A Pentagon streamelné a Fort Hood-i tömeggyilkos kivégzését. A tervet republikánus politikusok, katonák és egyházi vezetők is elítélik, mert az igazságszolgáltatásból véres látványosság lenne, és még a terroristák propagandáját is segíthetné. A javaslatot a vérengzés egyik túlélője is ellenzi.
Elfogytak az utolsó lehetséges jogorvoslatok, és 50 év után az amerikai hadsereg újra végrehajtana egy halálos ítéletet. Nidal Hasan őrnagyot katonai kivégzőosztag elé állítanák, amiért 2009-ben tizenhárom embert megölt és további harminckettőt megsebesített a texasi Fort Hood támaszponton. A végrehajtás időpontját és helyszínét a szárazföldi haderőért felelős miniszter határozza meg. De a végrehajtás nyilvánosságáról aligha fog ő dönteni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hegseth szerint az embereknek látniuk kell, hogy az ilyen bűncselekményeknek súlyos következményei vannak. A közvetítés platformját és további részleteit még nem ismertették. Donald Trump ugyan jóváhagyta a halálos ítélet végrehajtását, a nyilvános közvetítésről viszont változó nyilatkozatokat tett. Pénteken a stream engedélyezését firtató kérdésre igenlően válaszolt, szombaton már azt mondta, hogy később fog dönteni arról, mutassák-e a kivégzést. A Pentagon által bejelentett terv tehát egyelőre nem jelent véglegesen eldöntött elnöki álláspontot.
A halálbüntetés hívei is tiltakoznak vagy ellenkeznek
A felháborodás messze túlterjed a halálbüntetést elutasító szervezeteken. Több republikánus politikus is különbséget tesz Hasan kivégzése és halálának nyilvános bemutatása között, noha magát a büntetést nem ellenzik.
JD Vance alelnök is távolságot tartott az ötlettől. Kétségét fejezte ki, hogy valóban megvalósul a közvetítés, és kijelentette: ha mégis lesz, ő nem nézi meg.
Austin Scott republikánus képviselő közölte, hogy támogatja a halálos ítéletet, de a kivégzések élő közvetítését a dzsihadisták módszerének tartja. Adam Smith, a képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának vezető demokrata tagja szerint a terv megcsúfolja a jogrendszert, és látványossággá változtatja az igazságszolgáltatást.
Az amerikai katolikus püspöki konferencia elnöke, Paul Coakley érsek a halál kultúrájának barbár népszerűsítéseként ítélte el a tervet. Hangsúlyozta, hogy Hasan bűncselekményét semmi sem menti, de ez nem igazolja kivégzésének nyilvános bemutatását. Az ENSZ emberi jogi hivatala szerint az internetes közvetítés nyilvános kivégzésnek felelne meg, és sértené a kínzás abszolút tilalmát.
Elrettentés helyett terroristapropaganda?
William McRaven nyugalmazott admirális az Atlanticban megjelent írásában szégyenteljesnek és méltatlannak nevezte a kezdeményezést. Szerinte Hegseth elrettentésre épülő érvelése figyelmen kívül hagyja, hogy a terroristák éppen a figyelmet keresik: Hasan halálának nyilvánossága további szélsőségeseket ösztönözhet, és bosszúvágyat gerjeszthet.
McRaven felidézte, hogy Osama bin Laden megölése után Barack Obama nem engedte nyilvánosságra hozni a holttestről készült fényképeket. Az admirális szerint az állami erő alkalmazásához méltóság és önmérséklet is szükséges; a kegyetlenség látványos bemutatása nem tesz erősebbé egy országot.
A túlélők között is vannak fenntartások. Alonzo Lunsfordot hét találat érte, és a veterán támogatja a kivégzést, sőt személyesen is jelen akar lenni, a közvetítést azonban csak a túlélőknek és az áldozatok hozzátartozóinak tenné elérhetővé. Attól tart, hogy a mindenki számára hozzáférhető adás szórakoztatóipari eseménnyé változtatná az ítélet végrehajtását.
Milyen civilizációt véd a Nyugat? Iránhoz akar lesüllyedni?
A brit Telegraph konzervatív publicistája, Tim Stanley még szélesebb ellentmondást lát az ügyben. Október 11-i jegyzetében a tervet a nyugati civilizáció megvédését hirdető új jobboldal önképével állítja szembe.
A szerző Marco Rubio amerikai külügyminiszter görögországi beszédéből indul ki, amely a Nyugat ókori és keresztény örökségét méltatta. A publicista szerint azonban a civilizáció megőrzését hirdető politikai mozgalom éppen saját erkölcsi alapjait veszélyezteti, ha a halálból nyilvános színházat csinál.
Érvelésének középpontjában az áll, hogy a keresztény hagyomány erkölcsi követelményei nem mindig egyeznek meg azzal, amit a politikai jobboldal a rend vagy a biztonság érdekében szükségesnek tart. A fogoly emberi méltósága a legsúlyosabb bűncselekmény után is kérdés marad, a kivégzés látványossá tétele pedig a nézők erőszak iránti kíváncsiságát is kiszolgálhatja.
Stanley arra is figyelmeztet: a Nyugat rendszeresen a nyilvános kivégzéseket hozza fel az iráni rendszer brutalitásának példájaként. Ha maga is hasonló látványosságot rendez, gyengíti azt az erkölcsi különbséget, amelyre saját civilizációs érvelését építi. A nyugati identitás védelme így szerinte könnyen összeütközhet azokkal az értékekkel, amelyek megvédésére hivatkozik.
Kilencven év után térne vissza a nyilvános kivégzés
Az Egyesült Államok utolsó általánosan elismert nyilvános kivégzését 1936-ban hajtották végre Kentuckyban. A hadsereg 1961 óta egyetlen halálos ítéletet sem hajtott végre. Hasan kivégzése ezért önmagában is történelmi jelentőségű lenne; az internetes közvetítés további, példátlan nyilvánosságot adna neki.
A vita egyik legfontosabb választóvonala ezért a halálbüntetés támogatói között húzódik. Többen, akik helyeslik Hasan kivégzését, elutasítják, hogy az állam közönséget szervezzen hozzá. A Pentagon elrettentő példát akar mutatni; bírálói attól tartanak, hogy a felvétel végül éppen azoknak szolgáltat maradandó propagandaanyagot, akik ellen készült.