Schifrin négy Grammy-díjat nyert, hat Oscar-díjra jelölték. Leginkább a Mission: Impossible filmzenéjéről ismerték, de kitűnő dzsesszlemezeket is készített.
HIRDETÉS
93 éves korában elhunyt Lalo Schifrin argentin-amerikai zeneszerző, zongorista, karmester. Pályafutása alatt több mint száz produkcióhoz komponált zenét.
A Mission: Impossible mellett a Starsky és Hutch, a Bilincs és mosoly, A chicagói tanú című filmek zenéjét is ő szerezte, és több, Clint Eastwood főszereplésével készült Piszkos Harry-film muzsikája is neki köszönhető.
Schifrin négy Grammy-díjat nyert és hat Oscar-díjra jelölték, köztük ötöt a Bilincs és Mosoly (Cool Hand Luke), A róka, Az elátkozottak utazása, Az Amityville Horror és a Sting II eredeti zenéjéért.
További legismertebb zeneszerzői munkái közé tartozik a Bullitt, a THX 1138, A Sárkány közbelép, A sas leszállt, valamint a Clint Eastwooddal az 1960-as évek végétől az 1980-as évekig folytatott közös munkái, különösen a Piszkos Harry-filmek.
Ő komponálta a The Man From U.N.C.L.E., a Mannix és a Starsky és Hutch tévétémáit is, és híres az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokság nagy fináléjának zenéje, amelyben a Három Tenor – Plácido Domingo, Luciano Pavarotti és José Carreras – először énekelt együtt. A mű a klasszikus zene történetének egyik legnagyobb példányszámban eladott darabja lett.
Schifrin, aki jazz-zongorista és klasszikus karmester is volt, figyelemre méltó zenei karriert futott be, többek között Dizzy Gillespie-vel dolgozott együtt, és felvételt készített Count Basie-vel és Sarah Vaughannal.
Legnagyobb sikere a Mission című tévésorozat azonnal felismerhető zenéje volt. A szokatlan 5/4-es ütemben írt téma a képernyőn látható önmegsemmisítő órával párosult, amely elindította az 1966 és 1973 között futó tévésorozatot. A New Yorker filmkritikusa, Anthony Lane úgy jellemezte, hogy "a legmegragadóbb dallam, amit valaha hallott halandó fül", és 1968-ban még a Billboard Hot 100-as listáján is a 41. helyig jutott.
Boris Claudio Schifrin zsidó családban született Buenos Airesben (édesapja a filharmonikus zenekar koncertmestere volt), és jogi tanulmányai mellett klasszikus zenei képzést kapott. Miután a párizsi konzervatóriumban tanult – ahol a legendás Olivier Messiaentől tanulta a harmóniát és a zeneszerzést – Schifrin visszatért Argentínába, és megalakított egy koncertzenekart.
Gillespie hallotta Schifrin fellépését, és felkérte, hogy legyen a zongoristája, hangszerelője és zeneszerzője. 1958-ban Schifrin az Egyesült Államokba költözött, 1960-62-ben Gillespie kvintettjében játszott, és megkomponálta a méltán elismert "Gillespiana" című lemezt.
Hosszú a nagyágyúk listája, akikkel fellépett és lemezfelvételeket készített, köztük van Ella Fitzgerald, Stan Getz, Dee Dee Bridgewater és George Benson is. Olyan klasszikus zenei sztárokkal is dolgozott együtt, mint Zubin Mehta, Msztyiszlav Rosztropovics, Daniel Barenboim és mások.