Minden november 1-jén és 2-án Mexikó megtelik virágokkal, gyertyákkal és oltárokkal az elhunytak emlékére. A hagyomány szerint a lelkek visszatérnek, hogy családjaikkal találkozzanak az ünnepen, amely a halált az élet, az emlékezet és a szerettek tiszteletére alakítja.
Narancssárga virágok borítják az utcákat, temetők száz meg száz gyertya fényében, és oltárok, amelyeket fényképek, ételek és családi emlékek töltenek meg. Mexikó minden évben megünnepli a Día de Muertost, egy olyan ünnepet, amelyben az elhunytak emléke a családi és közösségi élet középpontjába kerül.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ünnepség október végén és november elején zajlik, fő napjai azonban november 1-je és 2-a. A hagyomány szerint ezekben a napokban a halottak lelkei ideiglenesen visszatérnek az élők világába, hogy újra együtt legyenek szeretteikkel.
Messze nem pusztán gyásznapról van szó, a Día de Muertos egyben alkalom is arra, hogy az emberek megosszák egymással az ételt, családi történeteket meséljenek, és életben tartsák azok emlékét, akik már nincsenek közöttük.
Az ünnep eredete
A Día de Muertos, ahogyan ma Mexikóban ünneplik, a gyarmati időszakban alakult ki Mindenszentek és Halottak napja katolikus ünnepeiből, amelyekhez az őslakos népek hiedelmei és temetkezési szokásai is társultak.
A mexikák körében például hittek a Mictlán létezésében, abban az alvilágban, ahová bizonyos elhunytak egyfajta út bejárása után érkeztek meg. Az élet, a halál és a természet ciklusai közötti kapcsolat szintén fontos szerepet játszott ezekben a kultúrákban.
A mai ünneplés nem maradt változatlan az azt megelőző, prehispán korszak óta. Szimbólumai, ételei és rítusai az évszázadok során alakultak, őslakos, európai és kortárs hatásokat egyaránt magukba olvasztva.
Az UNESCO kiemeli továbbá az őslakos hagyományos ünnepségek kapcsolatát a kukoricatermesztés éves ciklusának végével, amely Mexikó egyik alapvető élelmiszere.
Mit ünnepelnek november 1-jén és 2-án?
Hagyományosan november 1-jén az elhunyt gyermekekre emlékeznek, akiket egyes közösségekben „angelitosnak” neveznek, míg november 2-át elsősorban a felnőtteknek szentelik.
A családok felajánlásokat készítenek, feldíszítik a sírokat, és összegyűlnek, hogy felidézzék elhunyt szeretteiket. A hagyomány szerint ők ezekben a napokban térnek vissza egy időre, hogy meglátogassák családtagjaikat. A pontos időpontok és rítusok régiónként eltérhetnek, mivel Mexikóban nincs egyetlen, egységes módja a Día de Muertos megünneplésének.
Hogyan zajlik az ünnep?
Az egyik legjelentősebb szokás az oltárok, az ún. altares de muertos elkészítése, amelyekre a családok elhunyt szeretteik fényképeit, gyertyákat, vizet, ételeket és személyes tárgyakat helyeznek. Minden elemnek megvan a maga jelentése: a gyertyák jelképesen megvilágítják a lelkek útját, a víz enyhíti szomjukat, az étel pedig a fogadásukra szolgál.
Kiemelkedő szerepe van a cempasúchil virágnak, amely élénk sárga és narancsszínben pompázik. A hagyomány szerint színe és illata vezeti vissza a halottakat az élők világába. Szirmaival oltárokat, sírokat és jelképes ösvényeket díszítenek.
Más szokások közé tartozik a pan de muerto, egy édes sütemény, amelyet gyakran a csontokat jelképező formákkal díszítenek, illetve a catrinák, az elegáns csontvázfigurák, amelyeket Diego Rivera tett ismertté José Guadalupe Posada karikatúrája nyomán. Sok család ellátogat a temetőkbe is, hogy virágokkal és gyertyákkal díszítse a sírokat, és egyes közösségekben az éjszakát is ott töltik imádsággal, zenével és emlékezéssel.
Mexikóvárosban a nagy Día de Muertos felvonulás mára fontos turisztikai látványossággá vált. Noha az ünnep hagyománya régre nyúlik vissza, ez a nagyszabású parádé csak 2016-ban indult el, a James Bond „Spectre” (2015) című filmjének egyik jelenete nyomán.
Ugyanaz, mint a Halloween?
Nem. Bár időben közel esnek egymáshoz, és megosztanak néhány, a halállal kapcsolatos szimbólumot, eredetük és jelentésük eltérő. A Halloween-t október 31-én tartják, európai hagyományokra vezethető vissza, és ma elsősorban a jelmezekhez, a töklámpásokhoz és az édességkérés szokásához kapcsolják.
A mexikói Día de Muertos ezzel szemben arra összpontosít, hogy felidézzék az elhunyt családtagokat, és jelképesen fogadják a lelküket oltárok, felajánlások és családi összejövetelek segítségével. Bár mindkét ünnepen előfordulhatnak jelmezek és arcfestés, a két ünnep nem azonos.
Miben különbözik a spanyolországi Mindenszentektől?
Spanyolországban november 1-jén tartják a Día de Todos los Santost, azaz Mindenszentek napját, egy katolikus hagyományú ünnepet, amely minden szent tiszteletére szolgál. Ilyenkor szokás, hogy a családok kimennek a temetőkbe, virágot visznek a sírokra, és megemlékeznek elhunyt szeretteikről. November 2-án a katolikus egyház a Halottak napját tartja, amely kifejezetten az elhunytaknak szentelt emléknap.
A legfőbb különbség a hagyományokban és az ünneplés módjában rejlik. Spanyolországban az egyik legelterjedtebb szokás a temetőlátogatás és a sírok virággal való feldíszítése. Mexikóban a temetőlátogatás mellett a házi oltárok, az ételfelajánlások és a lelkek ideiglenes visszatérésébe vetett hit is kiemelkedő szerepet játszik.
A két ünnepben közös a vallási és családi jelleg, a mexikói Día de Muertos azonban erős őslakos örökséget hordoz, amely sajátos kulturális identitást ad neki.
Miért számít az emberiség szellemi kulturális örökségének?
Az UNESCO 2003-ban a mexikói halottaknak szentelt bennszülött ünnepeket az emberiség szóbeli és szellemi kulturális örökségének remekművének nyilvánította, majd 2008-ban felvette őket az Emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára (forrás: spanyol).
Az elismerés kiemeli, mennyire fontosak ezek az ünnepek az ősök emlékének megőrzésében, a családi és közösségi kötelékek erősítésében, valamint abban, hogy a hagyományokat nemzedékről nemzedékre továbbadják.
A Día de Muertos ezért jóval több, mint koponyák és virágok ünnepe: olyan módja az emlékezésnek, amely az elhunytakat jelenvalóvá teszi, és emléküket a jövő nemzedékei számára is továbbviszi.