Napelemek, ritkaföldfémek, ipari robotok: kínai cégek válnak meghatározó, sokszor egyedüli beszállítóvá egyre több európai ágazatban, nő a „Kína-sokk” miatti félelem
Az európai gazdaság kínai áruktól való függősége egyes ágazatokban annyira szerkezetileg beépült, hogy a hiteles alternatívák gyakorlatilag eltűntek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A nyomás 2025-ben fokozódott, amikor Washington átfogó vámokat vetett ki a kínai árukra, ami attól való félelmet keltette, hogy Peking a felesleges termelést lenyomott árakon az európai piacokra tereli.
Ursula von der Leyen bizottsági elnök ezt „új kínai sokknak” nevezte a tavaly Kanadában tartott G7-csúcson, figyelmeztetve, hogy Peking államilag támogatott túlkapacitással árasztja el a globális piacokat, amelyet saját fogyasztói nem képesek felszívni.
A múlt héten az uniós ipari biztos, Stéphane Séjourné is arra szólította fel az európai vállalatokat, hogy diverzifikálják beszállítóikat, mivel a Kínával fennálló kereskedelmi feszültségek fokozódnak: Peking sorra intéz fenyegetéseket az EU felé, miközben Brüsszel a kínai függésből fakadó kitettség ellen próbálja megerősíteni a jogszabályokat.
Az Eurostat adatai szerint az EU Kínából származó importja 2025-ben összesen 559,4 milliárd eurót tett ki, ami 2015 óta 89 százalékos növekedést jelent, és 359,8 milliárd eurós kereskedelmi hiányt eredményezett. Csak 2025-ben az EU Kínába irányuló exportja 6,5 százalékkal csökkent, miközben az import 6,4 százalékkal nőtt.
Kína messze az EU legnagyobb importforrása, és a függőségi termékek elsődleges szállítója: az ilyen termékek 47 százalékát exportálja az unióba, az összes importértéknek pedig nagyjából a felét adja – mintegy 206 milliárd eurót a 404 milliárdból.
Függőségi termékeknek azokat az alkatrészeket és nyersanyagokat nevezik, amelyekre egy végtermék előállításához szükség van. Például egy okostelefon-akkumulátor iránti kereslet attól függ, hány kész okostelefon gyártását tervezi a vállalat.
Az Egyesült Államok a második legnagyobb szállítója az EU-ba irányuló függőségi termékeknek, de részesedése a kategóriában nem éri el a 10 százalékot, a teljes importértékből pedig mindössze 11 százalékkal részesedik – derül ki a Centre for Economic Policy Research (CEPR) e hónapban közzétett legfrissebb elemzéséből.
Más, a szélesebb stratégiai függőségre utaló adatokkal együtt öt olyan ágazat rajzolódik ki, ahol az EU Pekingnek való kitettsége szerkezeti jellegű: a napenergia, a kritikus nyersanyagok, az ipari robotika, a vegyipar, valamint a textil- és faipari termékek.
A Euronews áttekintést készített arról, miért vált az EU az egyes ágazatokban ennyire mértékben függővé Kínától.
Zöld átállás: kínai gyártásban
Az EU Kínához fűződő függései közül alighanem az a legmeghatározóbb, amely a zöld menetrend legmélyén húzódik.
Az Eurostat szerint 2024-ben az EU-ba importált napelemek 98 százaléka Kínából származott. Ezen import teljes értéke 2023-ban 19,7 milliárd euróról 2024-ben 10,9 milliárd euróra esett, nem azért, mert a mennyiség csökkent volna, hanem mert a kínai árak összeomlottak.
A tavalyi évre vonatkozó teljes importadatokat egyelőre még nem hozták nyilvánosságra.
A Loom nevű agytröszt idei jelentése szerint Kína 2025-ben az EU lítiumion-akkumulátorimportjának 88 százalékát adja az elektromos járművek esetében, szemben a 2019-es 75 százalékkal.
A sebezhetőség messze túlmutat a késztermékeken.
Az Európai Parlament kutatószolgálata megállapította, hogy az EU ritkaföldfém-mágnesének 98 százalékát Kínából szerzi be, köztük olyan anyagokat, amelyek elengedhetetlenek az elektromosjármű-motorok, a szélturbinák és a védelmi rendszerek számára.
