Mivel világszerte nincs egységes meghatározása annak, mitől ötcsillagos egy szálloda, a vendégként szerzett tapasztalatok egészen eltérőek lehetnek.
Szállodaláncok ezt valamelyest úgy kerülik meg, hogy márkáikat kategóriákba sorolják, például „luxus”, „lifestyle” vagy „prémium”, de a színvonal még így sem feltétlenül azonos, ha két, elvben ugyanabba a kategóriába tartozó házat hasonlít össze.
Az utazási újságírói munka egyik előnye, hogy jó néhány előkelő szállodában megszállhattam már, és vannak apró, de jól érzékelhető részletek, amelyek a valódi ultraluxus helyeket megkülönböztetik a többiektől.
Amennyire számít a dizájn, az elhelyezkedés és a kilátás, a legfontosabb mégis a szolgáltatás szintje. Ez egy egészen más liga, és én két dolgot tartok lényegesnek: hogy észrevétlen legyen, és hogy ne igényeljen külön kérést.
Egyszerűen fogalmazva: a személyzet mindig kéznél van, de nem érezni, hogy körülötte sürgölődnek, és gyakran úgy tűnik, előre megsejtik, mire lesz szüksége, mielőtt ön egyáltalán gondolna rá.
Íme néhány kézzelfogható jel, hogy valódi luxusszállodában szállt meg…
Leülve jelentkezik be
Egy hosszú utazós nap után a szállodai bejelentkezés szinte leküzdhetetlen utolsó akadálynak tűnik.
Fejben már hasra fekve hever a ropogós, fehér ágyneműn, fizikailag viszont még át kell adnia az igazolványát, végig kell hallgatnia, hol van a reggeli, meddig tart nyitva a spa, mikor kell kijelentkezni…
Bár a klasszikus recepció a luxusszállodákban is létezik, nem tölt ott néhány pillanatnál többet, mielőtt egy kényelmes kanapéhoz kísérik, ahol egy jóval egyszerűbb bejelentkezési folyamatot intéz el egy frissen facsart lével (vagy napszaktól függően egy pohár pezsgővel) a kezében.
Nem tart sokáig, és amíg ön pihen, a csomagjait észrevétlenül felviszik a szobájába.
Nem kell kínosan ácsorognia, amíg utánavonják a bőröndjeit, vagy ami még rosszabb (szerintem), hogy egy-két lépéssel egy olyan ember mögött baktasson, aki a csomagját tolja, pedig azt az utazás során már gond nélkül átvezette reptereken, pályaudvarokon és taxik között, köszönöm szépen.
Némelyik ház még tovább megy, és a bejelentkezést teljes egészében a lakosztályban intézi.
Nem kell kipakolnia
Bizonyára nem mindenkinek való, de néhány luxusmárka, például a St. Regis, ahol a lakosztályokhoz inast rendelnek, csomagolási és kipakolási szolgáltatást kínál.
Egyszer kipróbáltam, és bár elismerem, hogy aki csomagolt, valószínűleg hatékonyabban tette, mint én tettem volna, nem szerettem azt az érzést, hogy pontosan nem tudom, mi hol van.
Ráadásul hajlamos vagyok a bőrönd tetejére tenni azokat a holmikat, amelyekre hamarosan biztosan szükségem lesz, és bár néha úgy tűnik, az ultraluxus szállodák személyzete gondolatot olvas, arra aligha tudnak rájönni, hogy az utam következő állomása egy tengerparti nap, amelyhez bikinire és napkalapra lesz szükségem.
Mindenhez van külön menü
A személyre szabás kulcsfontosságú a luxusszállodákban, és ez abban is megmutatkozik, hogy szinte mindenhez külön menü tartozik.
Tollpárnát vagy memóriahabosat szeret? Ahhoz is van külön választéklista.
Szeretné, ha a személyzet olyan fürdőt készítene, amelybe egy egész napos városnézés után azonnal belemerülhet? Ehhez is külön menüből választhat.
