A laboratóriumban a kifehéredett korallok már hét héten belül regenerálódtak, miután rövid időre egészséges korallokkal érintkeztek.
Úgy tűnik, a haldokló korallok váratlan mentőövet találtak: a szomszédaikat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Stanford Egyetem tudósai felfedeztek egy módszert, amellyel visszahozhatják a korallokat a halál széléről: elég őket néhány napra egészséges korallokkal érintkezésbe hozni.
A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány ígéretes új megközelítést mutat be a korallzátonyok helyreállítására, miközben az emelkedő tengervíz-hőmérséklet egyre gyakoribbá és súlyosabbá teszi a korallkifehéredési eseményeket.
Amikor a víz túl forróvá válik, a korallok kilökik azokat a mikroszkopikus algákat, amelyek energiájuk nagy részét biztosítják. Ezt a jelenséget kifehéredésnek nevezik, és rendkívül sebezhetővé teszi őket az éhezéssel szemben.
A kifehéredési események után hónapokig, sőt évekig is eltarthat, mire a túlélő korallok regenerálódnak – a kutatók szerint azonban még nincs minden veszve.
„A kifehéredett korallok lehet, hogy haldokolnak, de még nem haltak meg” – mondja Danny Collins, a tanulmány vezető szerzője, a Stanford doktori hallgatója. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy mihez kezdhetünk egy korallal, miután kifehéredett.”
Hogyan segítettek a kutatók, hogy a kifehéredett korallok újra megerősödjenek
A felfedezés 2025-ben véletlenül történt, amikor Steve Palumbi, a Stanford Doerr School of Sustainability óceánkutató professzora és tengerbiológus észrevette, hogy egy laboratóriumi tartályban két koralldarab egymásra dőlt. Az egyik egészséges volt, a másik kifehéredett. Ahol azonban érintkeztek, a kifehéredett korall kezdte visszanyerni a színét.
Collins ezután tíz pár koralltöredéket rendezett el, mindegyikben egy egészséges és egy kifehéredett darabbal ugyanabból a telepből. Öt párat úgy helyeztek el, hogy érintsék egymást, a többieket pedig néhány milliméterre egymástól.
Hét héten belül mind az öt érintkezésben lévő kifehéredett töredék teljesen regenerálódott. Azok a darabok, amelyeket külön tartottak, elpusztultak.
Mikroszkóp alatt a tudósok felfedezték, hogy a korallok összeolvadtak, és apró csatornákat hoztak létre, amelyek lehetővé tették, hogy az algák és a tápanyagok egyikből a másikba áramoljanak. Három napon belül a jótékony algák megindultak az egészséges korallokból a kifehéredettek felé. Körülbelül egy hét után néhány kifehéredett példány már elegendő algát kapott ahhoz, hogy magától is tovább regenerálódjon.
Amint a jótékony algák bejutottak a sérült korallokba, rendkívül gyors szaporodásba kezdtek. „Elárasztják a szövetet, és a koralloknál valaha látott leggyorsabb ütemben kezdenek osztódni” – mondja Palumbi.
A második hét során az algák négy naponta megduplázták a számukat – nagyjából tízszer gyorsabban, mint a vadon élő korallokban –, így a sérült korallok akkor is folytatni tudták a felépülést, miután elválasztották őket az egészséges példányoktól.
A felfedezés áttörést jelentett a laborban. „A kifehéredett korallokat gyakran eleve elveszettnek tekintik, mert a hőhullámok után a regeneráció nagyon lassú, ha egyáltalán bekövetkezik” – mondja Fiorenza Micheli, a Stanford professzora, Collins egyik témavezetője.
A tudósok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez a technika még nincs kész arra, hogy széles körben alkalmazzák a óceánokban.
A koralloknak genetikailag azonosnak kell lenniük ahhoz, hogy szöveteik összeolvadjanak. Más szóval minden sérült korallhoz szükség lenne egy egészséges, vele azonos másolatra – ez pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi egész zátonyrendszerek ilyen módon történő helyreállítását. A kutatók abban bíznak, hogy idővel találnak olyan módszert, amellyel a jótékony algák közvetlen érintkezés vagy azonos „iker” nélkül is bejuttathatók.
Kifuthatnak az időből a korallzátonyok a regenerálódáshoz
A felismerés kritikus időpontban érkezik a korallzátonyok számára.
A Global Coral Reef Monitoring Network legfrissebb értékelése szerint a világ zátonyai az elmúlt négy évtizedben közel 10 százaléknyi élő korallt veszítettek el. Csak 2023 és 2024 között, egy globális kifehéredési esemény idején, közel 9 százalékkal csökkent – ez volt a valaha feljegyzett legnagyobb egyéves visszaesés.
A globális kifehéredés ma már nagyjából ötévente-hatévente fordul elő, így a zátonyoknak egyre kevesebb idejük marad két szélsőséges hőhullám között a regenerálódásra. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a zátonyok pusztulása folytatódni fog, hacsak nem csökken az ember okozta kibocsátás, és nem fékezik meg a túlhalászatot, a vízszennyezést és a part menti beépítéseket.
És bár a korallok összeillesztése, hogy segítsék őket a kifehéredésből való felépülésben, néhányukat megmentheti, Palumbi hangsúlyozza, hogy ez nem védi meg őket az emelkedő tengervíz-hőmérséklettől.
„Ez a történet a regenerálódásról szól. Nem tompítja a hőhullámokat, csak a következményeik kezelésében segít. Továbbra is óriási szükség van arra, hogy csökkentsük a hőhullámokat, és megvédjük a Föld teljes élővilágát a gyors klímastressztől” – mondja.
„Hosszabb távon abban reménykedhetünk, hogy ez a módszer hozzájárul ahhoz, hogy az óriási helyreállítási erőfeszítések sikeresebbek legyenek, és az úgynevezett korallkertek a hőhullámokat is nagyobb arányban átvészeljék.”