A Genfi Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál online zajlik, ez alól csupán egy kivétel van, egy hatalmas három női művész által készített graffiti.
Életre hívni a nők küzdelmeit a város falain.
HIRDETÉSCsakúgy, mint tavaly, idén is online rendezik meg Genfben a világ egyik legfontosabb humanitárius témájú filmszemléjét a Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivált és Fórumot. A vetítések, a viták online zajlanak. Egy kivétel van csupán. Egy hatalmas graffiti, amit három női művész készített. Egyikük Dakarból érkezett. ZEINIXX LFDM az első női graffiti művész Szenegálban.
„ Nők láthatók a nyilvános tereken. Ez nem jóváhagyás. Ez a megerősítésről szól. Ez a hatalmas kép a hátunk mögött, ez megerősítés, hiszen 10 napon át három nő dolgozott a falon” - mondja az utcai művész.
Az utcai művészet egyike azon területeknek, ahol jóval kevesebb nő van. Két genfi művész is részt vett az alkotás folyamatában. Szintén nők.
„ Igen, a nők igazából és valójában jelen vannak. Sajnos ez még mindig olyasmi, amire hivatkoznunk kell, mert még koránt sem vagyunk egyenlőek” - teszi hozzá Nadia Seika svájci graffiti művész
A fesztivál egyik fontos üzenete a nők jelenléte és természetesen nem csak a falakon
„ A nyilvános tér nyilvánvalóan az a hely, ahol a feminista igények megjelenhetnek, de egyben meghódítandó szimbólum is, a nyilvános teret is meg kell hódítani. Amikor nyilvános térről beszélek, akkor az utcára, virtuális terekre, művészi terekre, mindenféle kreatív terekre gondolok. - jegyzi meg Boris Mabillard a FIFDH vitavezetője. Van egy „itt”, ami Genf, és van egy „ott”, ami Dakar, és ez jelenik meg egy képben, ami három földrajzi univerzumot, három művészi univerzumot hoz össze”.
A Nadia Seika által festett arc egy nő képe, amelyet 1963-ban az Egyesült Államokban fényképezett a fényképész és rendező Gordon Parks, korának kiemelkedő művésze.