyok ahhoz, hogy magyarázzák a népesedési folyamatok közötti különbségeket.
„A migráció az egyetlen tényező, amely biztosíthatja a népességnövekedést Európában. Nyilvánvalóan országonként eltérő feltételezésekkel számolnak a vándorlással kapcsolatban” – mondta az Euronews Healthnek.
Spanyolország az egyetlen a „nagy négyesből”, ahol nő a népesség
Az EU gazdasági és népességi értelemben vett „nagy négyeséből” Spanyolország az egyetlen ország, ahol 2100-ra népességnövekedés várható, igaz, mindössze 1,3%.
Franciaország lakossága az előrejelzés szerint enyhén, 2,5%-kal csökken. Németországban (10,6%), különösen pedig Olaszországban (24%) jóval nagyobb visszaesésre számítanak.
„Spanyolországban az elmúlt három évtizedben rendkívül magas volt a bevándorlás, ami a nagyon alacsony termékenységi ráta ellenére is gyors népességnövekedést eredményezett” – mondta Sobotka.
Hangsúlyozta, hogy Franciaországban magasabb a termékenységi ráta, mint a legtöbb más uniós országban, és hogy a valamivel magasabb termékenység, a fiatalabb korstruktúra és a mérsékelt bevándorlás együttesen várhatóan nagyjából stabilan tartja az ország népességét.
Sobotka Olaszország esetében az alacsony termékenységet és az elöregedett társadalmat emelte ki meghatározó tényezőként.
Átrendeződik a népességi rangsor: Spanyolország megelőzi Olaszországot
A várható népesedési folyamatok 2025 és 2100 között a legnépesebb országok sorrendjét is átírják.
A legszembetűnőbb változás, hogy Spanyolország várhatóan megelőzi Olaszországot, és a harmadik legnépesebb országgá válik. Ez idő alatt Olaszország népessége várhatóan 15 millióval csökken, miközben Spanyolországé nagyjából félmillióval nő.
A 30 vizsgált ország közül Svájc (a 15.-ről a 10. helyre), Írország (21.-ről 17.-re) és Norvégia (19.-ről 16.-ra) lép előre a legtöbbet a rangsorban. Bulgária (a 16.-ról a 20. helyre), Portugália (10.-ről 13.-ra) és Görögország (12.-ről 15.-re) ezzel szemben a legnagyobb visszacsúszást könyvelheti el.
Egyenlőtlen népesedési trendek Európában
A várható népességváltozás 2025 és 2100 között nem lineáris Európa-szerte. Egyes országokban egy ideig nő a népesség, mielőtt ismét csökkenni kezdene. Emiatt a végső népességszint lehet alacsonyabb, de akár magasabb is a 2025-ösnél.
Ha a 2025-ös népességszintet 100-as indexnek tekintjük, az egyes országok demográfiai trendjei nagyon eltérőek, és a növekedés-csökkenés egészen különböző mintázatait rajzolják ki. Az EU egészében például várhatóan már 2040-re a jelenlegi szint alá esik a népesség. Spanyolországban 2055-ig mintegy 10%-os növekedést jeleznek előre, majd 2100-ra a népesség alig 1%-kal haladhatja meg a 2025-ös szintet.
Vannak azonban olyan országok, ahol a népesség az egész vizsgált időszakban egyenletesen csökken. Ez a folyamat Olaszországban meredekebb, Németországban viszont fokozatosabb.
Háromból egy európai 65 év feletti lesz 2100-ra
Ha korcsoportonként vizsgáljuk a változásokat, az uniós népesség 2100-ra jelentősen idősebbé válik. Az EU-ra vonatkozó fenti grafikon ezt az apránként, de alapjaiban átalakuló demográfiai eltolódást szemlélteti.
A 85 éves és annál idősebbek aránya több mint a háromszorosára nőhet: 2025-ben 3,2%, 2100-ra pedig 10,8% lehet. Ez azt jelenti, hogy tízből több mint egy európai ebbe a korcsoportba tartozik majd.
A 66 és 84 év közöttiek aránya szintén emelkedik, 17,6%-ról 21,8%-ra. Együttesen az idősek, vagyis a 65 év felettiek a század végére csaknem a kontinens lakosságának egyharmadát tehetik ki, szemben a jelenlegi nagyjából egyötödös aránnyal.
Közben az ennél fiatalabb korcsoportok mindegyike visszaszorul a teljes népességen belül. A 31 és 65 év közötti, vagyis a gazdaságok gerincét adó aktív korú népesség aránya a jelenlegi 47,8%-ról 40,5%-ra eshet.