A Közlekedési és Környezetvédelmi Európai Szövetség új tanulmánya összefüggést mutat a hét országban növekvő légi turizmus és a lakás-, bérleti díjak emelkedése között, de önmagában nem tárja fel a probléma teljes nagyságát.
Az Európa-szerte – különösen pedig Spanyolországban – tapasztalható bérleti díj- és lakásár-emelkedésért részben a légi úton érkező turisták tehetők felelőssé. Ezt a tételt fogalmazza meg a New Economics Foundation (NEF) tanulmánya, amelyet az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) rendelt meg, és amelyhez már csatlakoztak az ingatlanspekuláció ellen fellépő platformok is, amikor a szezonális bérbeadás problémáira és a külföldiek lakásvásárlására hívják fel a figyelmet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A vizsgálat (forrás: spanyol) szerint 2019 és 2025 között kimutatható korreláció a repülővel érkező turisták számának növekedése és a bérleti díjak, illetve a lakásárak emelkedése között hét európai országban, különösen Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban. Ugyanakkor az ellenkezője is megfigyelhető, érvel a T&E: azokban az országokban, ahol ez a turizmusforma visszaesett (Belgium, Dánia, Németország, Hollandia és Lengyelország), a lakásárak is csökkentek, bár mérsékelt mértékben.
Spanyolországban konkrétan a légi úton érkező turisták számának 12,8 százalékos növekedése az elmúlt hét évben átlagosan 3 800 euróval emelte a lakásvásárlás költségét, és akár 236 euróval (1,7 százalékkal) növelte a bérleti díjakat. A tanulmány szerint ez a tényező 2031-ig további 217 eurós emelkedést is okozhat a bérleti árakban.
Ugyanakkor – ahogyan a spanyol lakáshelyzetről szóló, a jegybank által készített elemzésben már felidéztük – a mostani tanulmány hangsúlyozza, hogy „a hatás városok és régiók között is jelentősen eltér, a turisztikai kereslettől függően”. Vagyis nem lehet ugyanúgy alkalmazni Valencia belvárosára, mint például Luguéra.
A Banco de España saját vizsgálata már rámutatott a turisztikai vagy szezonális bérbeadásra szánt lakások (mintegy 400 000) és a belföldi, illetve külföldi tulajdonosok második otthonai jelentette problémára is; utóbbiakból évente átlagosan 50 000 lakást vásárolnak. Ez azonban önmagában nem magyarázza a teljes jelenséget, amely Spanyolországban és a világ más részein is a vásárlóerő megőrzésének legnagyobb akadályává vált.
Az államban tapasztalható lakáshiány – különösen a feszültséggel küzdő városokban és autonóm közösségekben –, valamint a bürokratikus akadályok, az államigazgatás különböző szintjei közötti jogszabályi átfedések, az elégtelen várostervezés és a munkaerőhiány szintén az áremelkedés hajtóerejeként hatnak.
Emelkednek az árak és a CO2-kibocsátás, a bérek viszont nem
A T&E új tanulmánya azt is megállapítja, hogy a madridi Barajas és a barcelonai El Prat repülőtér a következő években megelőzi az amszterdami Schipholt a turistaforgalom tekintetében. Barcelona konkrétan vitatott átépítéssel tervezi bővíteni termináljait, amely érinthetné a La Ricarda természetes tavakat, jóllehet Salvador Illa regionális kormánya azzal érvel, hogy a projektet úgy módosították, hogy ez ne következhessen be.
Az elemzők az Eurostat és a sajtó adatai alapján úgy becsülik, hogy az elmúlt öt évben Baleár-szigeteken 9,2 turista jutott minden egyes lakosra; a Kanári-szigeteken 4,9; Katalóniában pedig 2, miközben az európai átlag 0,9. Felidézik azt is, hogy Spanyolország 12,9 milliárd eurót költött repülőtéri beruházásokra Barajas és az El Prat fejlesztésére.
Megjegyzik továbbá, hogy 2025-ben Spanyolország és Olaszország túllépte a COVID–19-járvány előtti légi közlekedési kibocsátásait, 2019-hez képest 14, illetve 10 százalékkal magasabb szintet érve el. A turisztikai ágazat, teszik hozzá, már 2019-ben is a globális szén-dioxid-kibocsátás 8,8 százalékáért volt felelős.
Emellett a bérek és a termelékenység nem nőnek olyan ütemben, mint a turisták száma. A tanulmány szerint 2023-ban a vendéglátás adta az összes ledolgozott munkaóra 10 százalékát Spanyolországban, ugyanakkor csak az országos bruttó hozzáadott érték 5 százalékát, ami alacsony ágazati termelékenységre utal. Ráadásul 2008 és 2024 között a vendéglátásban dolgozók reálbére Spanyolországban enyhe csökkenést mutatott, jóllehet jelentősen nőtt a külföldi turisták száma, és az elmúlt nyolc évben fokozatosan emelkedett a minimálbér.