Demokrata előnnyel kezdődik az amerikai időközi választás előtti utolsó hétvégéje. Trump elnöki jogköreit egy vereség sem venné el, de Washingtonban új front nyílhatna: kellemetlen vizsgálatokkal, költségvetési csatákkal és az egész világra is átterjedő bizonytalansággal.
Az amerikaiak november 3-án elsősorban saját megélhetésükről és Donald Trump kormányzásáról mondanak véleményt, döntésük következményeit azonban az egész világ megérezheti.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezt illusztrálja az a példa nélküli eset, hogy még pápa is voksol, mint amerikai állampolgár, amivel ő lenne az első pontifex, aki magánszemélyként részt vállal egy társadalmi döntésben. XIV. Leó amerikai állampolgár maradt, és Illinois államban Robert Francis Prevost néven szerepel a választói névjegyzékben. Leó levélszavazáshoz kért szavazólapot a Vatikánba, de az nem tudni, hogy visszaküldte-e már. Körzetében a felmérések szerint stabil demokrata fölény látszik, de azt nem fogjuk megtudni, hogy a pápa kire szavazott.
Pedig akár történetileg is érdekes lenne, mivel a helyi demokrata jelölt nem más, mint Jesse Jackson egykori polgárjogi vezető fia. Tipikus amerikai történet, ahogy egyetlen szavazólapon találkozik a katolikus egyház feje és a protestáns lelkész politikai örököse.
Európa biztonsága, Ukrajna támogatása, a közel-keleti olajkonfliktusok kezelése, a terrorizmus elleni küzdelem és a nemzetközi kereskedelem egyaránt függ attól, milyen Washington fordul rá az elnöki ciklus második felére. Egy ellenzéki többségű Kongresszus erősebb ellenőrzés alá vonhatná Trumpot, de olyan belpolitikai állóháború is kezdődhetne, amelyben az elnök megőrzi széles jogköreit, miközben Amerika döntései és vállalásai nehezebben kiszámíthatóvá válnak.
Az amerikai választók számára ez félidős bizonyítványosztás; a világ többi részének viszont olyan sorsfordító szavazás lehet, amelybe nincs beleszólása.
Mi az állás a célszalag előtt?
Donald Trump neve nem szerepel a november 3-i amerikai kongresszusi választás szavazólapjain, az elnök mégis a kampány központi szereplője. A demokraták számára lehetőség nyílik arra, hogy megtörjék a republikánusok washingtoni hatalmi fölényét, miközben a kormánypárt egy népszerűtlen elnökkel és a megélhetési költségek miatt elégedetlen választókkal fordul rá az utolsó hétvégére.
A Reuters–Ipsos október 22–26-i felmérésében a valószínű szavazók 53 százaléka a demokrata, 44 százaléka a republikánus képviselőjelöltet választaná, a valamelyik párt felé hajló bizonytalanokat is beleszámítva. Trump elnöki munkáját az amerikaiak mindössze 32 százaléka helyesli. Gazdaságpolitikájával 25, a megélhetési költségek kezelésével csupán 20 százalék volt elégedett.
Ez komoly figyelmeztetés a republikánusoknak, de még nem választási eredmény. A képviselőház összetételéről 435 különálló körzetben döntenek, a szenátusi helyekért pedig államonként folyik a verseny. Az országos demokrata előnyből ezért nem lehet alapfokú matematikával megmondani, hány mandátum cserél gazdát.
Lehet-e meglepetés Texasban és Ohióban?
Texas azért különösen érdekes, mert itt a szenátusi és a kormányzói verseny eltérő képet mutat. Az Emerson College október 17–19-i felmérésében a demokrata James Talarico 48–46-ra vezetett a republikánus Ken Paxton előtt. A bizonytalanok párthajlandóságát is figyelembe véve 49–48 volt az állás, vagyis a különbség a 3,1 pontos hibahatáron belül maradt.
Ezért is volt sürgős Trump texasi látogatása, amire magával vitte Marco Rubio külügyminiszter, a hispán szavazatok bővítése érdekében. Ez volt az az eset, ami miatt késedelem állt be Rubio és Orbán Anita magyar külügyminiszter keddre tervezett találkozójában.
Ugyanebben a kutatásban Greg Abbott republikánus kormányzó biztosabb helyzetben volt: a bizonytalanok besorolásával 51–47-re vezetett demokrata ellenfele, Gina Hinojosa előtt. Ez azt jelzi, hogy egy republikánus állam választói is különbséget tehetnek saját pártjuk jelöltjei között.
Spencer Kimball, az Emerson kutatásvezetője szerint a libertárius jelölt támogatottságának alakulása is számíthat: ha szavazói az utolsó pillanatban átpártolnak Paxtonhoz, az segítheti a republikánust; ha kitartanak, abból Talarico profitálhat.
