Azok a felnőtteknek szánt foglalkoztató füzetek aratnak sikert, amelyek játékos feladatokat, popkultúrát és rejtélyeket vegyítenek; élükön a Murdokuval. A jelenség a képernyőmentes kikapcsolódás és a szórakoztató agytorna iránti igényt tükrözi.
A felnőtteknek szóló foglalkoztató füzetek, amelyekben a klasszikus rejtvények popkultúrával és megoldásra váró rejtélyekkel keverednek, mára kiadói jelenséggé váltak. A Murdoku, amelyből Spanyolországban már több mint 140 000 példány kelt el, annak a felfutó műfajnak a zászlóshajója, amelyet sokan a digitális kikapcsolódással hoznak összefüggésbe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Korábban a kioszkban vett keresztrejtvény volt az alap, azt vittük magunkkal a metróra vagy a fogorvos várójába. Ma már egy lila borítójú füzet, amelyen egy ház sziluettje sudoku-rácsként van megrajzolva, vagy egy keménykötésű kiadás, tele Rosalíáról és Netflix-sorozatokról szóló kérdésekkel.
A felnőtteknek szóló foglalkoztató füzetek, a hagyományos rejtvényvilág legújabb mutációja, olyan kiadói sikerré váltak, amely már nem csak a nyári szezonra korlátozódik, és ezen belül van egy alcsoport, amely lassan minden másnak elviszi a terepet: az, amelyben ceruzával, radírral és egy sudoku-ráccsal a kézben kell gyilkosságot felderíteni.
A jelenség mintegy egy évtizede indult a kifejezetten felnőtteknek szánt színezőfüzetekkel, amelyeket artterápiaként vagy stresszoldó eszközként árultak, mandalákkal, virágokkal és tájképekkel. Ami kezdetben nyári divathóbortnak tűnt, megmaradt, és ebből nőtt ki a törekvőbb változat: a felnőtteknek szóló foglalkoztató füzet, a kioszkos rejtvények (keresztrejtvények, szókeresők, sudokuk) mai újragondolása, egy plusz összetevővel, amely megkülönbözteti: a popkultúra.
Az okostelefonok megjelenése nem söpörte el az analóg műfajt; inkább az történt, hogy a kettő egymás mellett él, ahogyan a YouTube főzős csatornái sem szorították ki a szakácskönyveket, és a televízió sem ölte meg a rádiót.
Blackie Books és a saját stílusú foglalkoztató füzetek
A Blackie Books volt az elsők között, amelyek felismertek a benne rejlő lehetőséget. A kiadó felnőtt foglalkoztató füzet-sorozata már a 14. kötetnél tart, minden nyárra jut egy, és saját adataik szerint már több mint 250 000 példányt adtak el belőle. Az aktuális rész 60 feladatot kínál zenéről, filmről, sorozatokról, irodalomról, tudományról és sportról, kifejezetten arra kitalálva, hogy „átmozgassa az agyat”.
A siker arra ösztönözte a kiadót, hogy továbbágazza a koncepciót: a „Cuaderno Kids” a 6 évesnél idősebb gyerekeknek szól; a „Cuaderno Golden” az idősebb korosztályt célozza, memóriát fejlesztő feladatokkal és a régről ismert arcokról szóló kérdésekkel; a „Quadern” pedig a katalán nyelvű változat, saját hivatkozási pontokkal, például Mercè Rodoredával vagy a casteller-hagyománnyal.
Más kiadók is igyekeznek megtalálni a saját helyüket anélkül, hogy a bűnügyekhez nyúlnának: a Debate egy olyan füzetet jelentetett meg, amelyet az „El Mundo Today” jegyez, és amely azt teszteli, mennyire tudjuk megkülönböztetni a valóságot a fikciótól, a GeoPlaneta pedig már az ötödik kötetnél jár a kifejezetten utazóknak szánt füzetből, dallista- és gasztrokalauz-ajánlókkal megtűzdelve.
