A német kormány rendkívüli ülést tart ma a Berlini Filmfesztivál jövőjéről. Hírek szerint meneszthetik Tricia Tuttle igazgatót a szombati díjátadón elhangzott, palesztinpárti beszédek miatt.
Kiemelkedő európai és nemzetközi filmes szakemberek fejezték ki támogatásukat Tricia Tuttle, a Berlini Filmfesztivál igazgatója mellett, miután hírek láttak napvilágot arról, hogy a Berlinale éléről készülnek meneszteni, az idei díjátadón elhangzott, Palesztina-párti beszédek nyomán kialakult politikai visszhangot követően.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Német Filmakadémia nyílt levélben reagált: „Németországi és más országokban dolgozó filmesként mély aggodalommal figyeljük a Berlinale körüli jelenlegi vitákat és Tricia Tuttle tervezett menesztését.”
„A közelmúltbeli bírálatok a színpadról elhangzott kijelentésekre összpontosítanak. Ezeket a megjegyzéseket nem a fesztivál vezetése tette, hanem meghívott rendezők. Egy nemzetközi filmfesztivál nem diplomáciai eszköz, hanem védelmet érdemlő, demokratikus kulturális tér. Az adja az erejét, hogy különböző nézőpontoknak ad teret, és láthatóvá teszi a sokféle hangot.”
Görgessen lejjebb a levél teljes szövegéért!
A dokumentumot közel 700, a nemzetközi filmiparban dolgozó szakember írta alá, köztük Sean Baker, Tilda Swinton, Nancy Spielberg, Kleber Mendonça Filho, Maria Schrader, Maren Ade, Tom Tykwer és Todd Haynes.
Amint arról az Euronews Culture tegnap beszámolt, a német konzervatív bulvárlap, a Bild források megjelölése nélkül azt állította, hogy a kulturális minisztérium Tuttle menesztését készül bejelenteni a ma esedékes megbeszélésen. Tuttle jelenleg ötéves mandátumának második évében jár.
A nyíltan Izrael-barát Bild vezeti a Berlinale elleni támadást a szombati díjátadó óta, amelyen több filmes is – köztük a legjobb rövidfilm díját elnyerő Marie-Rose Osta, a legjobb forgatókönyvért járó díj nyertese, Geneviève Dulude-de Celles, valamint a Nagydíjjal (Silver Bear Grand Jury Prize) kitüntetett Emin Alper – palesztinpárti üzeneteket fogalmazott meg a színpadon.
Carsten Schneider német szövetségi környezetvédelmi miniszter kivonult az ünnepségről, miután Abdallah Al-Khatib palesztin rendező, akinek Chronicles From The Siege című filmje a Perspektívák szekció fődíját nyerte, azzal vádolta a német kormányt, hogy „társa Izraelnek a Gázában elkövetett népirtásban” – részben arra utalva, hogy Németország történelmi bűntudatából fakadóan rendíthetetlenül Izrael-párti álláspontot képvisel.
Kedden a Bild közölte Gunnar Schupelius jobboldali újságíró publicisztikáját, aki azzal vádolta Tuttle-t, hogy „Gáza-propagandához pózolt”, egy olyan fotóra hivatkozva, amely Tuttle-t, Al-Khatibot és a Chronicles From The Siege stábját ábrázolja a film berlinalés világpremierjén. Azzal is megvádolta Tuttle-t, hogy hagyja: a Berlinalét „antiszemita” aktivisták használják fel eszközként.
A Német Filmakadémia a levelében visszautasította ezeket az állításokat.
„Nemzetközi vendégekkel készült fényképek készítése szerves része egy ilyen fesztivál működésének. A különböző identitások láthatósága nem jelent támogatást, hanem a nyitott és demokratikus nyilvánosság kifejeződése” – olvasható a levélben. „Ha egyéni kijelentésekből vagy szimbolikus gesztusok értelmezéséből személyi következtetéseket vonnak le, az nyugtalanító jelzést küld: a kulturális intézmények politikai nyomás alá kerülnek.”