Ohióban Sherrod Brown demokrata politikus és Jon Husted republikánus szenátor versenye is szoros. A Suffolk University október 21–26-i kutatása hárompontos Brown-előnyt jelzett, miközben a felmérés hibahatára 4,4 pont volt. Az állam tehát újabb lehetséges demokrata nyereséget kínál, de az adatok alapján itt sem indokolt biztos győztest hirdetni.
Hol repedhet meg a republikánus erődítmény?
A Cook Political Report október 23-i besorolása szerint több republikánus kézen lévő körzet már a demokraták felé hajlik: ilyen Arizona hatodik, Iowa első és harmadik, valamint Pennsylvania hetedik és tizedik választókerülete.
Pennsylvania különösen szemléletes példája annak, hogy egy országos politikai fordulat néhány jelentéktelennek látszó helyi küzdelemben járhat washingtoni hatalomváltássá. A hetedik és tizedik körzet demokrata irányba billenő besorolása mellett a nyolcadikat teljesen nyíltnak tekintik. Michiganben a negyedik, hetedik és tizedik körzet is a bizonytalan kategóriába került. Kaliforniában a republikánus David Valadao huszonkettedik körzete ugyancsak a csataterek között szerepel.
Ezek nem biztos demokrata nyereségek. A besorolások azt mutatják, hol lehet szoros a verseny, illetve melyik félnek kedvez a politikai környezet. A részvétel, a jelöltek helyi ismertsége és akár egy késői kampányfordulat is eldönthet egy mandátumot, melyeket nem láthatunk előre. Akár még a helyi időjárás is befolyásolhatja a részvételi arányokat és szándékokat.
Miért nehezebb demokratáknak a szenátusi többség megszerzése?
A liberálisoknak a szenátusban nettó négy helyet kellene szerezniük a jelenlegi 53–47-es republikánus többség megfordításához. Három mandátum elhódítása csak 50–50-es állást eredményezne, amelynél JD Vance alelnök szavazategyenlőséget eldöntő voksa a republikánusoknak biztosítaná az irányítást. Ehhez tudni érdemes, hogy az alelnök egyben a szenátus elnöke is, noha munkájában nem vesz részt.
Észak-Karolina az egyik legígéretesebb demokrata célpont. A High Point University és a YouGov október 1–20. között készített felmérésében Roy Cooper korábbi demokrata kormányzó 54–40-re vezetett a republikánus Michael Whatley előtt. A különbség jelentős, bár az adatfelvétel hosszabb időszakot ölel fel, és nem kizárólag a kampány legutolsó napjait tükrözi.
A kis államok is fontosak, mert mindegyik 2 szenátort küldhet
Maine-ben sokkal bizonytalanabb a helyzet. A Marist október 22–25-i kutatása 49 százalékot mért a demokrata Troy Jacksonnak, 47-et a hivatalban lévő republikánus Susan Collinsnak a valószínű szavazók között. A felmérés ennél jóval nagyobb, 6,6 százalékpontos hibahatára miatt ez statisztikailag nyitott verseny.
Ugyanez a kutatás arra is figyelmeztet, milyen sok múlik a részvételen: Jackson a regisztrált választók teljes körében kilenc ponttal vezetett, a várhatóan ténylegesen szavazók között azonban csak kettővel.
Michiganben a demokrata Abdul El-Sayed előnyét több októberi mérés is jelezte, de eltérő mértékben. A Michigan State–YouGov kutatásában két, a CNN felmérésében hét ponttal vezetett a republikánus Mike Rogers előtt.
Georgiában a hivatalban lévő demokrata Jon Ossoff az Atlanta Journal-Constitution októberben közölt kutatásában nyolc ponttal előzte meg republikánus kihívóját, Mike Collinst. E helyek megtartása fontos része a demokraták többségszerzési útjának.
Mi marad Trump kezében, ha elveszíti a képviselőházat?
A háborúban fogant amerikai alkotmány alappillére az elnöki tisztség rendíthetetlensége, ezért előre hozott választások nincsenek. Így Trump továbbra is a végrehajtó hatalom vezetője és a fegyveres erők főparancsnoka marad, mandátuma 2029 januárjáig tart. Egy demokrata képviselőházi többség nem jelentene kormányváltást, és nem tenné az elnököt a parlament bizalmától függő kvázi miniszterelnökké.
Politikai mozgástere azonban szűkülne. A törvényhozáshoz és a szövetségi kiadások megszavazásához szüksége lenne az ellenzék együttműködésére is. Az alkotmányos hatáskörök változatlansága ezért nem jelentene változatlan kormányzási szabadságot.
Trump egyik legerősebb eszköze a vétó maradna. A demokraták által elfogadott törvényjavaslatokat visszaküldhetné a Kongresszusnak, vétóját pedig csak mindkét kamarában kétharmados többséggel lehetne felülírni. Egy szűk demokrata választási győzelem ehhez önmagában messze nem lenne elég.
