Spanyolországban 2025-ben 83 683 házasság bomlott fel, 2,7%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A legfontosabb adat a kiskorúak felügyeleténél: a közös gondoskodás már megelőzte az anyának egyedül adott felügyeletet.
A Nemzeti Statisztikai Intézet megerősíti, hogy 2025 ismét a házassági kapcsolatok felbomlásának visszaesésével telt. Összesen 83 683 eljárást jegyeztek fel a válások, különválások és házasságsemmisségek között, a válások a teljes szám 96,5%-át (80 785 eset) tették ki, a különválások 3,4%-ot (2 872), míg a semmisségek csupán elenyésző 0,1%-ot (27). Mind a válások, mind a különválások száma csökkent 2024-hez képest, előbbieké 2,7%-kal, utóbbiaké 20,3%-kal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A felbomló házasságok többsége különösebb súrlódás nélkül zárult: a válások 80,5%-a nem peres úton rendeződött, szemben azzal a 19,5%-kal, amely a felek közötti nézeteltérés miatt bíróság elé került. Az eljárás formáját tekintve az esetek 59,3%-át bírósági ítélettel zárták le, 24,8%-uk végzéssel, 15,9%-uk pedig közjegyző előtt kötött közokiratban; utóbbi megoldás az előző évhez képest tovább nyert teret.
A 2025-ben kimondott válások közül 2 221 azonos nemű párokhoz kapcsolódott, ami a teljes szám 2,7%-a, és a nők között (1 226) több válás volt, mint a férfiak között (995). A különválások közül 80 esetben szintén azonos nemű párok váltak el.
A 2025-ben válással végződött házasságok átlagosan 16,2 évig tartottak, ami szinte azonos az előző év adatával. A szakítások csaknem egyharmada (31,2%) 20 év vagy annál hosszabb házasság után következett be, míg mindössze az esetek 3,4%-a történt a közös élet első két évének letelte előtt.
Kik válnak el, és milyen életkorban
A válók átlagéletkora évről évre tovább emelkedik: 2025-ben a férfiaknál 49,1 év, a nőknél 46,6 év volt, szemben a 2016-os 46,7, illetve 44,2 évvel. A legtöbb válás mindkét nemnél a 40–49 éves korosztályban történt.
A különnemű párok közötti válások 80,4%-ában mindkét házastárs spanyol állampolgár volt; 12,1%-ban csak egyikük rendelkezett külföldi állampolgársággal, 7,5%-ban pedig mindketten külföldiek voltak. Házasságkötés előtt az elsöprő többség egyedülállóként érkezett a kapcsolatba: csupán a férfiak 9,3%-a és a nők 10,1%-a volt korábban már elvált.
Gyermekek, felügyelet és tartásdíj: a leginkább változó mutató
A felbontott házasságok csaknem fele (47,1%) esetében nem volt sem kiskorú, sem anyagilag függő nagykorú gyermek. Ahol viszont voltak, a szülői felügyeleti jog megosztása adja a jelentés legbeszédesebb adatát: a kiskorú gyermekeket érintő esetek 50,8%-ában közös felügyeletet rendeltek el, amely már megelőzi azt a 45,3%-ot, amikor kizárólag az anya kapta a felügyeleti jogot, és az apának jutó elenyésző 3,4%-ot. Ez egy olyan tendencia beigazolódása, amely évek óta erősödik, és mára felülírta a hagyományos modellt.
A tartásdíjakat tekintve a gyermekes válások 53,7%-ában állapítottak meg gyermektartási díjat, amelyet az esetek 52,1%-ában az apa fizetett, 44,1%-ában pedig a két szülő között oszlott meg. A jóval ritkábban megítélt házastársi tartásdíj a válások 6,4%-ában jelent meg, és ezeknek 91,4%-ában a férj viselte a költséget.
A térkép: Ceuta az élen, holtverseny a sor végén
Területi bontásban Ceutában volt a legmagasabb a házasságok felbomlásának aránya, 2,5 válás jutott 1 000 lakosra, jóval a 1,7-es országos átlag felett. A skála másik végén Extremadura és Castilla y León osztozik a legalacsonyabb rátán, egyaránt 1,4-es értékkel.
Összehasonlításban nézve Spanyolország a világ többi részéhez képest meglehetősen kedvező helyzetben van. A következő grafikon egy adott évben a válások számát viszonyítja a házasságkötések számához (a nyers válási ráta és a nyers házasságkötési ráta arányát mutatja). Vagyis ha egy adott évben 500 válás és 1 000 házasság történik egy meghatározott területen, az arány egy válás minden két házasságra, vagyis 50%.
Az adatok az egyes országoknál elérhető legutolsó évre vonatkoznak. Portugália esetében például 2020-ra, Németország esetében pedig 2017-re.