Az arany az egyik főszereplője Latin-Amerika történelmének El Dorado mítoszától a gyarmatosítók fosztogatásán át egészen korunk gazdasági realitásáig. A téma egy szakértője azonban arra figyelmeztet, hogy a kontinens elmaradottságának kulcsa túlmutat azon, mennyi aranyat rejtett valaha is.
Az arany évszázadok óta központi szerepet játszik Latin-Amerika történelmében, főleg a spanyol gyarmatosítás kezdete óta. El Dorado mítoszától kezdve a kontinens kifosztásáról szóló kortárs vitákig az arany az erőforrások elrablásának és az egyenlőtlenségnek a szimbólumaként jelenik meg ebben a kontextusban. Sok közgazdász és történész ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy Latin-Amerika történelmének vagy konkrétan gazdaságtörténetének vannak sokkal fontosabb, meghatározóbb elemei, amelyek jobban rányomták bélyegüket a térség kilátásaira, mint az arany.
"Az arany elvándorolt Latin-Amerikából, de nem ez volt a legfontosabb dolog, ami elveszett" - mondta Juan Arismendi Zambrano, a University College Dublin professzora az Euronewsnak adott interjújában. - "Gazdasági szempontból a gyarmatosítás legmaradandóbb hatása intézményi volt".
A spanyol hódítás előtt az arany nem jelentett gazdagságot
Az európaiak megérkezése előtt az arany nem foglalta el azt a központi helyet, amelyet később megszerzett. Számos Kolumbusz előtti civilizáció számára az arany értéke szimbolikus, rituális vagy politikai volt, de nem a mai értelemben vett gazdasági.
"Az őslakosok számára az arany nem pénzként vagy a gazdagság alapjaként funkcionált" - magyarázza Arismendi Zambrano. - "Más gazdasági szervezeti formákkal és a korhoz képest igen fejlett technológiákkal rendelkeztek. Az az érték, amelyet ma az aranynak tulajdonítunk, egy későbbi konstrukció".
El Dorado mítosza, amely a 16. század óta széles körben elterjedt Európában, inkább európai megszállottságot, mint amerikai valóságot tükröz. Az aranyból készült városokról szóló víziók expedíciókat tápláltak, de hozzájárultak egy olyan narratíva megszilárdításához is, amely a kontinens komplexitását az ásványkincsekre redukálta.
Az arany volt a hódítás mozgatórugója?
Bár az arany végül központi szerepet játszott a gyarmati rendszerben, nem ez volt a hódítás eredeti oka. "A gyarmatosítás nem Amerikát célozta, hanem Ázsiába vezető új kereskedelmi útvonalakat kerestek" - emlékeztet a közgazdász. - "Eközben nagyrészt véletlenül futottak bele az amerikai kontinensbe, és az ott rejlő kincsekbe".
Amint a gyarmati uralom létrejött, belindult az ásványkincsek szisztematikus kitermelése. De Arismendi Zambrano szerint ezt az aranyra korlátozni leegyszerűsítés.
"Voltak természeti erőforrások is, amelyeket a gyarmatosítók kitermeltek, de emellett volt még valami, ami ezeknél is fontosabb szerepet játszott, és ez a munkaerő" - mondja. - "A katonai uralom és a kényszermunka kombinációja lehetővé tette a gyarmati hatalmak számára, hogy hatalmas vagyonokra tegyenek szert".
Lehetséges-e az arany "elrablásáról" beszélni?
Ennek a kifejezésnek a használata továbbra is az egyik legvitatottabb pont a történelmi vitában. A közgazdászok szemszögéből ez inkább erkölcsi, mint analitikus kategória.
A lopás vagy rablás etikailag terhelt kifejezés - mondja Arismendi Zambrano. "Közgazdasági szempontból azt mondhatjuk, hogy az erőforrások és a gazdagság kitermelésének folyamata mélységesen egyenlőtlen viszonyok között zajlott." Miután sosem volt teljeskörű nyilvántartás, nehéz pontosan számszerűsíteni, hogy mennyi arany hagyta el a kontinenst. "Nincsenek pontos számadatok. Vannak becslések, de sok művelet nem hagyott dokumentált nyomot, vagy az archívumok idővel elvesztek" - teszi hozzá.
Hová tűnt az arany?
Nem minden kitermelt arany került Spanyolországba. Egy részét helyben használták fel, más részét informális körökön keresztül továbbították, és jelentős része az európai háborúk finanszírozásába csatornázódott.
"Spanyolország e források nagy részét az európai katonai konfliktusokban használta fel" - magyarázza a professzor. - "Ez azt jelenti, hogy a Latin-Amerikából kitermelt vagyon egy része végül a kontinens más országaiba került.
Ez a dinamika segít megérteni, hogy az aranykincs miért nem jelentett automatikusan fenntartható fejlődést sem Latin-Amerikában, sem magában Spanyolországban. Arismendi Zambrano szerint a latin-amerikai elmaradottság kulcsa nem abban rejlik, amit kitermeltek, hanem abban, amit eközben nem építettek.
"A legnagyobb probléma az volt, hogy nem épültek ki szilárd gazdasági intézmények" - érvel. - "A gyenge tulajdonjogok, a politikai instabilitás és a tartós keretek hiánya elriasztotta a hosszú távú befektetéseket."
Ez a nézet egybecseng a fejlesztési közgazdaságtan egyik legbefolyásosabb elméletével, amely az intézmények szerepét hangsúlyozza a régiók közötti eltérésekben. "A különbség Latin-Amerika és az olyan országok, mint az Egyesült Államok vagy Kanada között nem a természeti erőforrások mennyiségében, hanem a létrehozott intézmények minőségében mutatkozik meg" - magyarázza.
Az arany sehol sem mozgatórugója a gazdaságnak
Öt évszázaddal később Latin-Amerika továbbra is fontos régió az aranytermelés szempontjából. Az olyan országok, mint Peru, Kolumbia, Mexikó és Brazília jelentős bányászati tevékenységet folytatnak. Ennek a gazdaságban betöltött súlya azonban kisebb, mint a múltban.
"Ma az arany más, sokkal fontosabb ágazatokkal versenyez, mint például az energia, a mezőgazdaság és a technológia" - mondja Arismendi Zambrano. - "Válság idején még mindig biztos menedékeszköz, de nem ez a fejlődés központi mozgatórugója.
Ma az arany kitermelésében magáncégek, államok és illegális bányászhálózatok is részt vesznek nagyon eltérő gazdasági és környezeti hatásokat generálva. Az egyik például az, hogy az arany továbbra is központi helyet foglal el Latin-Amerika történelmi és politikai fantáziájában. De ahogy Arismendi Zambrano figyelmeztet, a kontinens múltjának megértéséhez ezen a nemesfémen túlra kell tekinteni.
"A modern gazdagságot nemcsak természeti erőforrásokban mérik, hanem az intézményekben, a stabilitásban és a tudás létrehozásának képességében is." Az arany önmagában nem ad választ egy térség történelmének összes kérdésére.