„Sok mindent megláthatunk, ha jól nézünk.” Raymond Depardon rendező, fotográfus ennek a gondolatnak a szellemében él és dolgozik. Legutóbbi filmje, a
„Sok mindent megláthatunk, ha jól nézünk.” Raymond Depardon rendező, fotográfus ennek a gondolatnak a szellemében él és dolgozik. Legutóbbi filmje, a Les habitants (A lakók) sem sem kivétel ez alól.
A cinéma vérité elkötelezett híveként elindult egy öreg lakókocsival, hogy megkeresse az igazi franciákat. Az utcán találomra szólította le a járókelőket.
Depardon egyszerre két embert hívott be a lakókocsiba, hogy ott folytassák beszélgetésüket.
A filmben tizenhárom beszélgetést követhetünk a zárt, ám vizuális értelemben mégiscsak nyitott térben: a szereplők megfeledkeznek a kamera jelenlétéről, miközben az ablakon keresztül látjuk, ahogy a többiek kint járnak-kelnek.
A beszélgetések, melyek hol banálisak, hol súlyosak, egyszerre szemérmesek és szemérmetlenek. A véletlen úgy hozta, hogy csak szerény körülmények között között élők kerültek be a válogatásba, vagyis nem találkozunk minden társadalmi osztállyal, ám a dokumentumfilmből áradó jóindulatból érezzük, hogy az egyetemes igazságok mindig az egyéni sorsokban tárulnak fel.
