Mahmúd Abbász 2027 szeptemberére halasztotta a parlamenti választást, és ugyanakkorra elnökválasztást is kiírt. A legutóbbi országos voksolás a Hamász győzelmével végződött, és az ezt követő hatalmi harc kettészakította a palesztin politikai rendszert.
A palesztin elnök rendelete szerint 2027. szeptember 11-én tartanának egyszerre elnök- és parlamenti választást a palesztin területeken. A törvényhozási voksolást eredetileg idén november 28-ára tervezték. Az október 10-én bejelentett döntés indoklása az izraeli intézkedésekből fakadó akadályokra, valamint a megfelelő politikai és biztonsági feltételek hiányára hivatkozik. A választás Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai övezet palesztin lakosságát is érintené.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Unió a mielőbbi választás megtartását támogatta, mert Brüsszel szerint a voksolás lehetőséget teremtene a palesztin intézmények régóta hiányzó demokratikus legitimációjának megújítására. A halasztás azonban a palesztin vezetés belső egyeztetéseit is tükrözi. A CBS-nek nyilatkozó két palesztin tisztségviselő szerint a Fatah és a Hamász képviselői a bejelentést megelőző kairói találkozón állapodtak meg a választás eltolásáról.
Arafat után elnököt, majd új parlamentet választottak
Jasszer Arafat 2004. novemberi halála után, 2005. január 9-én tartották a legutóbbi palesztin elnökválasztást. Abbász, a Fatah jelöltje a szavazatok 62,52 százalékával győzött. Legfontosabb ellenfele, Mustafa Barghouti közel húsz százalékot szerzett. A Hamász bojkottálta az elnökválasztást. Abbász azóta sem mérette meg magát újabb elnöki voksoláson; eredeti, négyéves mandátuma 2009-ben lejárt.
A következő országos választás viszont felborította az erőviszonyokat. A 2006. január 25-i parlamenti voksoláson a Hamász Változás és Reform nevű listája és jelöltjei a 132 képviselői helyből 74-et szereztek meg, míg a Fatahnak 45 mandátum jutott. Az Arafat nevével összeforrt mozgalom elvesztette parlamenti többségét, a radikális iszlamista ellenzék pedig kormányt alakíthatott. Miniszterelnök az az Íszmáil Hanije lett, aki később merénylet áldozata lett Teheránban, 2024-ben.
A Hamász vette át a palesztin ügyek fölötti fő befolyást
A mandátumok alapján elsöprőnek látszó győzelem mögött jóval szorosabb pártverseny állt: az országos listás szavazatok 44,45 százalékát kapta a Hamász, a Fatah pedig 41,43 százalékot szerzett. A vegyes választási rendszer azonban felerősítette a különbséget. A parlament felét listáról, másik felét választókerületekből választották, ahol a Fatah egymással is versengő jelöltjei megosztották saját táboruk szavazatait.
A Hamász sikerét a Fatah korrupciójával és kormányzati teljesítményével szembeni elégedetlenség is segítette. Az iszlamista mozgalom szociális és jótékonysági hálózata közben olyan választókat is elért, akik a palesztin intézményektől kevés segítséget kaptak. A választási eredmény ezért nem értelmezhető kizárólag a Hamász fegyveres programjának támogatásaként: a régi vezetés elleni tiltakozás is megjelent benne.
A választási győzelemből fegyveres hatalmi harc lett
A Hamász kormányra kerülése egyszerre okozott nemzetközi és belpolitikai válságot. Izrael és a nyugati országok bojkottálták a Hamász vezette kormányt, Izrael pedig leállította a Palesztin Hatóságnak járó, általa beszedett bevételek átutalását. A Hamász és a Fatah közben azon is összeütközött, hogy ki irányítsa a biztonsági szerveket: az új kormány mellett tovább működtek az Abbászhoz és a Fatahhoz hű fegyveres struktúrák.
A 2007 tavaszán létrehozott egységkormány csak rövid időre tudta összefogni a riválisokat. Júniusban a Hamász fegyveresei véres harcokban elfoglalták a gázai biztonsági központokat és kormányzati épületeket, kiszorítva a Fatah erőit. Abbász feloszlatta az egységkormányt, és új kabinetet nevezett ki Ciszjordániában. A Human Rights Watch mindkét oldal részéről súlyos jogsértéseket, köztük kínzásokat és foglyok kivégzését dokumentálta.
A Hamász választáson jutott parlamenti többséghez, de gázai egyeduralmát fegyveres hatalomátvétellel teremtette meg
A terrorsereg Gázában saját igazgatási és biztonsági rendszert épített ki, míg a nemzetközileg támogatott Palesztin Hatóság Ciszjordánia egyes részein működött tovább. A szakadás megbénította a közös parlamentet, és mindkét területen a végrehajtó hatalom (Abbász) kezében összpontosította a döntéseket. Ez befagyasztotta a palesztin egység és a kétállamiság ügyét.