Néhány évvel ezelőtt a Four Seasons Resort Bali at Jimbaran Bay szállodában például egy „dolgozz a szállodából” menüvel találkoztam, amelyből olyan eszközöket lehetett kölcsönkérni, mint billentyűzet vagy monitor.
A minibár benne van az árban – és/vagy a mosás
Éveken át úgy gondoltam, hogy a szobaszerviz rendelése a fényűzés netovábbja, olyan luxus, amely csődbe juttat engem és az utódaimat is.
Aztán, miután „rákényszerültem”, hogy rendeljek, mert a szálloda étterme teljesen tele volt, és egyáltalán nem volt kedvem máshol vacsorát keresni, rájöttem, hogy mindent egybevetve valójában nem is vészesen drága.
A minibárnál viszont meghúzom a határt.
Szerencsére az ultraluxus házakban gyakran benne van az árban a minibár nassolnivalója, és nem csak a szokásos KitKat és Pringles. Az ÀNI Thailand szállodában kóstolt tom yam fűszerezésű kesudióra azóta is emlékszem, és a minden nap érkező friss kókuszdiókat is nagyon tudtam értékelni.
Másik kedvenc extrám, ha a mosás is ingyenes, mint például a Bvlgari szállodában. Mivel általában hetekre utazom, nem csak pár napra, és mivel többször is előfordult, hogy az érméimet „elnyelte” egy mosoda gépe, ez számomra kész áldás.
Mindkét apróság azt üzeni, hogy a szálloda nem akar minden fillért kisajtolni önből; néhány plusz euró ide vagy oda nem befolyásolja különösebben a profitjukat, viszont bosszanthatja azokat az utazókat, akik így is jelentős összeget fizettek ki a szobaárra.
Szuper esti bekészítés
Ami manapság zavar a szállodákban, az az, hogy szinte semmit sem lehet hagyományos kapcsolóval irányítani. A sötétítőhöz és a függönyökhöz távirányító kell, és az ágy mellett egy egész tucat gomb sorakozik, különféle fénybeállításokkal.
És ne is beszéljünk azokról a szobákról, ahol semmit nem lehet csinálni az in-room iPad nélkül, borzong.
Ezért különösen kellemes, amikor az esti bekészítés után úgy tér vissza a szobába, hogy a sötétítő függönyök már le vannak húzva, a fények kellemesen tompák, az ágya mellett papucs várja, és a párnán egy darab csokoládé.
A legexkluzívabb szállodamárkák még egy lépéssel tovább mennek, és apró ajándékokat is hagynak, amelyek gyakran azt a programot idézik fel, amelyet aznap a házon keresztül foglalt. Sri Lankán például egy teafarmon töltött nap után teát kaptam ajándékba, valamint kézzel készített csészéket, amelyekből otthon élvezhettem a teát.
A személyzet ismeri a nevét – és a szokásait
Elsőre kissé zavarba ejtő lehet, de az ultraluxus szállodák személyzetének, a portástól a pincérig, az a feladata, hogy pontosan tudja, ki lakik a házban, és név szerint üdvözölje.
Ennek az a célja, hogy az itt-tartózkodás inkább hazatérésnek hasson, van azonban egy váratlan mellékhatása is: soha nem kell aláírnia egyetlen számlát sem.
Bár a nagyobb szállodaláncoknál megadhatja az olyan preferenciáit, mint hogy magasabb emeletet vagy dohányzó szobát szeretne, az igazán felsőkategóriás házak még ennél is tovább mennek. Felismerik, milyen kávét vagy koktélt kedvel, és nem csak az allergiáit tartják számon. Ha egyszer elmondja egy szállodában, hogy ki nem állhatja a koriandert, az információ a további tartózkodásai során is eljut minden házhoz.
Ehhez ráadásul nem kell törzsvendégnek lennie: sok szálloda a közösségi média jelenlétét is felhasználja arra, hogy olyan információkat gyűjtsön, amelyek segítségével személyre szabhatja az ön tartózkodását.