A szenátus elvesztése további korlátot jelentene, mert ez a kamara hagyja jóvá a fontos kormányzati, nagyköveti és bírói kinevezéseket. Egy demokrata felsőház így az elnök személyzeti politikáját is fékezhetné.
Mennyire keményedhet meg Trump egy vereség után?
Trump személyes reakcióját nem lehet megbízhatóan megjósolni. Arra azonban van történelmi példa, hogyan válaszolt hasonló helyzetre.
A republikánusok 2018-as képviselőházi veresége után egyszerre beszélt együttműködésről és fenyegette meg a demokratákat: ha vizsgálatokat indítanak ellene, „háborús hozzáállásra” számíthatnak. A választást követő napon távozásra kényszerítette Jeff Sessions igazságügyi minisztert is, akivel régóta konfliktusban állt az orosz választási beavatkozás vizsgálata miatt.
A mostani kilátások azt valószínűsítik, hogy Trump továbbra is erősen támaszkodna az elnöki rendeletekre. A demokrata képviselőház közben bizottsági vizsgálatokkal, meghallgatásokkal és dokumentumok bekérésével próbálhatná ellenőrizni a kormányzatot. A tanúidézések és iratkérések teljesítése körül külön jogi konfliktusok alakulhatnának ki.
Ebből az következik, hogy egy vereség nem hozna feltétlenül mérsékeltebb elnökséget. Trumpnak politikai érdeke fűződhetne ahhoz, hogy támogatóit állandó készültségben tartsa, a demokrata vizsgálatokat pedig saját maga és választói elleni támadásként mutassa be. A demokratákra ugyanakkor saját szavazóik gyakorolhatnának nyomást, hogy látványosabban lépjenek fel az elnökkel szemben.
Az AP választási elemzése szerint már a 2028-as utódlási harc is megkezdődhet: a republikánusoknak Trump örökségéről, a demokratáknak pedig arról kell dönteniük, milyen politikát kínálnak az elnökkel szembeni ellenálláson túl.
Elmozdíthatnák-e az elnököt?
A demokrata képviselőház egyszerű többséggel alkotmányos vádeljárást (impeachment) indíthatna Trump ellen. Ez azonban önmagában nem fosztaná meg hivatalától: az elmozdításhoz a jelen lévő szenátorok kétharmadának elmarasztaló szavazata kellene.
Teljes létszám mellett ez 67 voksot jelent, vagyis még egy demokrata szenátusi többségnek is jelentős republikánus támogatást kellene szereznie. Az impeachment ezért súlyos politikai konfliktussá válhatna anélkül, hogy Trump elnökségének végét jelentené. Nem is véletlen, hogy a Trump ellen korábban indított két eljárás sikertelen volt.
Hogyan terjedhet át az amerikai belharc a világra?
A legkézzelfoghatóbb veszély a költségvetési konfliktus. A Reuters által megszólaltatott elemzők 2027-re az állami finanszírozás és az adósságplafon körüli összecsapásokkal számolnak. Az előbbi részleges kormányzati leállást okozhat, az utóbbi az állam fizetőképességével kapcsolatos félelmeket keltheti.
A két helyzetet érdemes megkülönböztetni. Finanszírozási megállapodás nélkül egyes hivatalok működése állhat le; az adósságplafon elérése pedig a már vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges hitelfelvételt akadályozhatja. Utóbbi azért különösen érzékeny, mert az amerikai állampapírok és a dollár a nemzetközi pénzügyi rendszer alapvető elemei.
A külpolitikában másfajta bizonytalanság jelentkezhetne. Trump továbbra is tárgyalhat külföldi vezetőkkel és irányítja a diplomáciát, de a tartós pénzügyi vállalásokhoz kongresszusi támogatásra is szüksége lehetne. Egy szövetséges így egyszerre hallhatna elnöki ígéretet Washingtonból és ellenkező üzenetet a pénzekről döntő törvényhozóktól.
Lehetséges forgatókönyv az is, hogy a belpolitikai akadályok miatt az elnök még nagyobb hangsúlyt helyezne azokra a területekre, ahol gyorsabban cselekedhet, például a diplomáciára és a végrehajtó hatalom döntéseire. Ez azonban nem bizonyíték arra, hogy egy választási vereség miatt szükségszerűen katonai konfliktust keresne.
A nemzetközi kockázat inkább a kiszámíthatóság romlása. A szövetségeseknek és ellenfeleknek azt is mérlegelniük kellene, hogy egy amerikai bejelentés mögött tartós washingtoni megállapodás áll-e, vagy az a következő belpolitikai összecsapásban ismét megváltozhat. Egy demokrata képviselőház erősebb intézményi ellenőrzést hozhatna, miközben a vele harcoló elnök továbbra is rendkívül nagy hatalommal rendelkezne, és rombolhatná a Kongresszus ígéreteit.