Európa egyik legimpozánsabb ipari műemlékéből szabadtéri galériát formálnak az utcai művészek: visszatért az Urban Art Biennálé a Völklingeni Vasműbe.
Tucatnyi urban art-művész érkezett 17 országból Európa egyik legjelentősebb ipari műemlékébe egy kiállításra, amely maximálisan kihasználja a hatalmas tereket és az elhagyatottság mindenütt jelenlévő auráját.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A németországi Völklinger Hütte, vagyis a völklingeni vasmű ad otthont a 2026-os Urban Art Biennálénak, amely szombaton nyit.
„Ez a helyszín a street art és a graffiti szíve-közepe” – mondta Ralf Beil, a közönség számára múzeumként nyitva tartó helyszín főigazgatója.
„Minden ilyen ipari helyeken kezdődött el. A művészek imádják ezt a helyet, és a Völklinger Hüttének, a Völklinger Hüttében, a Völklinger Hüttével készítenek műveket” – tette hozzá Beil.
A nap maradványai
Az idei tárlaton 50 művész szerepel. Köztük van a Franciaországban élő Tomas Lacque, akinek installációja egy kis furgonból, gumikupacból, játékokból és törmelékből áll, mindezt festékréteg borítja. Egy egykori kohócsarnokban állva mintha a fosszilis energiára épülő közlekedés Pompejihez hasonlóan hamu alá temetett világát idézné meg.
A holland művész, Boris Tellegen – ismertebb művésznevén Delta – hatalmas, zöld-fekete fa szobrot készített, amely szó szerint beragyogja a vasmű belső tereit.
A Franciaországban működő Vortex-X kollektíva, amely újrahasznosított, mentett anyagokkal dolgozik, fehér ipari textilből kifeszített sugarakat húzott végig az épület egyik csarnokán egy „Memory in transit” című munkában.
A spanyol Ampparito hatalmas fehér betűkkel festette fel a „no hay nada de valor” (nagyjából: „itt semmi értékes nincs”) feliratot az egyik óriási csarnok tetejére – a mű legjobban egy, a talajszint fölött 45 méterrel lévő kilátópontról látható.
Örökség és történelem
A vasmű 6 hektáron terül el, kémények és kohók labirintusa, ahol a látogatók ma is baljós, az ipari korszakból visszamaradt figyelmeztető táblákkal találkoznak, például „zúzásveszélyre” intőkkel. A monumentális együttes uralja Völklingen városát, Németország francia határához közel.
Az UNESCO világörökségi listáján 1994 óta szerepel, mint „egész Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az egyetlen ép és teljes egészében fennmaradt, 19–20. században épült integrált vasmű”.
A kohók 1986 óta, a termelés leállítása óta hidegek, a helyszínt pedig az akkori állapotában őrizték meg. Mégis sokkal régibbnek hat, mivel az 1930-as évek közepe óta nem építettek ide új berendezéseket.
„Olyan poros és olyan öreg, mégis gyönyörű, van szépség a pusztulásban” – mondta a brit művész, Remi Rough. „Szerintem az, amit csináltam, kicsit másként láttatja az egészet.”
A dán művész, Anders Reventlov azt mondta, „meghatottsággal tölti el, hogy itt alkothat”.
„Ahogy valaki mondta nekem... itt egykor pokol volt dolgozni” – fogalmazott. „Most már nem pokol. Kellemes hely, emberek sétálnak, vannak méhek, gyönyörű virágok, de igen, az emlékezetünkben él a történelem, és ez nagyon fontos.”
Beil elmondta, a szervezők „olyan műveket akarnak, amelyek valóban egyediek ehhez a térhez, és ez egyben megakadályozza azt is, hogy kereskedelmi célúak legyenek”.
„Ez egy, kifejezetten ehhez a térhez készült installáció” – mondta. „Ez tiszta művészet.”
Az Urban Art Biennale szombaton nyit, és 2026. november 15-ig tart.