Új kutatás szerint az óceániai népek DNS-e őrzi a legkiterjedtebb gyenyiszovai örökséget, és a modern emberek legalább három ilyen embercsoportttal is keveredtek.
A tudósok Papua Új-Guinea és a környező szigetközösségek genetikai felépítését vizsgálva az emberiség történelmének egyik legrejtélyesebb fejezetére, a Homo sapiens és az egyik ősi emberfaj, a gyenyiszovaiak kapcsolatára vetettek fényt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az új kutatásaz óceániai népességek DNS-ében mindeddig azonosított legkiterjedtebb gyenyiszovai genetikai örökséget tárta fel, és azt is kimutatta, hogy a modern emberek nem csupán egyetlen gyenyiszovai közösséggel, hanem legalább három, gyenyiszovaihoz hasonló embercsoportral is keveredtek.
A tanulmány szerint azoknak az első embereknek a genetikai öröksége, akik mintegy 42 ezer évvel ezelőtt elérték a Csendes-óceán távoli térségeit, nagyrészt mindmáig fennmaradt. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy az emberi evolúció és kapcsolataink a mára kihalt emberfajokkal jóval összetettebbek, mint eddig gondolták.
A 42 ezer évvel ezelőtt kezdődött utazás
A mai emberek körülbelül 42 ezer évvel ezelőtt jutottak el a Közeli-Óceánia néven ismert térségbe. Ez a terület magában foglalja a mai Papua Új-Guineát, a Bismarck-szigetvilágot és a Salamon-szigeteket.
Ezeknek az első telepeseknek az utódai ezután évezredeken át nagyrészt elszigetelten éltek. A tengerek és a hegyvidéki domborzat elválasztotta egymástól az egyes közösségeket, és idővel számos különböző nyelv és kultúra alakult ki.
A kutatók szerint azonban ez az elszigeteltség nemcsak kulturális, hanem genetikai szempontból is óriási jelentőségű volt. Ezek a közösségek ugyanis rendkívüli mértékben megőrizték a modern ember már kihalt rokonaitól származó DNS-szakaszokat.
2,5-szer több ősi DNS-t hordoznak, mint az európaiak
A lektorált tudományos folyóiratban, a Science-ben megjelent kutatásban a tudósok 12 különböző közeli-óceániai közösségből származó 177 ember nagy felbontású genomját szekvenálták, és több mint ezer, a világ különböző régióiból származó genomban talált adatokkal vetették össze.
Az eredmények meghökkentőek voltak.
Az óceániai népességek genomjában található ősi emberi DNS mennyisége körülbelül két és félszer nagyobb, mint az európaiaké. A gyenyiszovaiaktól örökölt genetikai szakaszok aránya pedig messze meghaladta a kelet-ázsiai társadalmakban megfigyelt szinteket.
A vizsgált csoportok egyike egy átlagos kelet-ázsiaihoz képest mintegy 25-ször több gyenyiszovai genetikai örökséget hordozott.
Kik voltak a gyenyiszovaiak?
A gyenyiszovaiak a modern ember közeli rokonai voltak, akik a neandervölgyiekkel közös eredetű, ősi embercsoportot alkottak.
A neandervölgyiektől eltérően azonban a gyenyiszovaiakról nagyon keveset tudni, mivel eddig csupán néhány csont- és fogfosszíliát találtak.
Az első gyenyiszovai maradványokat a szibériai Gyenyiszova-barlangban fedezték fel. A genetikai vizsgálatok azonban arra utalnak, hogy ezek az emberek nemcsak Szibériában éltek, hanem Ázsia jóval nagyobb térségeiben is elterjedtek voltak.
Úgy vélik, hogy a mai embercsoportokban található gyenyiszovai DNS bizonyos tulajdonságokra, például az immunrendszerre, az anyagcserére és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodásra is hatással lehet.
Nem is csak egyetlen gyenyiszovai közösség létezett
A ZME Science beszámolója szerint a kutatás egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása az, hogy az óceániai népességek ősei nem egyetlen gyenyiszovai csoporttal, hanem legalább három, gyenyiszovaihoz hasonló közösséggel találkoztak.
Ez arra utal, hogy a gyenyiszovaiak nem egységes, homogén emberfajt alkottak, hanem több, egymással rokon populációra tagolódtak, amelyek különböző térségekben éltek.
A kutatók úgy vélik, hogy a modern emberek ezekkel a csoportokkal különböző időpontokban kerültek kapcsolatba, és utódokat hoztak velük létre; ez a genetikai örökség pedig mindmáig kimutatható.
Hogy ezek a találkozások pontosan hol és hogyan zajlottak, azt azonban továbbra sem tudni.
Néhány gyenyiszovai gén előnyt jelenthetett
A tudósok hangsúlyozzák, hogy a régi emberektől örökölt DNS egésze nem volt hasznos.
Ennek a genetikai anyagnak a nagy része feltehetően semleges tulajdonságokat hordozott, egyes géneket pedig, mivel ártalmasak voltak, idővel kiszűrhetett a természetes szelekció.
Ezzel szemben bizonyos gyenyiszovai gének máig magas arányban fennmaradtak. A kutatók szerint ezek a gének valószínűleg valamilyen előnyt nyújtottak.
Különösen az immunrendszerrel, az anyagcserével, a termékenységgel és a csontfejlődéssel összefüggő régiókban azonosították a gyenyiszovai eredetű variánsok elterjedését.
Egy, az arc- és csontfejlődéssel összefüggő gén keltette fel a figyelmet
A kutatásban az egyik legérdekesebb gén egy, a TRPS1 gén közelében található gyenyiszovai eredetű variáns volt.
Ez a gén a csontfejlődésben és az arcvonások kialakulásában játszik szerepet.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a gyenyiszovaiak különleges arcfelépítést vagy fizikai megjelenést „adtak volna” a mai embereknek. Úgy vélik azonban, hogy az adott génrégió bizonyos változatai egyes környezeti feltételek között előnyt jelenthettek.
Ez a variáns különösen Óceánia és Délkelet-Ázsia szigetközösségeiben fordul elő nagy arányban.
Még szembetűnőbb a hatás az immunrendszerre
A kutatók laboratóriumi kísérletekben azt is kimutatták, hogy egyes gyenyiszovai eredetű genetikai variánsok közvetlenül meg tudják változtatni a gének működését.
Összesen 3 127, nagy gyakoriságú ősi variánsról állapították meg, hogy befolyásolják a gének működési módját.
E variánsok jelentős része az immunrendszerrel kapcsolatos biológiai útvonalakhoz kötődött. A tudósok szerint ez arra utal, hogy a gyenyiszovaiaktól örökölt egyes gének segíthették a korai embercsoportokat az új betegségekkel szembeni küzdelemben.
Újraírják az emberiség történetét
A kutatás nemcsak a gyenyiszovaiakról, hanem a modern ember evolúciós történetéről is fontos következtetéseket hozott.
Sokáig úgy gondolták a tudósok, hogy a modern emberek a többi embertípust kiszorítva terjedtek el a világban. Az utóbbi évek genetikai vizsgálatai azonban gyökeresen átrajzolták ezt a képet.
Az új eredmények szerint a Homo sapiens nem irtotta ki maradéktalanul az útjába kerülő más emberfajokat, hanem találkozott velük, keveredett velük, és genetikai anyagot is cserélt.
A ma hordozott DNS-ünk egy része olyan rokonainktól származik, akik tízezredek évvel ezelőtt éltek, és már rég kihaltak.