Egy chicagói zenerajongó több ezer koncertet rögzített négy évtizeden át: a felvételek most ingyenes online archívumba kerülnek.
1989 nyara van Chicagóban, és a zenerajongó Aadam Jacobs egy kis Sony kazettás magnóval a zsebében elkezd felvenni egy élő koncertet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A koncert egy kezdő rockzenekar debütáló fellépése a Dreamerz nevű kis klubban. Mielőtt belecsapnának, az együttes énekese így szól a közönséghez: „Sziasztok, mi vagyunk a Nirvana. Seattle-ből jöttünk.”
Ez a felvétel a világhírűvé vált Nirvana egyik legkorábbi koncertjeiről, több mint két évvel az ünnepelt második, 'Nevermind' című albumuk megjelenése előtt, része annak a több mint 10 000 koncertnek, amelyet Jacobs rögzített.
Most önkéntesek az Egyesült Államokban és egész Európában rendezik, digitalizálják és töltik fel ezeket a szalagokat az Aadam Jacobs Collection (forrás: angol) nevű gyűjteménybe, amelyet az Internet Archive nonprofit online archívuma hosztol.
A szalagok négy évtized alatt készültek, és az 1980-as évektől egészen a 2000-es évek elejéig dokumentálják a fellépéseket. Az R.E.M.-től és a The Cure-től Tracy Chapmanig Jacobs gyűjteménye kincsesbánya: pályájuk elején járó világsztárok koncertjei és kisebb zenészek rejtett gyöngyszemei sorakoznak rajta.
Miután 2023-ban elkészült Katlin Schneider filmrendező Jacobsról szóló dokumentumfilmje, a Melomaniac (forrás: angol) (találó cím arra, akit a zene iránti szenvedély „fertőzött meg”), az Internet Archive egyik önkéntese felkereste őt, és megkérdezte, szeretné-e megőrizni a gyűjteményét.
„Mielőtt az összes szalag az idő múlásával tönkrement volna, egyszerűen szétporladt volna, végül igent mondtam” – mondta Jacobs.
Jacobs 1984-ben kezdett bele ebbe a szívügynek tekintett munkába: egy nagymamájától kölcsönkapott, diktafonhoz hasonló készülékkel vett fel egy koncertet. Tiniként rendszeresen vett fel dalokat a rádióból, és felidézi, hogyan jött az ötlet: „Találkoztam valakivel, aki azt mondta: »Egyszerűen be is vihetsz magaddal egy magnót a koncertre, csak csempészd be, vedd fel az egész műsort.« Én meg azt gondoltam: »Hű, de menő.« Így kezdődött.”
Nem sokkal ezután vett egy Sony Walkman-stílusú felvevőt. „Időnként elég gyenge minőségű felszerelést használtam, egyszerűen azért, mert nem volt pénzem jobbra” – mondta. Később Jacobs digitális hangszalagra és memóriakártyás digitális felvevőkre váltott.
Ma Jacobs számtalan doboznyi szalagjának digitalizálása és archiválása még folyamatban van. Havonta egyszer Brian Emerick, akinek feladata az analóg felvételek digitális fájlokká alakítása, elutazik Jacobs otthonába, és 10–20 dobozt visz el, dobozonként 50–100 kazettával.
Az Emerick által készített digitális fájlokat ezután önkénteseknek küldik tovább, akik keverik és maszterelik a felvételeket, mielőtt felkerülnének az online gyűjteménybe. Emerick 2024 vége óta legalább 5500 kazettát digitalizált.
A szerzői jogi kérdésekről szólva Jacobs elmondta: a legtöbb előadó örül, hogy megőrzik a munkájukat, de kérésre kész eltávolítani a felvételeket – eddig azonban csak egy-két zenész élt ezzel.
David Nimmer szerzői jogi ügyvéd, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i kampuszának oktatója szerint az úgynevezett kalózfelvételek elleni törvények értelmében az előadók tulajdonát képezik az élő felvételek és az eredeti szerzemények, de a perek valószínűtlenek, mivel sem Jacobs, sem az archívum nem húz hasznot belőlük.
Jacobs számos felvétele meglepően jó minőségű, ami kellemes meglepetést okozott az olyan önkéntes hangmérnököknek, mint Neil deMause, tekintve, hogy Jacobs korántsem csúcskategóriás berendezésekkel dolgozott.
„Különösen az első néhány év után annyira ráérzett a dologra, hogy némelyik felvétel, ezekről a, hát, vacak kis korai kilencvenes évekbeli kazettákról is egészen elképesztően szól” – mondta deMause.
Ahogy az Aadam Jacobs Collection lassan, aprólékos munkával összeáll, a világ minden táján élő zenebolondok elmélyülhetnek ezekben az időkapszulákban, amelyek négy évtized zenei kísérletezését és kiforrását ölelik fel.