Az új Desigual-kampány főszereplője Elon Musk elhidegült lánya, Vivian Wilson, célja pedig az, hogy „világos üzenetet küldjön: a legnagyobb lázadás már nem a rendszer elleni harcról szól, hanem arról, hogy megtagadjuk benne a részvételt”.
Elon Musk elhidegült legidősebb lánya, Vivian Wilson áll a középpontban a spanyol Desigual divatmárka merész, mesterséges intelligencia-ellenes kampányában.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kampányt a PSG rendezőtrió jegyzi (tagjai Yukihiro „Sho” Shoda, Pau López és Gerardo del Hierro, akik korábban TURBO néven dolgoztak), és a transznemű modell, aktivista és közösségimédia-személyiség a mesterséges intelligenciával szemben foglal benne állást.
A kampány „Born to Disobey” címét illusztrálva az egyik kisfilmben a 22 éves fiatal egy robotot használ elütőként golfütéshez, pórázon sétáltatja, mint egy kutyát, és megpróbálja megtanítani kimondani, hogy „Desigual”. A robot azonban végig meghibásodik, ezért Vivian levonja a következtetést: „Vannak dolgok, amelyeket nem arra találtak ki, hogy megjavítsák őket.”
Egy sajtóközlemény szerint a kampány célja, hogy „világos üzenetet küldjön: a legnagyobb lázadás ma már nem a rendszer elleni harcról szól, hanem arról, hogy megtagadjuk a részvételt benne. Amikor minden arra hívja, hogy engedelmeskedjen, a válasz a hozzáállás, az irónia és az a szabadság, hogy önmaga legyen.”
Wilson a People (forrás: angol) magazinnak elmondta, hogy fontos számára, hogy állást foglaljon a mesterséges intelligencia divatiparra gyakorolt hatásáról, „mert elveszi a munkát a tehetséges alkotóktól, miközben árt a környezetnek”.
„A művészet érzelem kifejezésen keresztül” – tette hozzá. „Mivel az érzelem eredendően emberi, a mesterséges intelligencia minden mögöttes szándékot kiöl, és plagizált színekkel és formákkal helyettesíti.”
Az egyértelmű (és erőteljes) mesterségesintelligencia-ellenes állásfoglaláson túl nehéz nem észrevenni az alig leplezett odaszúrást Elon Musknak.
Vivian 2004-ben született Elon Musktól és első feleségétől, Justine Wilsontól, és 16 évesen, mindkét szülője beleegyezésével kezdte meg nemi átmenetét. Elon Musk később azt állította, hogy „rávették, hogy aláírjon bizonyos papírokat”, míg édesanyja, Justine Wilson kitartott amellett, hogy volt férje teljesen tisztában volt mindennel. Tizennyolcadik születésnapján Vivian pert nyert, amely lehetővé tette számára, hogy felvegye anyja leánykori nevét, ezzel minden kapcsolatot megszakítva apjával. Influencerré és modellé válva az Egyesült Államokban a transzjogok egyik vezető szószólójává lépett elő.
Elon azt is mondta, hogy gyermeke „halott”, és hogy Viviant „megfertőzte a woke-gondolkodás vírusa”.
Ebben a kontextusban a Desigual-kampány olyan mondatai, mint „Őt engedelmességre tervezték. Engem nem” és „Vannak dolgok, amelyeket nem arra találtak ki, hogy megjavítsák őket”, új értelmet nyernek: nemcsak annak a mesterségesintelligencia-technológiának a bírálataként hatnak, amelyet Elon Musk és hozzá hasonlók népszerűsítenek, hanem közvetlen odaszúrásként is, amely könnyen elhidegült apjának szólhat.
Ráadásul a kampányfilmben szereplő, akadozó és teljesen használhatatlan, DESI84 nevű robot feltűnően hasonlít az Elon Musk cége által reklámozott Tesla Botra (Tesla Optimusra). Véletlen?
Vivian tavaly reagált azokra a vádakra, amelyek szerint Elon Musk náci üdvözlésre emlékeztető gesztust tett Donald Trump beiktatásán.
„Csak annyit mondok, nevezzük már pikknek a kibaszott pikket” – írta (forrás: angol) az Instagram Threads platformján. „Főleg ha egymás után két pikk is elhangzik az első pikkre adott reakció alapján” – utalva arra, hogy Musk kétszer is bemutatta a karlendítést a színpadon.
Wilson azokat az állításokat is visszautasította, amelyek szerint apja gesztusa az „autizmusával” magyarázható.
„Nem értem, miért reagál mindenki ilyen hévvel, hiszen nyilvánvalóan csak a kártyaszínekről beszélek” – jegyezte meg később. „Úgy értem, ADHD-s vagyok, és ez TELJESEN egy baleset volt, amit az emberek történetesen úgy értelmeztek, mintha mást jelentene, mint pusztán a kártyaszíneket.”
Majd hozzátette: „Végül is semmi bizonyíték nincs rá, hogy nem csak a kártyaszínekről beszélek. Az, hogy az emberek feltételezik, hogy nem csak a kártyaszínekről beszélek, jól mutatja, mennyire tisztességtelenek tudnak lenni az emberek és a média.”