Murdoku, a bűnügymegoldási lázat beindító jelenség
Ha egyetlen könyvnek kellene összefoglalnia az idei szezont, az a Murdoku lenne. A jellegzetes, lila borítójú füzetből Spanyolországban már több mint 140 000 példány kelt el, és az idei tavaszi könyvvásárokon is látványosan gyorsan fogyott a standokról. A játékmenet a klasszikus sudokut gondolja újra: minden rejtvényben egy gyanúsítotti csoport kerül a rács mezőibe úgy, hogy sem sorban, sem oszlopban nem ismétlődhetnek, a szabadon maradó mező pedig jelzi, hol található az áldozat; az a gyanúsított, aki azt a mezőt „osztja”, a gyilkos.
A feladványok nehézsége a könyv előrehaladtával folyamatosan nő, olyannyira, hogy egyes könyvesboltok már élőben zajló megfejtőversenyeket is rendeznek. A koncepció mögött a kanadai Manuel Garand áll, egy Montréalban élő rejtvénytervező, akinek munkái a „Financial Timesban” is megjelentek.
Olyan nagy sikert aratott a könyv – és az azt utánzó kiadványok –, hogy Manuel Garand még egy honlapot is létrehozott ugyanazzal a koncepcióval, ahol ingyenesen lehet Murdokukat megoldani. E sorok írásakor 35 feladvány érhető el rajta, pedig a projekt még fejlesztés alatt áll.
Murdle, Agatha Christie és a krimiműfaj többi szereplője
A műfaj másik nagy neve a Murdle, „Resuelve el crimen”, amely egészen más mechanizmust kínál: sudoku-rács helyett elbeszéléses formában ad nyomokat a gyanúsítottakról, a fegyverekről és a helyszínekről, ezeket kell összevetni ahhoz, hogy kiderüljön, ki a tettes.
Immár három kötete és egy gyerekváltozata is van; megalkotója, az amerikai G. T. Karber azelőtt naponta egy online esettel jelentkezett, mielőtt nyomtatott formában is bestseller lett. Az Espasa kiadó követte a nyomát a „Los casos de Agatha Christie: 100 acertijos y un misterio por resolver” című füzettel, az első hivatalos foglalkoztatóval a brit írónőről, amely arra csábít, hogy Poirot vagy Miss Marple bőrébe bújva nyomozzon az olvasó.
És a sor folytatódik: az „El crimen del verano” a strandokra és medencék mellé viszi a műfajt, 121 gyanúsítottal és olyan nyomokkal, amelyek sudokuk, keresztrejtvények és számpiramisok között oszlanak meg; a „Crimigramas” pedig szókeresők sorai közé rejti a gyilkost. Ezek a formátumok külön-külön egyáltalán nem újak, de amikor egy rejtélyes cselekménnyel kombinálják őket, az olvasó már nem passzív néző, hanem rejtvényről rejtvényre valódi nyomozóvá válik.
Újabb módja annak, hogy elszakadjunk a mobiltelefontól?
A papír és ceruza iránti új rajongás mögött a képernyőkkel szembeni fásultság is ott húzódik. Nem véletlen, hogy egyre több ilyen füzetet kifejezetten a digitális kikapcsolódás eszközeként kínálnak: értesítések és rohanás nélkül, kimondottan arra, hogy visszahozzák azt a kis szabadidőt, amelyet korábban a mobiltelefon vett el.
Ehhez jön még egy praktikus érv: akik közelről figyelik a jelenséget, úgy vélik, az ilyen típusú játékok edzik a figyelmet, a memóriát és a kognitív rugalmasságot, bár egyelőre nincs olyan tanulmány, amely pontosan megmondaná, mi áll a sikerük hátterében.
Senki sem gondolja, hogy egy papíralapú rejtvény vetekedhetne egy videojáték kifinomultságával; valójában nem is ez a cél. Inkább egy egészen másfajta űrről van szó: néhány percről, amikor az elme lefoglalva van, de nincs előtte képernyő – ezt keresi egyre több ember, amikor kikapcsolódásra vágyik.