Tanulmány a német gyengélkedésről: közgazdászok Kína-sokk 2.0-ra figyelmeztetnek, Berlin tétován reagál
A német gazdaság évek óta gyenge növekedéssel küzd. A gazdaságpolitikai vitákban ennek hátterében elsősorban a magas költségek, az innováció hiánya, valamint az évek alatt felhalmozódott strukturális problémák állnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Sok közgazdász szerint elsősorban belföldön lenne szükség reformokra. Az Ifo-intézet elnöke, Clemens Fuest például a szövetségi kormánytól – ahogy azt a Capital című lapnak elmondta, – mélyreható változtatásokat követel, hogy ösztönözze a beruházásokat, támogassa az innovációt, és új növekedési impulzusokat teremtsen. Fuest szerint ehhez „átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy hosszú távon nagyobb növekedés legyen Németországban”.
Egy új tanulmány azonban legalább részben megkérdőjelezi ezt az elterjedt nézetet. Sander Tordoir és Brad Setser közgazdászok a brit Centre for European Reform elemzőközpont „China shock 2.0 – the cost of Germany’s complacency” című tanulmányában amellett érvelnek, hogy Németország gazdasági gyengesége elsősorban a kínai ipar nyomására vezethető vissza. A kínai vállalatok a kulcsfontosságú piacokon egyre dominánsabbá válnak, és így kiszoríthatják európai versenytársaikat.
Különösen az olyan területeken, mint a nyersanyagok, a ritkaföldfémek és a gyógyszeripar alapvető vegyipari termékei, Kína az elmúlt években erősen megerősítette pozícióit. Ugyanez igaz a jövőágazatokra, például a chipekre, a robotikára, az akkumulátorokra és az elektromos autókra. A szerzők értékelése szerint Kína e piacok sokaságában ma már technológiai és gazdasági értelemben is meghatározó szereplő.
Ez a folyamat elsősorban az autóiparban látványos. A koronavírus-járvány végét követően a kínai gyártók jelentősen megerősítették pozícióikat a világpiacon. Tordoir és Setser számára ez annak a jele, milyen gyorsan tolódhatnak el az ipari erőviszonyok – a hagyományos ipari központokra nézve akár súlyos következményekkel.
Kínai export emelkedik
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az európai vállalatok a következő években tovább veszíthetnek piaci részesedésükből – nemcsak a nemzetközi piacokon, hanem magában Európában is. Példaként a német napenergia-iparra utalnak, amely egykor a világ élvonalába tartozott, mára azonban szinte teljesen eltűnt. Az Egyesült Államok ipari központjainak 2000-es évekbeli leépülését is intő jelként említik a német ipari régiók lehetséges jövőbeni alakulására.
Miközben számos közgazdász elsősorban a magas bérköltségeket, a bürokráciát és a versenyképesség hiányát bírálja, Tordoir és Setser szerint a problémák fő oka a célzott kínai gazdaság- és iparpolitika. A piacvédő intézkedések, az átfogó állami támogatások, a nyersanyagok stratégiai ellenőrzése és a gazdaságpolitikai beavatkozások révén Kína jelentős előnyökhöz juttatta vállalatait.
A tanulmány szerint a következmények már most is egyértelműen látszanak. A kínai export az utóbbi időben jóval gyorsabban bővült, mint a világkereskedelem egésze, miközben Németország 2023 óta főként a Kínával folytatott üzletben könyvel el visszaesést. Ez a szerzők szerint jelentős hatással van az ipari hozzáadott értékre és a foglalkoztatásra.
Elemzésükből Tordoir és Setser konkrét politikai következtetéseket vonnak le. Erősebb védintézkedéseket sürgetnek a kínai versennyel szemben. Ezek közé tartozna a magasabb importvámok bevezetése az érzékeny iparágakban, az európai termékek nagyobb mértékű előnyben részesítése, valamint szigorúbb előírások azoknak a kínai vállalatoknak, amelyek Európában akarnak termelni. Elképzelhetőnek tartják a kínai mintára bevezetett vegyesvállalati kötelezettségeket is.
Németország fékezi keményebb Kína-politikát
Németország mindeddig visszafogottan reagált az ilyen javaslatokra. Ennek oka többek között a Kínával fennálló gazdasági összefonódás, valamint az ellenlépésektől való félelem. Ugyanakkor Európa számos kulcsfontosságú területen továbbra is rá van utalva a kínai szállításokra, például a fontos nyersanyagok és ipari félkész termékek esetében.
A német–kínai gazdasági kapcsolatok erősítése érdekében a héten személyesen is Kínába utazik a szövetségi gazdasági miniszter, Katherina Reiche (CDU). Útjára mintegy 40 cégképviselőből álló delegáció kíséri, amely új együttműködési lehetőségeket szeretne előmozdítani.
Ezzel párhuzamosan azonban nő az elégedetlenség az Európai Unióban: Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Litvánia egy informális állásfoglalásban azt sürgeti, hogy határozottabban lépjenek fel Kína kereskedelmi gyakorlatával szemben. Németország nem csatlakozott a kezdeményezéshez. Márciusban Friedrich Merz szövetségi kancellár (CDU) Kínával kötendő kereskedelmi megállapodást szorgalmazott, amit Brüsszel elutasított.