Az EU két hónappal a Migrációs és Menekültügyi Paktum bevezetése után szigorít a migrációs politikáján: az illegálisan itt tartózkodókat kiutasítják, „visszaküldési központokba” kerülhetnek. Egységesítik az „európai visszatérési végzést”. Felkészült-e a blokk az egységes felllépésre?
Október 1-jén az uniós belügyminiszterek és az igazságügyi és belügyi biztos, Magnus Brunner a Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén jóváhagyták a visszatérések felgyorsítását célzó intézkedéseket, néhány nappal azután, hogy szeptember 26-án részt vettek a Müncheni Migrációs Konferencián.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tagállamok megállapodtak abban, hogy a migránsokat őrizeti létesítményekbe szállítják, és a visszatérési határozatok minden részletét egy európai visszatérési végzésben rögzítik, hogy felgyorsítsák az eljárásokat és megkönnyítsék a határokon átnyúló együttműködést. Az erősebb Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) nagyobb szerepet kap a visszatérési folyamatokban, míg egy európai vészhelyzeti reagálási keret javítja az unió felkészültségét a migrációs hullámokra.
Az emberi jogi szervezetek és civil szervezetek szkeptikusan fogadják az új intézkedést, mivel a Frontex szerint az EU külső határain észlelt szabálytalan határátlépések száma 2026 első felében csaknem 40 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest.
„Nehéz ezeket az intézkedéseket a jelenlegi migrációs nyomásra adott arányos válaszként igazolni, és felveti a kérdést, hogy vajon nem más politikai okokból követik-e őket” – mondta Marta Welander, a Nemzetközi Mentőbizottság (IRC) európai érdekképviseleti igazgatója.
Az EU migrációs helyzete most
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) jelentése szerint 2026 szeptember közepére a tengeren át érkezett illegális bevándorlók száma visszaesett 60 ezerre 2025-ben regisztrált 98 040-ről.
A legnagyobb visszaesést az Olaszország felé vezető közép-mediterrán útvonalon jegyezték fel: az érkezések száma 55 százalékkal csökkent, 2025-ben 48 231-ről 2026-ban 21 393-ra. Az atlanti-óceáni és a nyugati mediterrán útvonalon az érkezések 16 794-re estek a 2025-ös 22 855-ről. A halálos áldozatok száma ugyanakkor jelentősen emelkedett: 2025-ben 284 halálesetet regisztráltak, 2026-ban viszont már 2 292-et. Januártól szeptember közepéig a líbiai parti őrség 17 067 illegális menedékkérőt fogott el a Földközi-tengeren, és hurcolt vissza Líbiába, ahol számos emberi jogi riport szerint borzalmas körülmények között tartják fogva őket.
Az Eurobarometer adatai szerint az első alkalommal benyújtott menedékkérelmek száma 2022 óta nem volt ilyen alacsony. 2026 júniusában 37 075-en kértek nemzetközi védelmet, szemben a 2022 januárjában regisztrált 53 025-tel és a 2023 októberében, a csúcsidőszakban közel 115 000-rel. A legtöbb kérelmet Olaszország (9 660), Franciaország (9 165), Németország (4 265) és Görögország (3 955) fogadta, együtt az összes első kérelmező 73 százalékát adva. Az egyedül érkező kiskorúak száma is csökkent, 2025-ben 1 775-ről 2026-ban 1 105-re.
Az EU idén kevesebb pozitív menedékjogi döntést hozott: 2026 második negyedévében 74 780 kedvező határozat született, szemben a 2025 harmadik negyedévében hozott 89 850 és a 2024 harmadik negyedévében hozott 90 535 döntéssel.
A visszatérések azonban nem tudnak lépést tartani. A 2025 második negyedévéhez képest a nem uniós állampolgárok kiutasítására vonatkozó határozatok száma 2026 második negyedévében 12,0 százalékkal csökkent. A harmadik országokba irányuló visszatérések 9,7 százalékkal nőttek, de a kiadott 110 335 határozatból eddig mindössze 36 825-öt hajtottak végre.
Mit tett eddig az EU?
Az elmúlt évtizedben az EU-nak szigorítania kellett az engedély nélkül érkező migránsok kezelésének módját. 2026. június 12. óta az Új Migrációs és Menekültügyi Paktum előírja, hogy az országok közös rendszert kövessenek az érkezők regisztrálására, az identitásellenőrzésre és arra, hogy gyorsan eldöntsék, mi történik velük a továbbiakban.