Hátborzongató vagy zseniális? Döntse el ön…
Mindenen az ön neve szerepel
Kézzel írt üdvözlőlap az igazgatótól ma már szinte alap, de mit szólna egy névvel hímzett párnához?
Pontosan ezt kapja a The Peninsula Beverly Hills szállodában, és a négylábú kedvenceknek is járnak a monogrammal díszített törölközők.
Lehet, hogy kissé régimódinak tűnik, de bizonyos házak, például a Rosewood, ma is készítenek személyre szabott levélpapírt, borítékot vagy névjegykártyát arra az időre, amikor „rezidensként” tartózkodik náluk.
A szálloda az ön idejéhez igazodik, nem a sajátjához
Tág fogalom, tudom, de tartson velem.
Egy átlagos szállodai élmény azzal jár, hogy megmondják, mikor lehet be- és kijelentkezni, valamint hogy a vendéglátóhelyek és a szolgáltatások milyen időpontokban állnak rendelkezésére. Egy ultraluxus szállodában ez korántsem így van.
A The Peninsula szállodában például a vendégek akár reggel 6 órakor is bejelentkezhetnek, és este 10 óráig távozhatnak anélkül, hogy ezért külön kérniük kellene, és sok csúcskategóriás ház szándékosan a teljes kapacitás alatt tartja a foglaltságot, hogy rugalmasan tudja kezelni az érkezéseket és távozásokat.
Ha ezt mégsem lehet megoldani, egyes szállodák napközben használható szobákat is fenntartanak a vendégeknek.
Az étkezés is az ön ritmusához igazodik, és ez jóval túlmutat a 24 órás szobaszervizen. A Bvlgari Resort Bali szállodában például bármikor rendelhettem villareggelit (napi egyszer), és a menü hatalmas volt, koktélokkal együtt.
A takarítás szintén az ön időbeosztásához igazodik, nem pedig ahhoz, hogy a személyzet minél gyorsabban minél több szobát kipucoljon. Ahelyett, hogy a takarítók kora reggeli csengetéssel ébresztenék, mintha hatodik érzékük lenne: pontosan tudják, hol tartózkodik a házban, és mikor takaríthatnak úgy, hogy ne zavarják, sőt, bizonyos helyeken naponta akár többször is rendet raknak.
Nem pusztán a holmijai körül raknak rendet, gyakran elrendezik a fürdőszobai piperecikkeket, vagy gondoskodnak róla, hogy a töltőkábelek szépen feltekerve, egy (márkázott) kábelrögzítőben várják.
Tudják, mire van szüksége, mielőtt ön rájönne
A személyzet feladata, hogy minden súrlódást eltávolítson az itt-tartózkodásából, így bár az időjárást vagy a rovarok számát nem tudják befolyásolni, el tudnak önnek nyújtani egy esernyőt indulás előtt, és gondoskodnak róla, hogy legyen szúnyogriasztó a szobájában.
Ismét a személyre szabás a kulcs: előfordult, hogy lecserélték a félig üres fogkrémes tubust, vagy anélkül helyeztek aloe verát a fürdőszobába, hogy kértem volna, pusztán azért, mert meghallották, hogy leégtem a napon.
A szállodának saját autója van
Senki nem rója fel, ha inkább kiélvezi a szálloda minden szolgáltatását, de ha mégis elhagyná a luxus buborékot, bizonyos márkák saját sofőrös autót kínálnak.
Az Aman New York szállodában például ingyenesen elviszik önt bárhová a 20 mérföldes körzeten belül, míg a The Peninsula London ugyanezt kínálja két mérföldes távolságig.
Azok számára, akik szívesebben vezetnek maguk, a londoni Hotel Café Royal lehetőséget ad arra, hogy a tartózkodás alatt olyan szupersportautók volánja mögé üljenek, mint a Porsche 911 Turbo vagy a Ferrari 488.