Van mit vesztenie, nem is kevés, mégis csinálja. Állhatatosan hisz a változásban, egy ideje politikára cserélte az alkotói létet, kitartóan állva a rázúduló támadáscunamit. Példátlan vállalásában egyszerre lát kihívást és inspirációt.
Rost Andrea, a világ legnagyobb operaszínpadainak ünnepelt csillaga, ízig-vérig művész, de ami a legcsodálatosabb tapasztalás, hogy máig megmaradt közvetlen, hús-vér embernek. Több évtizeden át járta a világot, az operairodalom legszebb szoprán szerepeit énekelhette el a legnevesebb operaházakban, komoly nemzetközi rajongótáborra téve szert.
2010 óta él tartósan újra itthon, ez alatt az idő alatt tett néhány műfaji kiruccanást – Frenák Pállal és a Hot Jazz Banddel például –, hangoskönyveket olvasott fel, bemutatta ékszerkollekcióját, néhány éve pedig saját operaakadémiát is alapított. A fiatal tehetségek felkarolása mellett azonban már egy ideje közéleti szerepvállalásra helyezte a hangsúlyt.
A zene üzenetét rendíthetetlenül átadni akaró művész bő másfél éve hatalmas, a komolyzenében nem feltétlenül jártas tömegeket mozgat meg idehaza, méghozzá a politika porondján.
2024. április 6-án kezdődött, amikor elvállalta a fellépést az azóta már a legnagyobb ellenzéki erővé lett TISZA Párt élén álló Magyar Péter Kossuth téri tüntetésén, ahol elénekelte a You Will Never Walk Alone-t. Döntése következményeit, ahogy mesélte, gyakorlatilag már másnap érezte, és érzi azóta is.
"Nem léphetek fel, nem hívnak. Van amikor azért nem, mert aki meghívna egy fellépésre valahová, azt azonnal másnap elbocsátanák, vagy bosszút állnának rajta vagy egyszerűen csak számon kérnék, hogy te ezt hogy gondolod?" – mondta.
Mindez azonban nem tántorítja el, éppen ellenkezőleg: rendre az összes nagy tüntetésen, az országjárások fontosabb helyszínein ott volt és van. Kezdetben "csupán" megénekeltette a tömeget, mára már egyrészt a Legyél a változás Egyesület egyik alelnöke, november óta pedig a TISZA képviselőjelöltje Jász-Nagykun-Szolnok megye 1. számú választókörzetében.
"Én ilyen mélységben nem foglalkoztam soha politikával. Csak amikor az ember látja ezt a húsbamarkoló fájdalmat és minden szinten a sanyargatást ebben az országban, akkor azt mondom, nem lehet ezt így tovább vinni. Ez az ország sokkal többet érdemel, ez egy tehetséges nép, egy gyönyörű ország" – fogalmazott.
S hogy miért éppen Szolnokon indul képviselőjelöltként? A Tisza-parti városhoz életének első, meghatározó évei kötik, hiszen 8 éves koráig ott élt nagyszüleivel. Az első komolyzenei hatás is ott érte: kislányként pillantott meg a tévében "egy bácsit, aki zenéről beszélt. A műsor nem volt más mint Leonard Bernstein zenei ismeretterjesztő sorozata, ahol az ikonikus karmester-zeneszerző kicsikkel és nagyokkal szerettette és érttette meg a nagy klasszikusokat.
"Ültem a szőnyegen, a komódon volt az Orion tévé. Néztem őt meg hallgattam, ahogy elmondta, hogy ezt miért így fog szólni, mire kell figyelni. És én akkor és ott, bizony értettem Mahlert is, Beethovent is, Mozartot is..." – idézte fel mosolyogva.
Évekkel később – már Budapesten – egy, az első énekmestertől, Bikfalvi Júliától kapott Maria Callas-lemez, majd pedig egy feledhetetlen színházi Puccini-élmény jegyezte el örökre az operával.
"Amikor Renata Scottót hallottam az Erkelben mint Toscát, azt mondtam, hogy hát ha ez az opera, akkor én operát akarok énekelni. Mert az, hogy Callastól ezeket lemezről meghallgattam, az mind nagyon szép volt és kinyitotta a lelkemet, de hogy mit jelent fönn állni a színpadon, és ott egy szerepet az egész lelkünkön átfolyatva, az énektechnikán keresztül megfogalmazva odatenni a közönségnek, az ott érintett meg nagyon" – idézte fel azt az estét.
A Zeneakadémiára elsőre ugyan nem vették fel, de végül bejutott – közben egy nemzetközi énekversenyt is megnyert –, Bende Zsolt végzős növendékeként pedig a várva várt áttörés is eljött 1989-ben: Gounod Rómeó és Júliájának női főszerepét énekelhette el Gulyás Dénes rendezésében és partnereként. Az előadásnak, no meg Andrea alakításának híre ment, a Wiener Staatsoper akkori vezetése pedig fiatal énekeseket keresett, így következett Bécs, számos csodás főszerep. Aztán már nem volt megállás: a legnagyobb operaházak várták tárt karokkal.
A milánói Scala 1994-es Rigoletto bemutatóján – melyre Riccardo Muti hívta meg – átütő nemzetközi sikert aratott. A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé. Párizsban a Bastille Operában Susannát, Gildát, Luciát és Antoniát alakította. A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát és a Lammermoori Lucia címszerepét is énekelte. A New York-i Metropolitanben legelőször 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében a Szerelmi bájitalban, később Gildát, Luciát és Violettát énekelt ugyanott.
A világhírrel együtt járt egy fantasztikus iskola is: többek mellett Franco Zeffirellivel is megadatott a közös munka.
A színpad mellett másik fő közege a természet, ahonnan töltekezik, és bár a kedvenc évszaka nem éppen a tél, minden időben megtalálja a szépséget és a békét.
"Megtanultam ezt a magamba révedést, mert aki befelé figyel, az felébred. (...) Nekem mindig a természetben, mindig akkor jöttek a legérdekesebb terveim, amikor elcsendesedtem" – magyarázta, hozzátéve: a nagy ráeszmélésekhez nem egyszer Carl Jung gondolatai segítették.
A már említett tömegek megénekeltetésében az eddigi csúcspontot 2025. október 23-a jelenti, amikor a TISZA Párt ünnepi rendezvényére kórust szervezett. Katartikus pillanatok voltak, amikor Andrea hangját követve, szakadó esőben, óriási tömeg énekelte a Rabszolgák kórusát, a Va, pensierót Verdi Nabuccójából – a dalt, amelyet szerte a világon a szabadság himnuszaként tartanak számon.
"Fel fog szabadulni egy olyan energia ebből az országból, ami most le van fojtva. El van fojtva" – hangsúlyozta. Szilárdan hiszi a változást, és közben folyamatosan inspirálódik azon a – művész számára szokatlan és új – terepen, amit a politika jelent.