A határhatóságoknak biztonsági, egészségügyi vizsgálatokat kell végezniük, illetve fel kell mérniük, hogy az illető személy milyen mértékben kiszolgáltatott akár, mint egyén, akár, mint valamely társadalmi csoport tagja. A kormányoknak pedig el kell dönteniük, hogy az érkező személy beléphet-e a menekültügyi rendszerbe, gyorsított határ menti eljárás alá kerül, vagy vissza kell térnie oda, ahonnan jött.
Az új szabályok a folyamat nagy részét a külső határokra helyezik. Azoknak, akik szabálytalanul érkeznek, kötelező átvilágításon kell átesniük, mielőtt hivatalosan belépnének a szokásos menekültügyi eljárásba. A rendszer egyúttal kiterjeszti az Eurodac, az EU menedékkérőkről és szabálytalan migránsokról adatokat gyűjtő adatbázisának használatát.
A Paktum megváltoztatja a felelősség megosztásának módját is az uniós kormányok között, mivel Olaszország, Görögország, Spanyolország és Ciprus régóta hangsúlyozza, hogy földrajzi helyzetük miatt a beérkezők aránytalanul nagy részét kell fogadniuk.
Az új rendszer állandó szolidaritási mechanizmust hoz létre, amelynek keretében a többi tagállamnak is hozzájárulást kell nyújtania. Három módon segíthetnek: egyrészt áttelepítésekkel, vagyis azzal, hogy menedékkérőket fizikailag saját területükre visznek. Másrészt azzal, hogy minden át nem telepített személy után 20 000 eurót fizetnek egy központosított uniós alapba, amely a határinfrastruktúrát vagy a migráció kezelését finanszírozza. Harmadrészt személyzet, felszerelés vagy más infrastrukturális eszközök telepítésével a frontországokba.
A rendszer már hatályban van, de a végrehajtás továbbra is egyenetlen. A Bizottság a Paktum hatálybalépése utáni első értékelésében előrelépést látott Spanyolországban, Cipruson, Görögországban és Olaszországban, különösen az illetékes hatóságok felkészítésében a felelősség-átruházások kezelésére. Ugyanakkor jelezte, hogy egyes országoknak még további gyakorlati lépéseket kell tenniük.
Az EU igyekszik már azelőtt visszaszorítani a szabálytalan migrációt, hogy az emberek elérnék a határait: Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és más térségekben lévő országokkal dolgozik együtt a határigazgatás, az embercsempészet, a visszatérések és a visszafogadás területén.
Gyorsabb visszatérések
Az új szabályok elsősorban a júniusi paktumban szereplő Visszatérési Rendeletet szigorítják, hogy a visszatérések gyorsabbá és egyszerűbbé váljanak.
A tartózkodásra nem jogosult migránsoknak el kell hagyniuk azt a tagállamot, ahol tartózkodnak. Kötelesek együttműködni a nemzeti hatóságokkal, ellenkező esetben szankciókra számíthatnak, ideértve a juttatások és ellátások csökkentését, sőt akár büntetőjogi szankciókat is.
A tagállamok az úgynevezett „return hubokba”, vagyis az EU-n kívüli őrizeti létesítményekbe küldhetik az illegális menedékkérőket, ahol a kitoloncolásig várakoznak; ezek az Albániában létesített olasz őrizeti központokról mintázott létesítmények. A „Ötök Csoportját” alkotó "élharcosok" – Dánia, Németország, Görögország, Ausztria és Hollandia – az első hubok 2027-es létrehozásáért lobbiznak. Lehetséges helyszínként Üzbegisztán, Ruanda és Uganda merül fel. A biztonsági kockázatot jelentő illegális bevándorlókat határozatlan időre eltilthatják az EU-ba való belépéstől, vagy 24 hónapnál hosszabb ideig is fogva tarthatják.
„A visszatérési központok »ellenkező hatást váltanak ki«, mivel »tovább növelhetik az embereket fenyegető veszélyeket«” – magyarázta Welander. - „Azok, akiket tartós jogi státusz és védelem nélkül küldenek harmadik országba, arra kényszerülhetnek, hogy megpróbáljanak visszajutni szabálytalan és veszélyesebb útvonalakon, vagy ismét az embercsempészek és emberkereskedők kezébe kerülhetnek” – tette hozzá.
