A legendás japán stúdió új elnöke szerint a háború borzalmainak ábrázolásakor is a szépséget kell keresni. Yoda, a Ghibli oviedói arca állítja, hogy a stúdió továbbra is kortárs témákat és aggodalmakat vizsgál, ahogy az alapítók tették.
A japán Yomiuri Shimbun egykori szerkesztőjeként, ahol pályája kezdetén a Ghibli animációs stúdióval kapcsolatos híreket dolgozta fel, aligha képzelhette el Kenichi Yoda (1974), hogy egyszer annak a vállalatnak lesz az igazgatója, amelyre kulturális újságíróként szakosodott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legendás animefilmes műhely csúcsára 2026. június 22-én jutott fel, amikor átvette az elnöki posztot Hiroyuki Fukudától. Az „Euronews”-nak adott interjúja 48 órával azelőtt készül, hogy a stúdió nevében átvegye a Princesa de Asturias-díjat 2026-ban, a kommunikáció és humán tudományok kategóriában.
Két alkotója, a néhai Isao Takahata és társa, Hayao Miyazaki gondolatai, valamint annak a mintegy 200 embernek a munkája, akiket a cég foglalkoztat, továbbra is az egyik legfontosabb kaput jelentik a japán kultúrához a világon élő több millió ember számára.
Spanyolországban így volt ez a „Marco” és a „Heidi” című sorozatokkal. Az animeket a frankizmus utolsó éveiben és az átmenet időszakában mutatták be, amikor a Ghibli még nem is létezett, és meg sem született e két filmes, akik egy szakszervezetben ismerték meg egymást, miközben az 1960-as években mindketten a Toei Doga stúdióban dolgoztak. Ezek a sorozatok – az Akira Kuroszava-filmekhez hasonló mérföldköveket leszámítva – valószínűleg egy teljes spanyol generáció első találkozását jelentették a felkelő nap országával.
Yoda nevet, amikor arról kérdezzük, tekintik-e magukat a japán „puha diplomácia”, soft power eszközének. „Úgy gondolom, hogy minden egyes mű csak azért létezik, mert a rendezők és az animátorok szeretettel és teljes odaadással dolgoztak rajta. Nagyon örülünk annak, hogy ennek eredményeként az egész világon nézik őket. De nem diplomáciai megfontolásból készítjük őket” – fogalmaz az elnök.
Ghibli, avagy a háború rettenetes szépsége
2026-ban szinte elkerülhetetlen, hogy Yodát a stúdió forgatókönyveiben visszatérő témák egyikéről kérdezzük. A környezetvédelem, a barátság és az erős női karakterek mellett ilyen központi motívumok a fegyveres konfliktusok.
A kommunista eszmékkel rokonszenvező Takahata a japán alkotmány 9. cikkének nyílt támogatója, meggyőződéses pacifista volt, míg Miyazaki gyermekkora óta „a háború levegőjét szívta”: családjának vállalata a második világháborúban a fasiszta oldal katonai repülőgépeihez gyártott alkatrészeket.
Mindketten tanúságot tesznek erről a megszállottságról olyan animációs klasszikusokban, mint „Sír a csecsemő” („La tumba de las luciérnagas”), „Mononoke” vagy „A vándorló palota”, egészen „Feltámad a szél” című filmig. Vajon ma, amikor Japán példátlanul magas arányt fordít a GDP-ből önvédelmi erőire, és a védelmi fehér könyvet a szélsőjobboldali Sanae Takaichi irányvonalát követve dolgozták ki, továbbra is lehet pacifista filmeket készíteni?
Yoda elegánsan kitér a válasz elől. „Az, hogy miként kell a háború témáját megközelíteni, rendkívül fontos kérdés a Studio Ghibli számára. Természetesen az volna a legjobb, ha nem lennének háborúk. Ami számomra Miyazaki rendezőkénti nagyszerűségét jelzi, az az, hogy őt magát is lenyűgözik a háborúban használt fegyverek vagy a harci repülőgépek – mint tárgyak, mint formák szépsége. Természetesen a legcsekélyebb rokonszenvet sem érez a háború iránt. Mégis él benne egy érzés, amelynek nem tud ellenállni: e dolgok vonzereje mint tárgyaké. És ez bizonyos értelemben nagyon emberi” – mondja.
Rákérdezünk az egyik legtöbbet idézett mondatukra is, amely a „Porco Rosso” (1992) főszereplőjéhez kötődik: a pilóta egy moziteremben kijelenti, hogy inkább disznó, mint fasiszta. Elhangozhatna-e ma egy ilyen mondat egy forgatókönyv-szobában, akár a Ghiblinél, akár más stúdióban? A vezető ismét a kitérés mellett dönt: azt mondja, rendkívül elégedett azzal, hogy Emmanuel Macronnak – ahogyan azt egy hivatalos japáni látogatásán megjegyezte – az egyik kedvenc filmje a „Porco”, ahogy ő maga tanúsítja.
A mesterséges intelligencia kérdése is végig jelen van a Hotel Reconquista Covadonga-termében, ahol hagyományosan a Princesa de Asturias Alapítvány díjazottjai szállnak meg. A téma a Miyazakiról készült híres, virálissá vált felvétel (forrás: spanyol) kapcsán kerül szóba: 2016-ban porig alázott két fejlesztőt egy másik cégtől, akik valamilyen rajzokhoz használható proto-MI-t próbáltak rátukmálni a zsenire. „Ez sértés magával az élettel szemben” – vágta oda nekik.
„Tíz évvel később minden interjúban kivétel nélkül megkérdezik, mit gondol a Studio Ghibli a mesterséges intelligenciáról” – magyarázza Yoda némi rezignáltsággal. „Nagyon nehéz megjósolni, hogyan fejlődik majd, és azt hiszem, mindannyian ebben a bizonytalanságban élünk. Ha azonban van valami, amit most, és személyesen is el tudok mondani, az ez: képzeljünk el két éttermet, az egyikben mesterséges intelligencia készíti az ételt, a másikban emberek szolgálják fel. Én kétségkívül a másodikat választanám.”
Stábja jelzi, hogy ideje lezárni az interjút, ám az egykori újságíró közli, hogy szeretne még egy utolsó megjegyzést tenni. „Ahogy hallgattam a kérdéseiket, rájöttem, hogy a Ghibli rendkívül szorosan kötődik a saját korához (…) Mi minden nap arról vitatkozunk, mit tehet a stúdió ebben az időszakban, és milyen korszakban élünk. Ebben az értelemben úgy érzem, hogy valami mértékleteset hozunk létre” – mondja.
„Nagyon nagy az őszinteség abban, ahogyan művészi módon döntünk a teremtésről” – folytatja. „Nem üzleti tervről van szó, hanem arról, hogy komolyan végiggondoljuk, milyen választ ad a stúdió a saját korának. Ez jelenleg a stúdió mindennapjainak lényege. És alighanem mindig is így volt.” A következő évtized majd megmutatja, hogy Miyazaki generációváltása után – aki 85 évesen még mindig aktív – az emblematikus stúdió képes lesz-e megőrizni kreatív függetlenségét és eszményeit, miután a japán szigeteken túl is gyermekek és felnőttek millióit bűvölte el.