Kobakhidze az Európai Bizottságot „politikai zsarolással” vádolta meg.
Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy kormánya továbbra is „nagyon elkötelezett” az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett, ám arra nem adott meggyőző magyarázatot, hogyan kívánja újraindítani az ország elakadt csatlakozási folyamatát, ehelyett politikai „zsarolással” vádolta Brüsszelt.
A keddi Euronews Enlargement Summit rendezvényen Kobakhidze ismételten az Európai Bizottságot hibáztatta a kapcsolatok megromlásáért, miközben elutasította annak felülvizsgálatát, hogy a vitatott törvények miként járultak hozzá Grúzia uniós törekvéseinek megtorpanásához.
Grúzia 2022-ben kérte felvételét az unióba Ukrajnával és Moldovával együtt, Oroszország ukrajnai, teljes körű invázióját követően. A Bizottság azonban kezdetben visszatartotta a tagjelölti státuszt, arra hivatkozva, hogy nem történt elegendő előrelépés a demokrácia, a jogállamiság és az intézményi reformok terén.
„Nagy hiba volt” – mondta a Bizottság döntéséről.
„Rendkívül érthetetlen volt, mert nem volt rá semmilyen alap. Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta értékelését, a pontszámokat Grúziáról és más országokról, és Grúzia sokkal jobban teljesített, mint Moldova vagy Bosznia. Mégis ezek az országok kaptak tagjelölti státuszt.”
A Bizottságot politikai elfogultsággal vádolta, azt állítva, hogy döntése tiltakozásokat gerjesztett, amelyeket ellenzéki csoportok és civil szervezetek szerveztek, és amelyekről azt állította, hogy európai és más külföldi adományozók finanszírozták őket.
Grúzia végül 2023 decemberében kapta meg a tagjelölti státuszt, ám a kapcsolatok gyorsan romlottak. Néhány hónapon belül az Európai Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a kormány lépései gyakorlatilag leállították a csatlakozási folyamatot.
2024 novemberében Tbiliszi egyoldalúan bejelentette, hogy 2028 vége előtt nem kívánja megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, miután az Európai Bizottság olyan jelentést tett közzé, amely súlyos demokratikus visszalépésre utal az igazságszolgáltatástól a média szabadságáig.
Arra a kérdésre, miért hozta meg kormánya ezt a döntést annak ellenére, hogy a grúzok közel 80%-a támogatja az uniós tagságot, Kobakhidze ismét Brüsszelre hárította a felelősséget.
„Ha az Európai Bizottság úgy döntene, hogy megnyitja a csatlakozási tárgyalásokat Grúziával, azonnal csatlakoznánk. Nem rajtunk múlott. De természetesen az Európai Bizottság döntött úgy, hogy felfüggeszti a politikai párbeszédet Grúziával” – mondta Kobakhidze.
„Ha valaki bármit meg akar változtatni Grúziában, velünk kell beszélnie. De most az a probléma, hogy nem beszélnek velünk. Nem állnak készen arra, hogy beszéljenek velünk” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, milyen konkrét lépéseket tenne a patthelyzet feloldására, Kobakhidze a Bizottsággal folytatandó nyilvános vita lehetőségén túl alig kínált bármit.
Kitartott amellett, hogy Brüsszel Grúziára vonatkozó értékelése hamis, és politikai zsarolásnak minősül.
A legfontosabb, hogy kizárta annak lehetőségét, hogy visszavonja a vita középpontjában álló két törvényt: a külföldi befolyás átláthatóságáról szóló jogszabályt és a civil szervezetek országos nyilvántartását, amelyeket az Európa Tanács Velencei Bizottsága is bírált. A Velencei Bizottság két külön véleményben is arra szólította fel a kormánypártot, hogy fontolja meg a jogszabályok felülvizsgálatát.
A Velencei Bizottság jogi véleményében azt írta, hogy a célok nem világosak, egyes meghatározások homályosak, a büntetőjogi szankciók pedig aránytalanok.
Kobakhidze azzal érvelt, hogy a törvények visszavonásának követelése Grúzia szuverenitását sértené.
„Grúzia parlamentje méltósággal fogadta el a jogszabályt, amely teljes mértékben összhangban van a nemzetközi normákkal” – folytatta, és a Velencei Bizottságot is politikai elfogultsággal vádolta.
Még tovább ment, és Brüsszel követeléseit a szovjet korszakhoz hasonlította, amikor Grúziának Moszkva utasításait kellett követnie.
„Másfajta hozzáállást szeretnénk Európával” – mondta.
Az interjú során Kobakhidze végig azzal vádolta a Bizottságot, hogy kettős mércét alkalmaz, politikailag beavatkozik és nem hajlandó párbeszédet folytatni Tbiliszivel. Ugyanakkor semmilyen világos kiutat nem vázolt fel a patthelyzetből, és nem utalt arra, hogy kormánya kész lenne érdemben foglalkozni az EU legfontosabb aggályaival.
Arra a kérdésre, miért akar Grúzia még mindig csatlakozni az EU-hoz, azt válaszolta, „optimista”, hogy az EU meg fog változni, nemcsak Grúziához való hozzáállásában, hanem mint Unió egésze is, tekintettel a növekvő geopolitikai kihívásokra és gazdasági ellenszélre.
„Az Európai Uniónak és Grúziának meg kell állapodnia abban, hogy egy demokratikus, jogállami, emberi jogokra épülő, gazdaságilag erős és szuverén Grúziát szeretnénk látni az Európai Unióban. Ha ebben egyetértenek, minden menni fog tovább” – mondta.
Az Európai Bizottság jelentéseit az Európai Tanács is jóváhagyta, amely azt a 27 vezetőt képviseli, akiknek egyhangúlag kell rábólintaniuk egy tagjelölt uniós csatlakozására. A Tanács 2025-ös határozatában az uniós vezetők arra szólították fel a grúz hatóságokat, hogy vessék véget az uniós intézményekkel és a tbiliszi uniós misszióval szembeni ellenséges retorikának.