A nemzeti hatóságoknak a visszatérési határozatok részleteit egy új, szabványosított formanyomtatványon, az Európai Visszatérési Végzésben kell feltüntetniük. Ez a határokon átnyúló együttműködést szolgálja azzal, hogy információt nyújt a nemzeti hatóságoknak más tagállamok által kiadott visszatérési döntésekről. Egyelőre e határozatok kölcsönös elismerése önkéntes, de ezt három évvel az új szabályok hatálybalépése után felülvizsgálhatják.
„A javaslatok »csak sebtapaszok, nem pedig fenntartható megoldások«” – mondta Welander.
„A migrációkezelési felelősség kiszervezése függő helyzetbe hozza az EU-t a harmadik országokkal szemben, amelyek így alkupozíciót nyernek, és a migrációs együttműködést alku tárgyává tehetik […], ez nem pusztán technikai megoldás a lassú kitoloncolásokra, hanem egy politikai döntést tükröz, amely a migráció kezelését az uniós jog és bíróságok hatókörén kívülre helyezi.”
Mi lesz az illegális bevándorlók jogaival?
Az EU határain túl tervezett visszatérési központok jelentik a reformcsomag legvitatottabb elemét kezdettől fogva. Európa-szerte a civil szervezetek és jogvédők „kitoloncolási létesítményeknek” nevezik őket, és jogsértésekre figyelmeztetnek, annak ellenére, hogy az EU azt ígéri: ezeket biztonságos harmadik országokban építi, és a visszatéréseket a nemzetközi jog szerint hajtja végre.
„A »biztonságos« harmadik ország fogalma önmagában nem jelent sokat. Egy országot az EU biztonságosnak tekinthet, miközben bizonyos emberek számára – egyéni körülményeiktől függően – mégsem biztonságos […] Az Amnesty International konkrétan dokumentált jogsértéseket Ugandában és Ruandában is, többek között önkényes fogva tartást és más elnyomó intézkedéseket” – figyelmeztetett Chiara Catelli, a Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants érdekképviseleti munkatársa.
A fogva tartási létesítményeket nem lehet az emberi jogoknak megfelelő módon megépíteni – tette hozzá. - „Semmilyen garancia nem teheti a kitoloncolási központokat legitim eszközzé a migráció kezelésére. Már az is, hogy az embereket olyan helyekre küldik, amelyeket nem is ismernek, távol attól az élettől, amelyet fel akartak építeni, sérti a magán- és családi élethez való jogot.”
Catelli az embertelen életkörülményekre és az illegális bevándolrók jogainak tiszteletben tartását biztosító garanciák hiányára is figyelmeztetett. „Már Európában is borzalmas körülmények között tartják fogva az embereket idegenrendészeti őrizetben […] hogyan lenne ez más olyan helyeken, ahol a civil társadalom vagy más független szervek ellenőrzése még nehezebb, vagy teljesen lehetetlen?” – mondta.
Erősebb határvédelem és reagálóképesség
Az új szabályok az EU külső határainak erősebb védelmét is tartalmazzák. A tagállamok javasolták a Frontex mandátumának bővítését, hogy a védelmi ügynökségből saját feladatcsoporttal rendelkező visszatérési ügynökséggé alakuljon.
Welander szerint „az, hogy a Frontex nagyobb operatív szerepet kap a visszatérésekben – akár harmadik országokban, akár »return hubokban« –, nem oldja meg a mögöttes diplomáciai és jogi szűk keresztmetszeteket”. „Viszont komoly elszámoltathatósági kérdéseket vet fel. A Frontexet már most vizsgálják a visszatoloncolásokban és alapvető jogsértésekben játszott szerepe miatt, többek között egy Görögországra vonatkozó, jelenleg is folyó vizsgálat keretében” – tette hozzá.
Az EU 130 millió euróval tervezi kiegészíteni a 250 millió eurós dróncselekvési tervet, hogy új technológiákat fejlesszen a határbiztonság érdekében, és elmélyítse a harmadik országokkal folytatott „migrációs diplomáciát”, hogy a migrációs áramlásokat már a kiindulópontjukon megállítsa.
A miniszterek megvitatták az Európai Vészhelyzeti Reagálási Keretet is, amelyet az Európai Bizottság szeptemberben javasolt az EU vészhelyzeti reagálóképességének megerősítésére hirtelen, nagyszabású érkezések vagy – Ursula von der Leyen szavaival élve – »megszervezett és fegyverként használt« migráció esetén.