Az akadémia arra figyelmeztetett, hogy ha Tuttle-t a fesztivál vendégeinek megnyilatkozásai miatt fenyegetik elbocsátással, az veszélybe sodorja a „művészi szabadságot” és a Berlinale „intézményi függetlenségét” is. A kulturális intézmények függetlensége – érvelnek – „nemcsak a művészi szabadságot, hanem a demokratikus diskurzus életerejét is óvja. Ha minden vita intézményi következményekhez vezet, a diskurzus helyét az ellenőrzés veszi át. Mi a párbeszéd kultúrája mellett állunk ki, nem a megfélemlítés mellett. Ahol a sokszínűség látható marad, ott a demokrácia is él.”
A Berlinale megerősítette, hogy ma találkozót tartanak a német Kulturális Minisztériummal, de ennél többet nem közölt.
Paradox módon a mostani egyeztetés egy, az idei fesztivál idején kirobbant vitát követ. Akkor is nagy port kavart egy incidens. Palesztinpárti aktivisták azzal vádolták Tuttle-t és az idei fesztivál zsűrielnökét, Wim Wenderst, hogy nem mutattak kellő nyilvános szolidaritást a palesztinokkal, sőt, egyes filmesek szerint „cenzúrázták” azokat, akik palesztinpárti nézeteket akartak megfogalmazni.
Íme a levél teljes szövege:
„Filmesként Németországban és világszerte mély aggodalommal figyeljük a Berlinale körüli jelenlegi vitákat és Tricia Tuttle tervezett menesztését. Kiállunk a Berlinale mellett abban, ami alapvetően: a párbeszéd tere.
A Berlinale több, mint vörös szőnyeg vagy címlapsztori. Olyan tér, ahol találkoznak a különböző nézőpontok, kérdőre vonhatók a narratívák, és felszínre kerülnek a társadalmi feszültségek. Itt bontakozik ki a diskurzus – a mozi lényegében.
A közelmúlt kritikái a színpadról elhangzott kijelentésekre összpontosítottak. Ezeket a megjegyzéseket nem a fesztivál vezetése tette, hanem meghívott filmesek. Egy nemzetközi filmfesztivál nem diplomáciai eszköz, hanem védelmet érdemlő, demokratikus kulturális tér. Az adja az erejét, hogy különböző nézőpontoknak ad teret, és láthatóvá teszi a sokféle hangot.
A fesztivál vezetéséről és filmesekről készült fénykép, amelyen palesztin zászló is látható, szintén bírálatok célpontjává vált. Nemzetközi vendégekkel készült fényképek készítése egy ilyen fesztivál természetes velejárója. A különböző identitások láthatósága nem jelent támogatást, hanem a nyitott és demokratikus nyilvánosság kifejeződése.
Ha egyéni kijelentésekből vagy szimbolikus értelmezésekből személyi következtetéseket vonnak le, aggasztó jelzést küldenek: a kulturális intézmények politikai nyomás alá kerülnek.
Ha rendkívüli ülést hívnak össze a fesztivál vezetésének jövőjéről dönteni, akkor többről van szó egyetlen személyi kérdésnél. Valójában a művészi szabadság és az intézményi függetlenség viszonya forog kockán.
A Berlinale mindig is politikus fesztivál volt – nem pártpolitikai értelemben, hanem társadalmi érintettségében. A film láthatóvá teszi a konfliktusokat, új nézőpontokat nyit, és megfoghatóvá teszi az igazságtalanság és az erőszak tapasztalatát. A mozi erkölcsi kérdéseket vet fel, és arra kér, hogy tűrjük az értelmezés bizonytalanságát ahelyett, hogy elhamarkodottan lezárnánk azt. Fénybe állítja a hatalmi struktúrákat, és teret ad az elnyomás tapasztalatainak – nem azért, hogy egyszerű válaszokat adjon, hanem hogy érdemi közvitát tegyen lehetővé. Demokratikus értéke éppen ebben rejlik.
Különösen a globális válságok korában van szükségünk olyan terekre, amelyek képesek elviselni a nézetkülönbségeket. A kulturális intézmények függetlensége nemcsak a művészi szabadságot védi, hanem a demokratikus diskurzus életerejét is.
Ha minden vita intézményi következményekhez vezet, a diskurzus helyét az ellenőrzés veszi át.
Mi a párbeszéd kultúrája mellett állunk ki, nem a megfélemlítés mellett. Ahol a sokszínűség látható marad, ott a demokrácia is él.”