Űrutazás határai tágulnak: kutatók az emberi testet érő fizikai és pszichés terhelés megértésén és csökkentésén dolgoznak
Az Artemis II űrmisszió legénysége visszatért a Földre, miután 406 771 kilométert tett meg a Hold túlsó oldaláig, vagyis messzebb jutott az űrben, mint bármelyik ember korábban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szakértők azon dolgoznak, hogy megértsék, milyen hatással vannak az ilyen utazások az emberi szervezetre, miközben az űrmissziók egyre gyakoribbá és hosszabbá válnak – az egészségügyi kockázatok pedig messze meghaladják mindazt, amivel a Földön szembesülünk.
A NASA az űrrepülés öt fő veszélyét azonosította: a sugárzást, az elszigeteltséget és bezártságot, a Földtől való távolságot, a gravitációt vagy annak hiányát, valamint a zárt vagy ellenséges környezeteket.
Hogyan változik a szervezet az űrben?
Az emberi testet nem az űrbeli létre tervezték.
A gravitáció változása vagy tartós hiánya csökkentheti a csontsűrűséget, átrendezheti az agyfolyadék eloszlását és ronthatja a szívműködést.
Már a különböző gravitációs szintek közötti váltás is okozhat rosszullétet, és megnehezítheti az űrhajósok számára a térbeli tájékozódást.
A NASA legutóbbi tájékoztatói szerint a Holdra és a Marsra irányuló küldetések egyik kiemelt prioritása, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyekkel javítható az emberi teljesítmény ezeknek a problémáknak a kezelésekor.
A csökkent gravitáció a szívet és az ereket is megváltoztathatja, és a hatás súlyossága az út hosszától függ: minél hosszabb a küldetés, annál nagyobb a kockázat.
A keringési rendszerben bekövetkező elváltozások vérrögképződéshez, szívritmuszavarokhoz és alacsony vérnyomáshoz vezethetnek.
A NASA adatai szerint egy négy-hat hónapos küldetés során a csontok havonta 1–1,5 százalékot veszítenek sűrűségükből.
Eközben a tartós súlytalanság a testfolyadékok eloszlását is megváltoztathatja, ami hatással lehet a látásra és a koponyaűri nyomásra is; ezt a jelenséget űrrepüléssel összefüggő neuro-okuláris szindrómának nevezik.
Változó szokások és napirend
Az űrben az időérzékelés és a napi beosztás egészen másként működik, mint a Földön. Az űrhajósok rendszertelen világos-sötét ciklusoknak vannak kitéve, ami befolyásolhatja az alvást és a cirkadián ritmust.
A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén például naponta 16 napkeltét és napnyugtát élnek át, ami erősen hat az alvási szokásaikra.
A mindennapi rutinjukat más módon is átalakítja az űrben töltött idő, például az étkezések rendje és az, hogy milyen élelmiszerek állnak rendelkezésre a küldetés során.
Az űrhajósoknak nincs szükségük pontosan ugyanannyi és ugyanolyan tápanyagra, mint a Földön. Korábbi küldetések vizsgálatai több olyan esetet is dokumentáltak, amikor a legénység tagjai nem jutottak elegendő energiához, folyadékhoz, kalciumhoz vagy nátriumhoz.
Az űrbeli táplálkozásnak ezért kettős feladata van: egyrészt elegendő energiát kell biztosítania az űrhajósoknak, másrészt olyan tápanyagokat kell tartalmaznia, amelyek ellensúlyozzák az űrrepülés káros hatásait.
A NASA kutatói azon dolgoznak, hogy az ételek elfogadhatóak, biztonságosak, tápanyagban gazdagok, tartósak, könnyen elkészíthetők legyenek, és elég változatosak ahhoz, hogy ne unjanak rájuk.
Mentális egészség próbája
A fizikai megterhelés mellett az űrutazás az űrhajósok hangulatára és mentális egészségére is hat.
Az elszigeteltség, a bezártság, a Földtől való távolság és a nagyfokú stressz mind növelik a szorongás, a depresszió és a levertség kockázatát.
A NASA szerint létfontosságú a jövőbeli küldetések sikere és biztonsága szempontjából, hogy folyamatosan kutassák, miként őrizhető meg a legénység lelki egészsége.
Az űrügynökségek többek között naplóírást, napi testmozgást, zenehallgatást és a szerettekkel való rendszeres kapcsolattartást javasolnak a mentális egészség támogatására.
Mi történik, ha egy űrhajós megbetegszik az űrben?
A sokféle egészségügyi kockázat fényében adódik a kérdés: hogyan kezelik a betegségeket az űrmissziók során?
A NASA hangsúlyozza, hogy a küldetés hosszától és céljától függetlenül minden emberes űrrepüléshez szükség van bizonyos szintű fedélzeti orvosi ellátásra.
Ugyanakkor a szervezet nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, hogy csökkentse az útközbeni orvosi ellátás szükségességét: vitaminpótlással, teljes körű orvosi vizsgálatokkal és az indítást megelőző 14 napos karanténnal készítik fel az űrhajósokat.
A leggyakrabban várható egészségügyi problémák alapján a NASA úgy állítja össze a fedélzeti orvosi felszerelést, hogy a legvalószínűbb vagy legsúlyosabb eseteket hatékonyan kezelni lehessen.
A legtöbb betegséget hasonlóan lehet kezelni, mint a Földön. Az űrbeli korlátozások miatt azonban előnyt élveznek azok a gyógyszerek, amelyek többféle problémára is alkalmazhatók, és kevés mellékhatással járnak.