Végtelen hetek, akár 24 órás műszakok, olykor még ivóvíz sincs. Ezek csak ízelítőt adnak azokból a gondokból, amelyekről a múlt héten az EU Halászati Bizottságának vitáján a szektor képviselői beszámoltak.
„Az étel nagyon rossz állapotban volt, és csak a tengerből szűrt vizet ihattam. Nem volt más választásom, soha nem volt teljesen tiszta” – idézte fel Fredi Seprizal, az indonéz halász, aki a tengeren „modernkori rabszolgaságot” élt át, és felszólalt a „A fenntartható halászat társadalmi dimenziójának erősítése” című vitán, amelyet múlt héten tartottak az Európai Parlamentben.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Seprizal beszámolója a találkozó egyik legmegrázóbb tanúságtétele volt. Az eseményt szeptember 30-án rendezték, Carmen Crespo (PPE), az Európai Parlament Halászati Bizottságának (PECH) elnöke, valamint Virginia Battu-Henriksson, a halászatért és óceánokért felelős biztos, Costas Kadis kabinetjének tagja szervezésében.
A tengerész az európai képviselőknek számolt be azokról a körülményekről, amelyeket 16 hónapon át egy kínai hajó fedélzetén kellett elviselnie. Elmondása szerint naponta 16–20 órát dolgozott, és időnként akár 24 órán keresztül is, miközben mindössze háromtól hat óráig terjedő pihenőidőket kapott. Seprizal azt is kifogásolta, hogy nem álltak rendelkezésre megfelelő biztonsági felszerelések, és kijelentette, hogy a nyílt tengeren töltött idő alatt többször az életéért rettegett.
A találkozó célja az volt, hogy elemezze a halászok munkakörülményeit és a kényszermunka elleni küzdelmet. Ennek érdekében a munkaügyi kizsákmányolás túlélői, nemzetközi szervezetek, szakszervezeti képviselők és a halászati ágazat szereplői gyűltek össze, akik nagyobb garanciákat követeltek az ágazatban dolgozók számára.
„Európa nem úgy tud versenyezni, hogy lejjebb viszi a saját normáit, hanem úgy, hogy azokat a legnagyobb előnyévé teszi” – hangsúlyozta Crespo, aki kiemelte, hogy az európai flotta számára továbbra is fenn kell tartani a fenntarthatóságra, a biztonságra és a munkajogokra vonatkozó követelményeket. „A versenyképes halászat védelme egyben azt is jelenti, hogy meg kell védeni a munkavállalókat a tisztességtelen versenytől, és garantálni kell az átlátható, felelős, kizsákmányolástól mentes ellátási láncokat.”
A „valódi védelem” szükségessége
A találkozón ismertetett tapasztalatok – a Nagy Fagyasztott Tonhalakat Előállító Termelők Társulásának (OPAGAC) egy közleménye (forrás: spanyol) szerint – egybevágnak egy, Sallie Yea, a Charles Sturt Egyetem professzora és kutatója által bemutatott tanulmány eredményeivel, amelyet 121 halásszal és 32, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Kambodzsából és Fidzsiről származó családtaggal készített interjúkra alapozott.
Kutatása szerint az interjúalanyként megszólaltatott halászok 94 százaléka legalább egyszer elszenvedte a munkabér visszatartását, és mindannyiuk szerződését módosították a korábbinál kedvezőtlenebb feltételekre.
Emellett minden negyedik megkérdezett halász szemtanúja volt egy munkatársa halálának, és a vizsgált hajók negyedén történt haláleset.
„El kell mozdulnunk a pusztán formális megfelelésről a munkajogok valódi, hatékony védelmére, amely magában foglalja a szerződések és bérek ellenőrzését, a munkaügyi panaszok rendezésére szolgáló választottbírósági mechanizmusokat, a megtorlással szembeni védelmet és az elszámoltathatósági mechanizmusokat a munkaerő-közvetítő ügynökségek számára, nem csupán a halászflották és a haltermékeket előállító vállalatok esetében” – mondta Yea a találkozón.
A Halászati Bizottság kerekasztal-beszélgetésén a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (OIT), az Európai Közlekedési Dolgozók Szövetsége (ETF), az Environmental Justice Foundation (EJF) és az Oxfam képviselői a munkaügyi normák szigorúbb alkalmazását sürgették.
Az OIT közgazdásza, Tariq Haq emlékeztetett arra, hogy a halászatban végzett munkáról szóló egyezmény meghatározza a fedélzeti munkavégzés minimális követelményeit, ám mindössze 27 állam ratifikálta.
Az EU emellett rendelkezik a kényszermunka elleni fellépést szolgáló jogszabállyal (forrás: spanyol), amelynek alkalmazása 2027 decemberéig fokozatosan fog megvalósulni. Az OPAGAC számára, amely a Hands for the Oceans-szal együtt a találkozó egyik kezdeményezője, az európai piacra való hozzáférést ahhoz kellene kötni, hogy a szereplők betartsák ugyanazokat a normákat, amelyeket az európai flotta esetében is alkalmaznak.
„Reméljük, hogy az EU kellő körültekintésre és a kényszermunka felszámolására vonatkozó jogszabályai fordulóponttá válhatnak” – fogalmazott Julio Morón, az OPAGAC főigazgatója, hogy garantálják: az európai fogyasztók ne olyan halat fogyasszanak, amely kényszermunkából és modernkori rabszolgaságból származik.
Ebben az összefüggésben még mindig visszhangzanak Seprizal szavai, aki a vita során így fogalmazott: „Megfordult a fejemben, hogy leugrom a hajóról, vagy felgyújtom; de nem tudtam elmenekülni, mert a kapitány visszatartotta az irataimat. Még fizetnem is kellett, hogy visszakapjam őket.”