600 éves szőlőmag középkori francia kórház latrinájából: genetikai egyezés a ma is használt pinot noir szőlővel, közlik a kutatók.
Ott találjuk a híres champagne-i borokban és a Côte d'Or vidék boraiban is, a pinot noir a francia szőlőkultúra egyik emblematikus fajtája... és minden bizonnyal régebb óta, mint eddig gondoltuk.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy tanulmány, amely különböző régészeti lelőhelyeken talált szőlőmagvak genomját vizsgálta, ugyanennek a gyümölcsnek a nyomát, azonos genetikai formában, egy középkori, Valencienne városában talált „szemétgödörben” is kimutatta, Franciaország északi részén.
Ha valóban fogyasztották is, a kutatók nem tudják, hogy a 15. századi valencienne-i lakosok mustként, borként vagy csemegeszőlőként ették-e. A szekvenálás eredményei azonban már önmagukban is lelkesítik a tudósokat, még mielőtt egyáltalán utánanéznének a különböző szőlőfajták terjedését magyarázó történelmi forrásoknak.
„A 15. század: a százéves háború vége, Jeanne d’Arc kora. Bizonyos értelemben ez azt jelenti, hogy akár ugyanabból a szőlőből haraphatott, mint mi” – magyarázza az AFP-nek Ludovic Orlando paleogenetikus, a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.
A puszta anekdotán túl a tudósok bebizonyították, hogy a pinot noir az elmúlt 600 évben alig változott; a szőlészek „klonális szaporítás” útján, például dugványozással őrizték meg, azzal a céllal, hogy megmaradjanak a fajta jellegzetes tulajdonságai.
Ezek a tulajdonságok ma is keresettek, sőt soha nem voltak ennyire fontosak – mondja Lorraine Oddo borász. „Ma, különösen a déli régiókban, visszatérünk ezekhez az ősi szőlőfajtákhoz” – magyarázza. „Néhány fajta némiképp feledésbe merült, mi pedig jelenleg átfogó kutatást végzünk e régi szőlőfajták felkutatására, mert – mondjuk így – sokat tanulhatunk belőlük az éghajlatváltozásról, különösen azokról a fajtákról, amelyek ellenállóbbak lesznek.”
Francia bor története genetikai kódjában
A bronzkor és a középkor közé datálható 54 szőlőmag vizsgálatán alapuló tanulmány nemcsak a franciaországi szőlőfajták első leszármazási tábláját vázolta fel, hanem a dugványok Mediterráneum-szerte zajló cseréjének térképét is.
Franciaország és a Földközi-tenger térsége közötti borkereskedelem történelmi ténye ma már nem kérdéses. A nagyszámban előkerült amforák az ókori görögökkel és az etruszkokkal fennálló kapcsolatokra utalnak. A szőlőmagvak DNS-ének elemzése azonban azt is feltárta, hogy háziasított szőlőfajták nagy távolságokat megtéve cseréltek gazdát, többek között Spanyolországból, a Balkánról, a Kaukázusból és a Közel-Keletről.
A tanulmány szerint a háziasított szőlőtermesztés elterjedése még korábbi időszakokra nyúlik vissza. „A vegetatív szaporítás – amelyről különböző lelőhelyeken, évszázadokon át jelen lévő, genetikailag azonos klónok tanúskodnak – a vaskor közepén jelent meg, és a szőlőművelés egyik alappillérévé vált” – olvasható a cikkben.