IMF-előrejelzés: 2030-ra jelentősen nő az egy főre jutó GDP Európában, vásárlóerő-paritáson alig mozdulnak a rangsorok
Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az egyik leggyakrabban használt mutató a gazdaságok összehasonlítására, és Európa nagy részén emelkedő pályán van.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A növekvő érték azonban nem mindig jelenti azt, hogy egy ország lehagyja versenytársait: a rangsorok folyamatosan változnak, ahogy a gazdaságok együtt mozdulnak. Sokszor többet mond, hogy egy ország hol áll a táblázatban, mint az önmagában vett szám.
Mely európai országok vezetik majd az egy főre jutó GDP szerinti rangsort 2030-ra, és várhatók-e jelentős átrendeződések?
Az Euronews Business az IMF World Economic Outlook 2025-re és 2030-ra vonatkozó előrejelzéseit vizsgálta meg, mind a nominális egy főre jutó GDP, mind a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt értékek alapján, amelyek az országok közötti árszintek különbségét is figyelembe veszik.
Írország lehagyja Luxemburgot vásárlóerő-paritáson
A 41 vizsgált európai ország – köztük az uniós tagállamok, a tagjelölt országok, az EFTA-tagok és az Egyesült Királyság – közül 2030-ra Írország várhatóan az egy főre jutó GDP PPP-alapon számolt rangsorának élére kerül, letaszítva az első helyről a 2025-ben még éllovas Luxemburgot.
Az első hely azonban komoly fenntartással jár. Jól ismert, hogy Írország GDP-jét erősen torzítja a multinacionális vállalatok aránytalanul nagy jelenléte, és Alan Barrett, a Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet igazgatója szerint az ország tényleges gazdasági teljesítményét sokkal jobban tükrözi a bruttó nemzeti jövedelem (GNI).
A Világbank 2024-es GNI-adatai alapján Írország egyáltalán nem kerülne be a legjobb négy közé.
Norvégia, Svájc és Dánia várhatóan kiegészíti majd az első ötöt, pozíciójuk 2025 és 2030 között stabil marad.
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Németország áll a legelőkelőbb helyen, a 12. pozícióban, majd Franciaország (15.) és az Egyesült Királyság (16.) következik. Olaszország a 18., Spanyolország pedig az öt közül a sereghajtó, a 22. helyen.
Uniós tagjelölt országok a lista végén – egy kivétellel
Az utolsó kilenc helyet szinte kizárólag uniós tagjelölt országok foglalják el, a sort Ukrajna, Koszovó és Moldova zárja. A csoportból Törökország lóg ki: az előrejelzések szerint 2030-ban a 29. helyen áll majd, mégpedig három teljes jogú uniós tagállam, Bulgária, Lettország és Görögország előtt.
Tizenöt ország esetében arra számítanak, hogy 2025 és 2030 között változatlan marad a pozíciójuk. A legnagyobb visszaesés Görögországé, amely a 29. helyről a 32.-re csúszik vissza, míg a legnagyobb javulást Ciprus érheti el, amely a 16. helyről a 13.-ra kapaszkodik fel.
Más ország esetében nem várható három helynél nagyobb elmozdulás.
Sokatmondó a különbség a nominális és a PPP-rangsorok között. Málta, Románia, Lengyelország és Törökország PPP-alapon lényegesen jobban áll, mint euróban számolt nominális érték alapján – ami arra utal, hogy valódi vásárlóerejük meghaladja azt, amit a puszta számok sugallnak.
Ezzel szemben Észtország, az Egyesült Királyság, Izland és Lettország PPP-pozíciója érezhetően elmarad a nominális rangsorban elfoglalt helyüktől.
A lista tetején még élesebbek a különbségek. Írország és Luxemburg messze kimagaslik a mezőnyből: az előrejelzések szerint 2030-ban fejenként 182 000, illetve 167 000 dollár lesz a GDP-jük nemzetközi dollárban számolva (hozzávetőleg 168 000, illetve 154 000 euró).
Őket Norvégia és Svájc követi, mindkettő esetében 2030-ra 115 000 dollárnál (kb. 106 000 euró) magasabb értékkel számolnak.
Ha Írországot és Luxemburgot kivesszük a képből, az uniós országok közötti különbségek akkor is feltűnőek maradnak. A maradék mezőnyt Dánia vezeti 100 000 dollárral (hozzávetőleg 92 000 euró), ami csaknem a duplája Görögország 54 000 dolláros (kb. 50 000 eurós) adatának – ez a legalacsonyabb érték az uniós tagállamok között.
A nagy gazdaságok közül Németország rendelkezik a legnagyobb vásárlóerővel, 86 000 dollárral (kb. 79 000 euró), míg a leggyengébb Spanyolország 66 000 dollárral (kb. 61 000 euró) – a különbség nagyjából 31 százalék.
Az EU-n kívül még markánsabb a kép. Szinte valamennyi tagjelölt ország 50 000 dollár (kb. 46 000 euró) alatt marad, és több közülük ettől is messze elmarad, 30 000 dollár (kb. 28 000 euró) alatti szinten – ez nagyjából a fele a görög értéknek. Az EU és a csatlakozásra váró országok közötti távolság továbbra is óriási.
A szakadék euróban mérve tovább nő
Nominális euróban számolva a szórás még nagyobb. Az IMF előrejelzése szerint 2030-ra az egy főre jutó GDP a 41 ország között Ukrajnában 7 276 euró és Luxemburgban 152 417 euró között mozoghat – ez a különbség messze meghaladja a PPP-alapú összehasonlítások által jelzett szintet. Az EU-n belül Bulgária áll a rangsor végén 28 086 euróval.
Még ha Luxemburgot és Írországot (137 819 euró) ki is vesszük, a különbségek a blokkon belül így is jelentősek maradnak.
Dánia az uniós tagállamok között a harmadik 84 128 euróval, utána Hollandia (79 613 euró), Svédország (73 104 euró) és Ausztria (67 406 euró) következik.
Németország 65 924 euróval összességében a 10. helyen áll – az öt legnagyobb európai gazdaság közül egyedüliként kerül be a legjobb tízbe. A sort szorosan követi az Egyesült Királyság a 11. helyen, 64 360 euróval.
Az EU-n kívül Svájc (127 846 euró), Izland (108 366 euró) és Norvégia (93 046 euró) egyaránt befér az első öt közé, Luxemburg és Írország közé ékelődve a rangsor csúcsán.
A tágabb kép változatlan: az észak- és nyugat-európai országok tömörülnek a lista élén, míg Kelet-Európa – különösen az uniós tagjelölt államok – jócskán lemaradva követi őket.