„Pimasznak lenni, csak magunknak tetszeni” – így írják le Charli xcx rajongói a „brat”-et. A tavalyi popkulturális trendet most a Berlinalén vizsgálja a „The Moment” áldokumentumfilm, amelyben maga az énekesnő a főszereplő.
A Berlinalén tulajdonképpen minden vörös és arany: az Arany Medve, a vörös szőnyeg, a vörös logó. Idén azonban a megszokott fesztiválszínek közé egy rikító, mérgezőzöld árnyalat vegyül – ez a „brat”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A „brat” a brit énekesnő, Charli xcx jó eséllyel legismertebb albumának címe. A kifejezés azonban már rég nemcsak zenét jelöl: egy hozzáállást, egy életérzést, egy esztétikát az önfelhatalmazás és a tudatosan kiszámított provokáció között.
Hogy mit keres ez a popkulturális jelenség a Berlinalén – és mit is jelent valójában a „brat”.
A „The Moment” című film
Charli xcx – polgári nevén Charlotte Emma Aitchison – rendszerint a világ nagy színpadain áll. Most azonban a mozivásznon láthatjuk viszont: az idei Berlinalén mutatta be 33 évesen „The Moment” című filmdebütálását. A mockumentary a siker csúcspontjairól és mélypontjairól, az állandó elvárások okozta nyomásról és az önreprezentációról mesél – és a „brat” jelenségről.
A rendező, Aidan Zamiri minden korábbinál személyesebben mutatja meg a 33 éves énekesnőt. Popmítosz és önvizsgálat között egy olyan művész portréja rajzolódik ki, aki saját hype-ját boncolgatja.
A „The Moment” mockumentaryként készült – olyan dokumentumfilm, amely fikciós eszközökkel játszik, és önmagát sem veszi teljesen komolyan. Charli xcx alakítja a főszerepet, önmagát játssza. A dokumentarista és a megrendezett elemek közti határok szándékosan elmosódnak. A nagyjából 100 perces film kulisszák mögé enged bepillantást – és a mélységekbe is. Szatirikus, eltúlzott, mégis meglepően komoly.
Közben azt is feldolgozza, mit jelentett a „brat” a karrierje szempontjából: globális szárnyalást. Zenét 2008 óta ad ki. 2014-ben a „Fancy”-vel tört át nemzetközi szinten. 2023-ban pedig a „Barbie” mozifilm soundtrackjének is részese volt, amely világszerte kasszasiker lett, és egy nyáron át uralta a popkultúrát.
A rákövetkező nyáron azonban már ő maga volt a beszédtéma. „Brat” című albuma életre hívta a saját „Brat Summerét” – egy popkulturális hívószót, amely egyesek számára annyira identitásformálóvá vált, hogy tetoválásként is magukra varratták.
Mit jelent a „brat”?
De tulajdonképpen mi is az a „brat”? Az Euronews a rajongók között kérdezősködött.
Sokak számára egyfajta hozzáállás. „Pimasznak lenni, kilógni a sorból, tetszeni magadnak, miközben valójában senkinek sem akarsz megfelelni” – mondja a film egyik nézője. Másoknak elsősorban a szabadságot jelenti: „Szabadnak lenni, vadnak lenni [...] Nekem nagyon összekapcsolódik a nyárral és azzal az életérzéssel, hogy mindent megtehetsz, amihez csak kedved van.”
Megint mások tudatos túlzásként írják le a „brat”-ot – az eskapizmus és az irónia között félúton. Arról szól, hogy „kiélvezzük a lassan elsüllyedő emberiség utolsó pillanatát – vagyis egyszerre rettenetesen lehangoló és nagyon ironikus” – fogalmaz egy rajongó.
A dac, a nyári fantáziák és az apokaliptikus hangulat metszéspontjában világossá válik: a „brat” kevésbé egy pontosan meghatározott fogalom, sokkal inkább egy vetítőfelület.
A figyelem mint legkeményebb valuta
Magában a filmben a „brat” visszafogottabb, sötétebb hangokat is megüt. Az önreprezentáció és az állandó jelenlét között egyre erősebben jelentkezik az érzés, hogy az ember elveszíti önmagát – és időnként a saját művészete feletti kontrollt is. A hype, amely az imént még szárnyakat adott, hirtelen olyan mechanizmussá válik, amely önálló életre kel.
A sajtótájékoztatón maga Charli xcx beszélt erről a kontrollvesztésről. Amikor a művészet széles közönséget ér el – „az én esetemben a legszélesebb közönséget, amelyet valaha elértem” –, a közönség véleménye elkezd visszahatni a műre. Átalakul, eltolódik a jelentése. A sikerrel együtt jár „az az érzés is, hogy elveszíted az irányítást valami fölött, ami felett olyan sokáig te rendelkeztél”.
A „The Moment” ezzel jóval többet vázol fel egy egyszerű művészportrénál. Egy olyan iparágról rajzol képet, ahol a figyelem lett a legkeményebb valuta – amit a közösségi média és egy, az állandó túllicitálás logikájára épülő gazdaság csak tovább pörget. A művészekre az a nyomás nehezedik, hogy ne csak relevánsak maradjanak, hanem folyamatosan túl is szárnyalják önmagukat.
Ezt a dinamikát talán legjobban egy sarkos, a filmben is idézett tanács foglalja össze Kylie Jennertől – fiktív megfogalmazás, de nagyon is valós maggal: „Amint azt hiszed, hogy az embereknek elegük van belőled, még jobban rá kell kapcsolnod.”
Egy mondat, amely józan iparági szabálynak hangzik – és közben azt is sejteti, milyen irányba tolódott el már most a művészi önreprezentáció a folyamatos figyelem korában.