NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Festival Lyrique: az élet körforgása Mozart gyászmiséjében

Együttműködésben a
Festival Lyrique: az élet körforgása Mozart gyászmiséjében
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Mozart Requiemje újból színpadon. A drámai feldolgozás rendezője Romeo Castellucci, a karmester Raphael Pichon. A premier Aix-en-Provence-ban volt a Lyrique Fesztiválon.

Vakmerő és felkavaró Mozart Requiemjének legújabb színpadi változata, amelynek premierjével nyitott idén a Lyrique Fesztivál Aix-en-Provence-ban. A rendező, Romeo Castellucci és a karmester, Raphaël Pichon szembe mentek minden szabállyal, amikor színpadra állították Mozart gyászmiséjét.

RAPHAEL PICHON, karmester: A Requiemet napról napra számtalanszor eléneklik világszerte, ez egy olyan szertartás, amelyet magunkért végzünk, azokért, akik itt maradtak, nem pedig a távozókért. Romeo számára ez az élet dicsőítése, nem pedig a halálé.

SIOBHAN STAGG, szoprán: A helyzet az, hogy visszafelé haladunk az életben. A történet egy ember végnapjaival kezdődik, onnan indulunk visszafelé. Látunk egy 20-as éveiben járó fiatal nőt, aztán egy kilencéves kislányt, végül egy kisbabát. Az ellenkező irányból szemléljük a halált, valójában az élet körforgásáról van szó. Ez az előadás teljes erőbedobást igényel azoktól, akik a színpadon vannak. Mindent mozgósítaniuk kell magukban, aminek csak köze van az élethez - ez az az irónia, amiért a rendező, Romeo odavan - szóval, hogy táncolnak, futkosnak, tele vannak energiával, majd a végére kimerülnek.

A történet, amely megjelenik Mozart Requiemjének hátterében, önmagában is drámai. Mozart meghalt, mielőtt befejezhette volna gyászmiséjét. Máig kérdés, meddig sikerült eljutnia vele, mi az, amit már más vagy mások tettek hozzá.

RAPHAEL PICHON, karmester: Mozart úgy beszél a halálról, mintha a legjobb barátainak egyike lenne. De azért az utolsó levelében már érezhető, hogy sejti, az egészsége visszafordíthatatlanul megromlott, ez a gyászmise a sajátja lesz. A Lacrimosában leplezetlenül jelenik meg a kifejezhetetlen törékenység. Az, hogy a szépség olyasmi, ami sérülékeny, ami érdek nélküli, ami feltűnik, majd eltűnik. A szépségnek éppen a múlandóságban rejlik a gyönyörűsége.

Mozart szoprán áriával kezdi és azzal is fejezi be Requiemjét.

SIOBHAN STAGG, szoprán: Gondoljon csak bele, a szoprán hang a leglégiesebb, ha úgy tetszik a legártatlanabb hangzás. Merthogy szeretnénk azt hinni - aki hívő, az biztosan -, hogy amikor megszületünk, ártatlanok vagyunk, amikor pedig meghalunk, megtisztulást nyerünk a rossz cselekedeteinktől, és egy jobb helyre kerülünk békében és nyugalomban. Szerintem Mozart ezért választotta ezt a hangnemet.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Húsvéti Fesztivál Aix-en-Provence-ban

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén