Egy házasságtörést megtorló pszichikai terror, ami végül tragédiába torkollik - erről szól Az Öltöny című előadás, Can Themba novellájának kortárs jazz-opera-átirata, Balázs Zoltán rendezésében.
A különleges adaptációt a Maladype Színház alapítója, Balázs Zoltán álmodta színpadra, aki nemcsak rendezője az előadásnak, de a librettóért, a díszletért és a mozgásért is ő felel. A magyarországi ősbemutató zeneszerzője Kovács Adrián.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jazz elemeit a klasszikus operai hagyományokkal ötvöző alkotás, amely a világirodalom egyik legismertebb dél-afrikai szerzőjének novellájából készült átdolgozáson (Mothobi Mutloatse) és librettón (Balázs Zoltán) alapszik, a METTRIN és a Maladype együttműködésében valósul meg a Louis Armstrong Nemzetközi Jazz Fesztivál nyitóelőadásaként. A június 26-i bánki premier után az összművészeti produkció Gyulán a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválján és Budapesten a Városmajori Szabadtéri Színpad Szemle Plusz versenyprogramjában is látható lesz. Jövőre pedig az alapmű hazájában, Dél-Afrikában indul turnéra.
Balázs Zoltán rendező Peter Brook nyomdokain haladva – aki Themba remekművét először alkalmazta színpadra Európában –, fokozatosan kibomló, asszociatív előadást ígér, amely a humor és az abszurd erejével védi az irracionális univerzum rendjét.
Az Öltöny cselekménye Johannesburg Sophiatown nevű városrészében játszódik, amelyet az apartheid rezsim az 1950-es években elpusztított. Az erőteljes és tragikus történet szerelem, árulás, bosszú, méltóság és elnyomás témáit járja körül, felfedve egy olyan rendszer pszichológiai hatásait, amelynek tagjaitól megtagadja az emberiességet és a szabadságot. A történet főhőse Philemon (Bányai Kelemen Barna), a kötelességtudó férj, aki rajtakapja feleségét egy fiatal férfival. A szembesítés és elválás helyett Matildát (Radnay Csilla) arra kényszeríti, hogy a szerető (Fehér Ferenc) által hátrahagyott öltönyt a nap 24 órájában tiszteletreméltó vendégként kezelje, így motorizálva a lelki bántalmazás különböző formáit. A téma és a játék finom rezdülésekre épülő összetettsége határozza meg a szöveg, a zene, a mozdulatok, a díszlet, a jelmez és a fénydramaturgia sajátos kapcsolatát, mai üzenetét.
"Egy olyan belső külső erőt és energiát dinamizáló történet ez, amely állandó idegrendszeri készenlétet igényel, és engem ez érdekel, az idegrendszeri készenlét, ez a fajta DNS-szerűen egymásba kapaszkodó hármas: ugyanis a mű színpadra állításnak történetében itt, nálunk játssza az öltönyt először élő szereplő" - magyarázta Balázs Zoltán.
"Eddig mindig a vállfán lógó öltönyt az aktuális színésznő vitte ide-oda, ültette, etette, sétáltatta. Nálunk a dolog egy kicsit komplexebb az élő szereplő jelenléte miatt. Egy ilyen koncentrált minimalista térben felnagyítódnak a különböző rejtett vagy direkt szándékok, és ilyen értelemben egyfajta feszültséget kelt, mert kis helyen kell nagy szándékokat, gondolatokat, ötleteket, célokat megfogalmazni. Ezért van az egészben egyfajta minimalista monumentalizmus. Egy grandiózusnak tűnő előadás, ami valójában egy hétköznapi pár története, akik élhetnek bármely országban, bármely földrészen, a kérdés az, hogy mivel nem tudtak időben elszámolni, hogy hol csúszott félre a kapcsolatuk, a kimondott, kimondatlan dimenziói hol maradtak el, amit később már nem tudnak visszakeresni. Kicsit ilyen dél-afrikai Kékszakállú herceg vára ez a történet" - fogalmazott a rendező.
"Nem könnyű zene, szerintem hallgatni könnyebb mint csinálni" - mondta nevetve a Matildát alakító Radnay Csilla, a premier előtti utolsó próbák egyike után.
"Tudni kell, hogy Matilda egy énekesnő, egy színpadi ember, vagyis egy extrovertáltabb figura. Egy olyan házasságot köt, amiben egy idő után ez az egész nincs olyan jó szemmel nézve, ezért fokozatosan le kell építenie ezt az énjét, mindez egy kalitkává válik egy idő után. Óhatatlanul elérkezik egy pont, amikor visszavágyik, keresi a korábbi önmagát, azt az érzést. Én azt gondolom, hogy ez viszi el a félrelépéshez, amiről lehet elítélően gondolkodni, de én meg tudom ő is érteni" - magyarázta a színésznő.
"Ez nem egy fizikális, hanem inkább egy pszichológiai bántalmazás" - fogalmazott a férjet, Philemont megformáló Bányai Kelemen Barna. "Az én megfejtésemben ez az öltöny bármi lehetne. Lehetne egy kiskutya, ami cuki és aranyos, de ugye felnő, az évek telnek, őt pedig naponta ki kell vinni, le kell vinni sétálni, és akkor már lehet, hogy nyűg lesz. És a párok akkor jönnek rá, hogy nem is a kiskutya a baj, hanem csupán egy kiváltó ok. És összevesznek és szétmennek" - mondta.
"Minden egyes gesztusnak jelentése van, minden egyes mozdulatnak, fejfordításnak, biccentésnek, ráadásul ez mind zenére történik. Úgyhogy nekem ebben az értelemben nagyon izgalmas és nehéz is volt egyben, hogy úgy sikerüljön egy erős képet teremteni, hogy végig énekelünk, és közben megszólal három különböző figura - ugyanis egy picit eljátszunk azzal, hogy van egy enyhe tudathasadása ennek a pasasnak... Tehát három figura szólal meg, zenére, ráadásul angolul és zulu nyelven énekelünk. Azért ez nem kis kihívás!" - tette hozzá.
A szürreális elemekben is bővelkedő szerzemény aktualitását a családon belüli erőszak és a társadalmi megosztottság széleskörű megértése adja.
A kivételes dramaturgiára épülő rendezői elképzelés a speciális módon megfogalmazódó tartalmi-formai egységek, a kreatív kombinációkban megnyilvánuló verbális, vokális, akusztikus és vizuális impulzusok által teremti meg a szereplők részletekben kiteljesedő összjátékára épülő jazz-opera egyedi világát.
Kovács Adrián zeneszerző kompozíciója vegyítve az afro-jazz marabi, mbaganga és kwela ritmusait az európai és a magyar hangzásokkal, organikusan támasztja alá az író és a rendező által megálmodott diszharmonikus világot.
Az Öltöny című novellát több nyelvre is lefordítottak és különböző formákban feldolgozták, többek között 1994-ben a legendás johannesburgi Market Theatre-ben Mothobi Mutloatse és Barney Simon adaptációjában, majd 2004-ben a párizsi Theatre des Bouffes du Nord-ban Peter Brook, Marie-Hélène Estienne és Franck Krawczyk francia fordításában.
A előadás színlapja itt található.