A hatalomátvételt követően Izrael szigorította Gáza lezárását; a határforgalom korlátozása, a fegyveres konfliktusok és a palesztin belső megosztottság egymást erősítették. A mai gázai válság egyik politikai gyökere ez a szakadás: az önálló palesztin állam megteremtésére törekvő vezetésnek közel két évtizeden át még a saját területei fölött sem volt egységes kormányzata.
Többféle párt, két meghatározó hatalmi központ
A palesztin politika sokszínűbb annál, mint amit a Fatah és a Hamász állandó szembenállása mutat. A Fatah alapvetően világi, nemzeti mozgalom, amely meghatározó szerepet játszik a Palesztinai Felszabadítási Szervezetben és a Palesztin Hatóságban. A Hamász iszlamista mozgalom, politikai szervezettel, társadalmi hálózattal és fegyveres szárnnyal. Az Európai Unió a Hamászt és a Palesztin Iszlám Dzsihádot is terrorszervezetként tartja nyilván.
A palettán mellettük marxista gyökerű szervezetek, például a Palesztina Felszabadításának Népi Frontja és Demokratikus Frontja, valamint kisebb baloldali és demokratikus reformmozgalmak is működnek. Mustafa Barghouti Palesztin Nemzeti Kezdeményezése például a két nagy mozgalom közötti választási kényszer meghaladását és a politikai rendszer demokratizálását szorgalmazza. A sokszínűség azonban korlátozott politikai versennyel párosul, mert a biztonsági szervek és az állami erőforrások fölötti ellenőrzés a nagy mozgalmaknak kedvez.
A személyi és hatalmi ellentétek időnként az ideológiai választóvonalakat is felülírják. Az AP szeptember végi beszámolója szerint a Hamász és az Iszlám Dzsihád a Fatah korábbi vezetőjével, Mohammed Dahlannal egyeztetett választási együttműködésről, független jelöltek közös listájának támogatására. A korábban egymással is szemben álló szereplőket az Abbász vezette rendszer kihívása közelítette egymáshoz.
Mekkora most a Hamász támogatottsága? Már nem Gáza a kulcskérdés
A legfrissebb országos felmérésben a Hamász támogatottsága jelentősen csökkent, még úgy is, hogy kimagasló vezetői meghaltak az Izraellel vívott harcok idején (Jahja Sinwar, Mohammed Deif, Íszmail Hanije). A Palesztin Politikai és Közvélemény-kutató Központ augusztus 5–8. között végzett, 1270 embert megkérdező kutatásában a Hamászt és a Fatahot egyaránt 24 százalék nevezte meg politikai preferenciájaként. A Hamász 2025 októberében még 35 százalékon állt. Területenként jelentős az eltérés: Gázában 33, Ciszjordániában 18 százalék támogatta a mozgalmat.
Más eredményt ad a konkrét választási szándék. A részvételt tervezők között a Fatah 32, a Hamász 29 százalékot kapott; a kisebb pártok összesen 18 százalékot, míg 21 százalék bizonytalan volt. Ez egy lehetséges választás pillanatfelvétele, nem a 2027-es eredmény előrejelzése. A háborús körülmények között felvett közvélemény-kutatás különösen óvatos értelmezést igényel.
Megállapítható, hogy a választók körében szélesebb elfogadást kap az Izraellel kötendő béke, vagy legalábbis egy olyan megállapodás, ami lehetővé teszi a gázai munkaerő belépését a zsidó állam területére, valamint a víz- és elektromos áram korlátozásának enyhítését.
A felmérés nem mutatott egyértelmű bizalmi fordulatot a Fatah javára sem. 44 százalék szerint egyik nagy mozgalom sem érdemli meg a palesztinok vezetését, 79 százalék pedig Abbász távozását szeretné. Egy feltételezett, háromjelöltes elnökválasztáson az izraeli börtönben lévő terrorista Fatah-politikus, Marwan Barghouti 54 százalékot kapott volna a részvételt tervezőktől, a Hamász vezetője 26, Abbász pedig 14 százalékot.
A következő választás tétje így jóval nagyobb egy parlamenti erőpróbánál. A palesztinoknak olyan vezetést kellene választaniuk, amely képes közös politikai keretbe foglalni Ciszjordániát és Gázát, és elfogadtatni saját felhatalmazását a rivális fegyveres szervezetekkel is, így az Iszlám Dzsiháddal és a Muszlim Testvériséggel. A 2006-os történet arra figyelmeztet, hogy a szavazás önmagában még nem biztosít békés hatalomváltást. Ehhez az is kell, hogy a győztesek és a vesztesek ugyanazokat a szabályokat fogadják el. Ennek esélye igen sekély, mivel a Hamász továbbra is Izrael elpusztítását tűzi célul, míg a Fatah erről a lehetőségről már csak ritkán, és igen óvatosan nyilatkozik.