Az Európai Bizottság adatai szerint az EU magnéziumellátásának 97 százalékát is Peking biztosítja. Ez az ásvány kulcsfontosságú a lítiumion-technológiát kiváltó, következő generációs akkumulátorokhoz, emellett hidrogéntároláshoz és könnyű, megújulóenergia-infrastruktúrákhoz is használják.
E meghatározó, egyetlen országtól való függőség miatt az Európai Bizottság a kritikus nyersanyagok uniós listájára vette fel a magnéziumot, hogy felgyorsítsa a belföldi kitermelést, feldolgozást és az újrahasznosítási kezdeményezéseket.
Végül a kínai vállalatok ellenőrzik a globális napelemgyártó kapacitás több mint 80 százalékát, a poliszilícium-előállítástól egészen a kész modulokig – derül ki a Geopolitical Intelligence Services jelentéséből.
Összefoglalva: Európa zöld átállása olyan alapokon nyugszik, amelyeket nem ő tart kézben.
Robothullám az iparban
Az ipari robotika nemcsak függőségről, hanem a hazai szereplők egyre gyorsuló kiszorításáról is árulkodik.
2025 eleje és 2026 eleje között az EU Kínából származó iparirobot-importja 315 százalékkal nőtt, miközben az átlagárak 29 százalékkal estek – derül ki az Európai Bizottság importfelügyeleti munkacsoportjának adataiból.
Kína fölénye ebben az ágazatban nem véletlen.
A „Made in China 2025” iparstratégia, amelyet állami támogatások, olcsó hitelek és adókedvezmények támasztanak alá, odáig vezetett, hogy az ország fejlett robotikai szektora 2020 óta megháromszorozta a benne működő vállalatok számát.
A belföldi túltermelés arra ösztönzi a kínai gyártókat, hogy agresszíven exportáljanak, olyan árakon, amelyekkel az európai versenytársak nem tudnak lépést tartani.
A Nemzetközi Robotikai Szövetség (International Federation of Robotics) szerint Kína ma már több ipari robotot gyárt, mint Németország, Dél-Korea, Japán és az Egyesült Államok együttvéve.
Vegyipar, textil- és faipar: régi függések, új mélységek
A vegyiparban az Európai Bizottság felügyeleti adatai szerint bizonyos vegyületeket 36-szoros mennyiségben importálnak Kínából az előző évhez képest, miközben az árak akár 95 százalékkal is alacsonyabbak.
2025 márciusában a Bizottság célzott megfigyelést vezetett be bizonyos etilén- és ammóniabázisú vegyi anyagokra, hivatkozva a kínai termelési túlkapacitásra és az EU-piaci részesedésük éles növekedésére.
A textil- és faipari termékek hasonló képet mutatnak.
A Kínából származó ruházat és lábbeli továbbra is jelentős részét teszi ki az EU nem hazai ellátásának, még akkor is, ha a termelés egy része alacsonyabb költségű délkelet-ázsiai versenytársakhoz, például Vietnamba települt át.
Kína az Eurostat szerint értékben számolva az Európai Unió összes, nem belföldi ruházati és lábbeliimportjának mintegy 30–35 százalékát biztosítja.
A faipari termékek újabb konfliktusforrássá váltak, miután az összeállított parkettapadló-import Kínából egyetlen év alatt több mint tízszeresére nőtt, miközben az árak 77 százalékkal zuhantak. Ez arra késztette a Bizottságot, hogy 2025 júliusában 21,3 és 36,1 százalék közötti vámokat vessen ki, megvédve egy több mint 10 000 embert foglalkoztató, 1,3 milliárd eurós iparágat.
A dekorpapír esetében 2025 augusztusában 26,4 és 26,9 százalék közötti vámokat vezettek be, hogy megóvjanak több mint 2000 európai munkahelyet.
Az öt érintett ágazat mindegyikében a Bizottság válasza nagyrészt reaktív volt: a vámokat jellemzően csak azután alkalmazták, hogy a károk már bekövetkeztek.
A mélyebb kérdés az, hogy Európa megőrizte-e ipari kapacitását – és politikai akaratát – valódi alternatívák kiépítésére, mielőtt a függőség visszafordíthatatlanná válik, és így olyan eszközzé, amelyet Peking szabadon használhat.