Első ízben lép fel Asztanában a Dán Királyi Színház: Kazahsztán fővárosa európai és ázsiai művészet találkozóhelyévé válik.
Vannak városok, amelyeken áthalad a művészet, és vannak, ahol megáll. A múlt héten Asztana az utóbbiak közé tartozott.
Most először lépett fel Kazahsztán fővárosában a 1748-ban alapított Királyi Dán Színház, Európa egyik legrégebbi és legelismertebb előadó-művészeti intézménye, és csaknem három évszázad színpadi hagyományát hozta magával.
A Királyi Dán Színház arról ismert, hogy Európa egyik legtisztább klasszikus baletthagyományát őrzi. Ez a hagyomány August Bournonville, a 19. századi koreográfus munkásságából ered, akinek balettjei meghatározták a dán balett arculatát.
Leghíresebb műve, a La Sylphide ma is szerepel Európa és a világ nagy társulatainak repertoárján, köztük az egyik vezető eurázsiai színház, az Astana Opera műsorán is.
Ezzel szemben egészen más energiát hozott a vendégművész, Selene Muñoz: előadása a flamenco szenvedélyét ötvözte a kortárs mozgásvilággal.
Királyi Dán Színház gálaműsorral érkezik Asztanába
Az Astana Ballet színpadán a Királyi Dán Színház tíz darabból álló műsort mutatott be, amely a klasszikus örökséget és a kortárs európai koreográfiát kapcsolta össze.
Az est műsora korszakok és stílusok között mozgott, tükrözve a társulat széles repertoárját: a 19. századi hagyományokban gyökerező klasszikus művektől a mai, kortárs koreográfusi hangokig.
Az est középpontjában a Bournonville-hagyomány állt, olyan részletekkel, mint a The Jockey Dance, a The Kermesse in Bruges és a Premier danseur pas de deux.
„Dániából a legértékesebb kulturális örökségünket hoztuk el Asztanába: a magasművészetünket” – mondta Beatriz Domingues, a Királyi Dán Színház balerinája.
„Ez nemzeti kincs, ezért is olyan fontos, hogy a nemzetközi közönségnek is bemutassuk. Tavaly Almatiban léptünk fel, és mélyen megérintett bennünket a lelkesedés és a meleg fogadtatás. Nagy öröm számunkra, hogy visszatérhetünk Kazahsztánba.”
Egészen más energiát képviselt a vendégművész Selene Muñoz, akinek előadása a flamenco intenzitását és a kortárs mozgásnyelvet ötvözte.
„Nagyon örülök, hogy itt lehetek Asztanában, és megoszthatom a munkámat a közönséggel” – mondta Selene Muñoz.
„Ez a szóló nagyon személyes számomra, mert spanyol gyökereimet és a kortárs mozgást kapcsolja össze. Így tudom kifejezni, honnan jövök, és hogyan mozdulok ma.”
Az utat Meirambek Nazargozhayev közreműködésével szervezték, aki a Királyi Dán Színház első, Kazahsztánban született művésze. Hazai színpadon visszatérve a Beethoven Holdfény-szonátájára előadott, Magány című szólót táncolta el.
Baletthagyományok találkozása a Kazah Nemzeti Koreográfiai Akadémián
Az együttes nemcsak a gálaelőadásra korlátozta vendégszereplését. Az asztanai Kazah Nemzeti Koreográfiai Akadémián a táncosok mesterkurzusokon engedtek betekintést próbafolyamatukba, a Bournonville-hagyományra összpontosítva.
Kazahsztánban, ahol továbbra is az orosz balettiskola a meghatározó képzési rendszer, az ilyen találkozások különösen fontosak: a diákok egy másfajta európai klasszikus megközelítéssel ismerkedhetnek meg, ami tágítja művészi horizontjukat.
Az órákat a hagyományhoz szorosan kötődő művészek vezették, köztük Dinna Bjorn, a Bournonville-örökség egyik vezető szakértője, valamint Eric Viudes koreográfus.
„Úgy érzem, sikerült átadnom valamit a Bournonville-hagyományból ezekben az órákban” – mondta Dinna Bjorn.
„Az teszi különlegessé, hogy más stílusokkal is ötvözhető, és ezt szeretném, ha a fiatal táncosok megértenék. Előadhatnak klasszikus repertoárt, benne az orosz iskola elemeivel, illetve kortárs műveket is, miközben mindvégig a dán hagyomány keretein belül maradnak.”
Az utazás jóval több volt egyetlen turnéállomásnál: újabb állomása annak, hogy Asztana egyre fontosabb kulturális találkozóhellyé válik Európa és Ázsia között, ahol a nemzetközi társulatok mind gyakrabban találnak maguknak új közönséget, távol hagyományos otthonuktól.