Egy új tanulmány megállapította, hogy a Barents- és Kara-tengeren csökkent téli tengeri jég összefügghet Eurázsia kiterjedt térségében tapasztalt gyakoribb nyári aszállyal.
Az Északi-sark gyorsan melegedő vizeiben zsugorodó tengeri jég akár több ezer kilométerrel arrébb, Kelet-Európában bekövetkező nyári aszályok korai figyelmeztető jele is lehet.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az egymást követő hőhullámok és a csekély csapadék rekordnak számító, 52 százalékos arányban tette ki Európát hőstressznek idén, megágyazva a súlyos aszálynak és a kontinensen végigsöprő, halálos erdőtüzek sorának.
Európa négy nagy folyója, a Loire, a Pó, a Rajna és a Duna augusztusra rekord alacsony vízszintre süllyedt, hónapokig tartó extrém hőség után, amelyről a tudósok azt állítják, hogy „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna, ha nem lenne klímaváltozás.
Miközben a fosszilis tüzelőanyagok folyamatos égetése évről évre növeli a nyári aszály kockázatát, a kutatók szerint az ilyen aszályok előrejelzése segíthet abban, hogy az országok „időben enyhítő intézkedéseket” hozzanak.
Képesek a tudósok előre jelezni a jövőbeni aszályokat?
Az új tanulmány, amely a Frontiers in Water (forrás: angol) tudományos folyóiratban jelent meg, azt találta, hogy a Barents- és Kara-tengeren csökkent téli tengeri jég kiterjedése összefügghet a nyári aszályok gyakoribbá válásával Eurázsia egy kiterjedt térségében.
Ezek a hatások kelet Romániától, Moldován és Ukrajnán át a Fekete-tenger és a Kaszpi térségének északi részéig, egészen Nyugat-Kazahsztánig nyúlnak.
A kutatók kifejezetten a Norvégia és Oroszország északi partjai mentén fekvő Barents- és Kara-tengerre összpontosítottak, mivel ezekben a vizekben az 1980-as évek óta az Északi-sark téli tengeri jég kiterjedésének egyik legmeredekebb visszaesését figyelték meg.
Ha nem hoznak intézkedéseket a CO₂-kibocsátás csökkentésére, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azt jósolja, hogy a század végére a tengerfelszín hőmérséklete ezen a területen 4 és 5 °C közötti mértékben emelkedhet.
A kutatócsoport szerint ez a gyors felmelegedés több egymással kölcsönhatásban lévő tényezőnek tulajdonítható, köztük a térségbe beáramló melegebb atlanti víznek, a zsugorodó tengeri jéggel kapcsolatos helyi visszacsatolásoknak, a felhőzet változásainak és más légköri folyamatoknak.
Elméletük tesztelésére a tudósok az októbertől márciusig terjedő időszakra vonatkozó történelmi tengerijég-adatokat gyűjtötték össze ezekről a vizekről. Az ERA5 nevű adatbázist használták, amelyet az Európai Középtávú Időjárás Előrejelzési Központ (ECMWF) állít össze, a megfigyeléseket egy időjárási modellel kombinálva, hogy 1940-től kezdve becslést adjon az eurázsiai légköri viszonyok havi átlagairól.
Az aszályos viszonyokat külön számították ki, majd azokat a térségeket keresték, ahol májustól szeptemberig szokatlanul száraz körülmények uralkodtak, ami az átlagosnál kevesebb csapadékot vagy a levegő nagyobb nedvességigényét tükrözi.
Ezeket az eredményeket úgy módosították, hogy figyelembe vegyék a légköri CO₂-koncentráció hosszú távú emelkedését. Ez azért fontos, mert ismert, hogy a tengeri jég kiterjedése és a nyári aszály egyaránt változik az ebből következő éghajlati felmelegedésre adott válaszként, ami „látszólagos korrelációhoz” vezethet közöttük.
Hogyan hozhatnak melegebb levegőt Európába a Rossby-hullámok
„Adataink szerint azokat a teleket, amikor kevesebb tengeri jég volt a Barents- és Kara-tengeren, az Észak-Atlanti-óceán és Eurázsia felett kanyargósabb [légköri áramlási] mintázat követte, ami összhangban van a Rossby-hullámok lehetséges megváltozásával” – mondja a tanulmány vezető szerzője, dr. Petru C. Vaideanu, a Bukaresti Egyetem Klíma- és Társadalmi Változások Kiválósági Központjának tudósa Romániában.
A Rossby-hullámok, más néven planetáris hullámok, az óceán vagy a légkör hatalmas, hullámzó mozgásai, amelyek vízszintesen, több ezer kilométer hosszan nyúlnak a bolygó körül, és meghajlítják a futóáramlást.
„Egy ilyen kanyargós légköri áramlási mintázat viszonylag meleg, száraz levegőt hozhat az általunk újonnan azonosított eurázsiai aszályfolyosóba, és tartósan egyhelyben maradó időjáráshoz vezethet” – magyarázza Vaideanu.
„Ott kevesebb felhőt is megfigyeltünk, így több napsugárzás melegíti fel a felszínt, ami tovább súlyosbíthatja az aszályt.”