Most, hogy ismét nyugalom honol a cannes-i fesztiválpalota környékén, lássuk, mely filmek hoztak izgalomba minket!
Most, hogy ismét nyugalom honol a cannes-i fesztiválpalota környékén, lássuk, mely filmek hoztak izgalomba minket!
A sort az egyiptomi Mohamed Diab lebilincselően izgalmas és mesterien kivitelezett „zárt tárgyalásával” kezdjük. Tőle kaptuk egyébként a 2010-ben bemutatott Cairo 678 című filmet is. Az Un Certain Regard szekció nyitó alkotása, a Clash (Összecsapás) 2013 fullasztó nyarán játszódik, egy rendőrségi furgon belsejében. Az összezárt férfiak egy része a Muzulmán Testvériség támogatója, míg a többiek épp az ellenfeleik. Az erős színészi játék és a kiváló operatőri munka lenyűgöző filmélményt nyújt.
Jonathan Littell nem érte be a Goncourt-díjjal, a francia-amerikai író dokumentumfilmezésre adta a fejét. A Cannes-ban versenyen kívül vetítették az ugandai volt gyerekkatonákról szóló Wrong Elements című munkáját. Ezek a fiatal férfiak, akiket gyerekkorukban arra tanítottak, hogy szabadon ölhetnek, áldozatból elkövetőkké váltak. A film erőssége abban rejlik, hogy ítélkezés nélkül szólaltatja meg az életben maradottakat. Igaz, némely ponton egy kicsit szorosabb vágás jót tett volna a mozinak.
Az erőszakot, adott esetben akár még a kannibalizmust is leplezetlenül bemutató filmek között a német Maren Ade realista vígjátéka, a Toni Erdmann üdítően hatott. A mozi főhőse egy elvált tanár, Winifried, aki imádja a fura vicceket. Egy nap elhatározza, hogy meglepi, és egy váratlan látogatással felvidítja munkamániás lányát. Bár egy kicsit hosszúra sikerült, a filmben van néhány olyan pillanat, amely annyira mulatságos és egyben megindító, ami mindent megér. Nevetünk és sírunk egyszerre.
A sort az egyik fesztiválkedvencünkkel, Park Chan-wook A szobalány című filmjével zárjuk. A koreai mester kosztümös története a leszbikus érzékiség, a humor és a horror rafinált elegye. A Sarah Waters Fingersmith című bestsellerén alapuló történet ezúttal a harmincas évek Japánjában játszódik, és egy nincstelen koreai lány meg egy csaló cselszövésének történetét meséli el. A kultikussá vált Oldboy rendezőjének rendkívül igényes és roppant szórakoztató triptichonjából kiderül, hogy a szerelem mindent legyőz, de nem mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Cannes Film Festival review: The Handmaiden (Mademoiselle)#TheHandmaiden#Cannes2016https://t.co/QtWgOyDc4kpic.twitter.com/mGXRTV21UQ
— Loose Lips (@Lips_Loose) 21 May 2016
