Euronews Business: nagyító alatt az európai bruttó átlagbérek – az OECD 2026-os jelentése jelentős különbségeket mutat nominális és vásárlóerő-értékben
2025-ben éles különbségek látszanak az átlagbérekben Európa-szerte. Ha a vásárlóerőt is figyelembe vesszük, a szakadék szűkül. A kontinens legjobban és legrosszabbul fizető országai között azonban továbbra is mély a törésvonal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mely országok fizetnek a legtöbbet? Hol a legmagasabbak és legalacsonyabbak a bérek Európában? És hogyan rajzolja át a képet a vásárlóerő?
Az OECD Taxing Wages 2026 című jelentése szerint a bruttó éves átlagbérek Törökország 18 590 eurójától Svájc 107 487 eurójáig terjednek. Az adatok 27 európai országra terjednek ki, ezek közül 22 uniós tagállam.
Svájc az egyetlen ország, ahol a bruttó éves átlagbér meghaladja a 100 ezer eurót.
Izland a második 85 950 euróval. Az EU-n belül Luxemburg áll az élen 77 844 euróval, ami összesítésben a harmadik helyre elég.
Dánia (71 961 euró) és Hollandia (69 028 euró) egészíti ki a legjobb ötös mezőnyt. Norvégia sincs messze 68 420 euróval.
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Németország vezet 66 700 eurós bruttó átlagbérrel, szorosan mögötte az Egyesült Királyság 65 340 euróval. A másik három nagy gazdaság ennél jóval alacsonyabb szinten áll.
Franciaországban 45 964, Olaszországban 36 594, Spanyolországban pedig 32 678 euró az éves bruttó átlagbér. Németországban és az Egyesült Királyságban az átlagbérek több mint kétszeresét érik el a spanyol szintnek.
Ausztria (63 054 euró), Belgium (62 348 euró), Írország (60 258 euró), Finnország (55 462 euró) és Svédország (50 338 euró) e két csoport között helyezkedik el, mind 50 ezer euró felett.
Kilenc uniós ország marad a 30 ezer eurós küszöb alatt
Szlovákiában a legalacsonyabb az éves átlagbér az EU-ban, 19 590 euró. A listán szereplő 22 uniós országból kilenc marad 30 ezer euró alatt.
Magyarország (21 257 euró), Lettország (21 321 euró), Csehország (23 685 euró), Portugália (24 254 euró) és Lengyelország (24 490 euró) egyaránt 25 ezer euró alatt van. Észtország (25 603 euró), Görögország (26 563 euró) és Litvánia (28 474 euró) valamivel e fölött, de még 30 ezer alatt marad.
Nominális értéken az északi és nyugat-európai országok uralják a rangsor élét, míg Dél- és Kelet-Európa a lista alsó részén tömörül.
Mi áll az országok közötti bérkülönbségek mögött?
Az Euronews Businessnek nyilatkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szakértői szerint az európai bérkülönbségek elsősorban három tényezőre vezethetők vissza: a termelékenységre és a gazdasági szerkezetre, a munkaerőpiaci intézményekre és a megélhetési költségekre.
A magas hozzáadott értékű ágazatokkal – például pénzügyekkel vagy technológiával – rendelkező országok általában többet fizetnek, ahogy azok is, ahol erősek a szakszervezetek és a kollektív bértárgyalások. A magasabb árszintek is rendszerint felfelé tolják a nominális béreket.
Vásárlóerő-paritáson számolva az európai bérszakadék a nominális adatokhoz képest szűkebb.
A vásárlóerő-paritás (PPP) olyan átváltási ráta, amely kiegyenlíti a különböző valuták vásárlóerejét, vagyis kiszűri az országok közötti árszintkülönbségeket. Az itt közölt értékek amerikai dollárban értendők, mivel euróalapú PPP-adatokat egyelőre még nem tettek közzé.
Vásárlóerő-paritáson a bruttó éves átlagbérek 38 118 dollártól (Szlovákia) 106 532 dollárig (Svájc) terjednek. Németország 93 985, Luxemburg 93 203, Hollandia pedig 92 905 dollárral egyaránt 90 ezer fölött van. Őket Dánia (88 454 dollár) és Norvégia (87 722 dollár) követi szorosan.
Európa öt legnagyobb gazdasága között a sorrend nem változik a nominális rangsorhoz képest, a különbségek mértéke viszont igen. Az Egyesült Királyság 82 329, Franciaország 67 273, Olaszország 60 503, Spanyolország pedig 57 517 dolláron áll.
Törökország és Németország a PPP-rangsor nagy nyertesei
A nominális és a PPP-rangsor összevetésekor Törökország bizonyul a legnagyobb ugrónak: az utolsó helyről kilenc pozíciót előrelépve a 18. helyre kerül. Németország is öt helyet javít, a 7.-ről a 2. helyre.
A legnagyobb visszaeső Izland, amely a 2. helyről a 9.-re csúszik vissza, valamint Észtország, amely a 20.-ról a 25. helyre esik.
Az átlagbérre vonatkozó becslések teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottakra vonatkoznak a gazdaság kiválasztott, főként közszférás ágazataiban. Lefedik a gazdaság jelentős részét – többek között az ipart, az építőipart, a kiskereskedelmet, a közlekedést, a pénzügyi szektort és más üzleti szolgáltatásokat –, de nem tartalmazzák a mezőgazdaságot, a közigazgatást, az oktatást és az egészségügyet.
A személyi jövedelemadó kulcsai Európán belül jelentősen eltérnek, így a nettó bérek képe sokszor egészen mást mutat, mint a bruttó adatok.