Paul Krugman szerint a modern lakbérstabilizáló modellek fenntartják az építési ösztönzőket, miközben enyhítik a jelenlegi, „elviselhetetlen” helyzetet. A közgazdász figyelmeztet, hogy a francia államadósság „katasztrofális” lehet, és Európának „átmeneti protekcionizmust” javasol.
Közel két hónapja egy társadalmi elégedetlenség hulláma visz tömegeket az utcákra Európa több országában, ahol az élet megélhetési költségeinek tartós emelkedése egyre nehezebben viselhető teherré vált.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Albániától Olaszországon, Franciaországon, Belgiumon és Németországon át egészen Portugáliáig és Spanyolországig a tiltakozások indítékai nem mindig esnek egybe, de az egyik fő panasz, különösen a fiatalok körében, a lakhatási költségek elszabadulása, amelyek valójában már 2010 óta folyamatosan romlanak.
Jóllehet egy, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) rögzített alapelvről, valamint a lakosság gazdasági biztonsága szempontjából alapvető jóról van szó, az Európai Bizottság csak az elmúlt szeptemberben terjesztett elő egy jogalkotási javaslatot (forrás: portugál) a probléma kezelésére. A gond nem kizárólag az öreg kontinens sajátja, mondja a Euronewsnak Paul Krugman, aki elfogadja a bérleti díjak felső korlátait átmeneti, azonnali hatású intézkedésként a spekuláció fékezésére.
„Az a furcsa, hogy gazdasági szempontból a kérdés egyszerű. Elég több lakást építeni. Elég megszüntetni azokat a korlátozásokat, amelyek megnehezítik az építkezést” – fogalmaz az amerikai közgazdász. Hozzáteszi, hogy azokban a helyekben, ahol liberalizálták az építkezést, az ingatlanárak jelentősen csökkentek.
Krugman ugyanakkor nem tagadja, hogy a jelenlegi ingatlanpiaci helyzet „elviselhetetlen”. Az AFP által idézett nyilatkozataiban, egy olaszországi, közelmúltbeli tüntetésről szóló tudósításban egy 21 éves olasz egyetemista arról számolt be, hogy Rómában egy egyágyas szoba bérleti díja elérte az 1200 eurót.
Az Európai Bizottság lakhatási tervéről készült véleményében (forrás: portugál) az Európai Diákszövetség arra figyelmeztetett, hogy fiatalok ezrei szorulnak ki a felsőoktatásból spekulatív gyakorlatok miatt. Az Európai Egyetemek Szövetsége szerint azok a hallgatók, akik nem a szüleikkel élnek, a havi jövedelmük közel 40 százalékát költik lakhatásra.
Magának a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek (forrás: portugál) is az az álláspontja, hogy a lakhatás „financializációja”, vagyis az ágazatba irányuló olyan befektetések, amelyek az ingatlanokat nyereséget termelő eszközként kezelik, hozzájárulnak az árak drasztikus emelkedéséhez.
Ebben a helyzetben, és figyelembe véve, hogy több európai országban új lakások építése legalább három öt évig tart, Paul Krugman pragmatikus megközelítést alkalmaz a bérlakáspiacra, és elfogadja az úgynevezett második generációs bérleti díjstabilizációs modellek bevezetését.
„New York, a szülővárosom, stabilizálja a bérleti díjakat. A polgármester, aki Európában úgy mondanák, baloldali férfi, ezt úgy teszi, hogy közben ösztönzőket és több építkezést engedélyez. Nem vagyok ebben a kérdésben purista” – jegyzi meg a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas, hangsúlyozva, hogy a építkezés és a szabályozás együtt tud létezni.
A New Yorkban bevezetett program a bérleti díjak éves emelését egy indexhez köti, amely meghatározza a maximális emelési százalékot, és akár 40 évig tartó, jelentős adókedvezményeket kínál a magánfejlesztőknek, cserébe azért, hogy az új lakások jelentős részét kötelezően bevonják a szabályozott rendszerbe.
A Berlinben alkalmazott, 2029-ig meghosszabbított modell a díjak aktualizálását a hasonló helyi átlagár legfeljebb 10 százalékkal történő túllépéséhez köti, és mentesíti azokat a lakásokat, amelyek használata és bérbeadása 2014 októbere után kezdődött.
„Ez egy [rendszer] tökéletlen, de nem fog sokáig fennmaradni, ha az építkezés előrehalad. Néhány évről beszélünk, legfeljebb. A pozitív hatások nagyon gyorsan jelentkeznek” – mondja.
A francia gazdaság „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”
Általánosabb gazdasági összefüggésben Franciaország államadóssága, amely a bruttó hazai termék (GDP) 119 százalékának felel meg, aggodalmat kelt a piacokon. Több mint egy évtizeddel az államadósságok válsága után kísértetek térnek vissza, hogy ismét Európa fölött lebegjenek.
„Ha Franciaország hiteles pályán lenne a fiskális fenntarthatóság felé, nem kellene rövid távon megszorításokat bevezetnie. Franciaország ügye viszonylag egyszerű: a nyugdíjkorhatár abszurd módon alacsony” – emeli ki Krugman.
A közgazdász aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Franciaország esetleg a Portugáliához hasonló válsággal nézhet szembe (2010–2012). Olyan forgatókönyvben, amelyben Párizs fizetésképtelenné válna, rendszerszintű egyensúlytalanságok keletkezhetnének.
„Ez katasztrofális [Európa számára]. Ha Franciaország válságba kerül, az egész eurórendszert összeomlaszthatja” – magyarázza. Portugáliával ellentétben, amely periférikus ország, Franciaország Európa második legnagyobb gazdasága, és Krugman szerint már nem „túl nagy ahhoz, hogy ne lehessen csődbe menni”, hanem „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”.
„Nem lehet megmenteni az euróövezet GDP-jének 20 százalékát. Egyszerűen nincs elég erőforrás ehhez” – figyelmeztet.
Európa az ipartalanodás kockázatával szembesül
A belső költségvetési gyengeségek mellett az európaiaknak külső sokkokkal is meg kell küzdeniük, amelyeket az Egyesült Államok kereskedelmi vámjai és Kína túltermelése idéz elő, amely elárasztja az uniós piacot támogatott termékekkel.
Krugman úgy véli, hogy Európa „bizonyos mértékig az ipartalanodás kockázata előtt áll”. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy az öreg kontinens autóipara ismét versenyképes lehet.
Az átállási időszakban számos kihívással kell szembenézni. „Az a kockázat, hogy mire az európai autóipar kilábal a múltban elkövetett hibáiból, már túl késő lesz, mert az egész ipari ökoszisztéma eltűnik” – jegyzi meg.
Ezért „bizonyos ütközéscsillapítókra” lesz szükség. A nyitott piacok híveként ismert Krugman hangsúlyozza, hogy továbbra is támogatja a szabad kereskedelmet, de a mai geopolitikai helyzetet látva védekező stratégiát javasol.
„Most, sajnos, eljött az ideje egy kis átmeneti protekcionizmusnak” – zárja szavait.
A fenti videóban megtekintheti Paul Krugman Euronewsnak adott interjúját a 2026-os Estoril Conferences rendezvényen.