A mai Szent Ferenc az újkori diplomácia és béke szentje. Halálának 800. évfordulója és október 4-i nemzeti ünnep kapcsán az Euronews felidézi egyiptomi szultánnal való találkozását és ma is érvényes tanításait.
2026-ban október 4-e, a Szent Ferencnek szentelt nap, nemzeti ünnepnap lett. Assisiben ezekben a napokban lendülnek igazán bele az ünnepségek, amelyek középpontja a felső bazilika lesz. Október 3-án, szombaton 23:59-kor ünnepi harangszó jelzi majd a megemlékezések tényleges kezdetét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ettől az évtől kezdve október 4-e ismét nemzeti ünnepnap, amely Assisi Szent Ferenc alakjában megtestesülő, egyetemes értékeket ünnepli: a békét, a testvériséget, a szolidaritást és a környezet iránti tiszteletet.
Vasárnap, a szentnek szentelt első nemzeti ünnepnapon a ceremónián részt vesz Sergio Mattarella köztársasági elnök és a világ számos országának nagykövete is, mert – ahogyan azt az _Euronews_nak a Szent Konvent kommunikációs irodájának igazgatója, Giulio Cesareo fráter elmondta – „Ferenc nemcsak Olaszország, hanem az egész világ ajándéka”.
De ki is volt Szent Ferenc, és miért olyan erős a vonzereje még 800 évvel halála után is?
A hagyomány többféle Ferenc-képet őrzött meg számunkra, amelyek valamilyen módon ma is párbeszédet folytatnak a világgal. Mint azt az _Euronews_nak Antonio Musarra, a római La Sapienza egyetem középkortörténet-professzora és a Harvard fellowja elmagyarázza, aki nemrég megjelentette A világ Assisi Szent Ferenc szemével (Il Mulino, 2026) (forrás: olasz) című könyvét:
„Ferencet a történelem során teljesen különböző módokon értelmezték újra. Már a saját korában, az 1200-as években is egymást követték azok az életrajzok és szentéletrajzok, amelyek mind másként rajzolták meg alakját, de az a Ferenc, akit ma ismerünk, akit örökül kaptunk, az az alak, amely az első világháború után kezd kibontakozni: ő a békével azonosított Ferenc, a diplomácia Ference, az a Ferenc, aki a szemben álló felek kibékítésére törekszik.”
Amikor pedig azt kérdezzük tőle, miben aktuális ma a szent, és mit taníthatna a mai világnak, a professzor habozás nélkül válaszol: a módszerében, a „stílusában”. „Olyan stílusról van szó, amelyet különösen jól megfigyelhetünk a Földközi-tenger térségéhez, a más kultúrákhoz, a másikhoz fűződő viszonyában” – teszi hozzá a professzor.
És két példát is felhoz: „A másságot a saját házában – például a leprás személyében, akivel való találkozása elindította megtérését –, de a vallási másságot is, mint amikor a szultánnal találkozott.” Ezt az eseményt választotta Giotto, hogy megjelenítse Szent Ferenc életét bemutató ciklusában, amellyel a 13. század végén Assisi felső bazilikájának egyetlen hajója alsó részét freskókkal díszítette.
Miért olyan fontos Ferenc és Szaladin unokaöccsének találkozása?
Assisi Szent Ferenc és az egyiptomi szultán, al-Malik al-Kamil találkozása az ötödik keresztes hadjárat idején, az egyiptomi Damiettában zajlott le. Olyan találkozó volt, amelyből ma is tanulhatunk.
Ahogyan azt az _Euronews_nak Paolo Nicelli atya, a milánói Katolikus Egyetem teológiatanára, az iszlám és a modernitás kapcsolatának szakértője kifejti: „Damietta egy kikötő, egy jelentős kereskedelmi központ, amely ezért a keresztények és a muszlimok számára egyaránt fontos, így a vita nem lelki, hanem egyértelműen gazdasági és katonai természetű.”
Majd hozzáteszi: „Az egyik oldalon Ferencet látjuk, egy mélyen spirituális embert, a másikon pedig egy államférfit, ahogyan az az iszlámban szokás.” Szent Ferenc hívő ember, elhagyja a keresztesek táborát, és átlépi az ellenséges vonalakat, meg van győződve róla, hogy sikerül majd megtérítenie Szaladin unokaöccsét.
A megtérés végül elmaradt, Ferencet azonban tisztelettel fogadta a szultán. A szentéletrajzi hagyomány megemlíti a legendás „tűzpróbát” is, amikor Ferenc felajánlotta, hogy az iszlám papokkal együtt belép a lángok közé, hogy ezzel bizonyítsa hitének igaz voltát. A szultán visszautasította a kihívást, de mélyen lenyűgözte Assisi szegényének bátorsága.
Az, hogy az iszlám egyik képviselőjével fegyverek helyett a szó erejére épülő találkozást hozott létre, a következő évszázadokban a béke és a vallásközi párbeszéd mintájává vált.
„A irgalom és a megbocsátás példája” – teszi hozzá Nicelli. „Olyan megbocsátásé, amelyre ma még nagyobb szükség van, különösen egy olyan globalizált társadalomban, mint a miénk. Ebben az értelemben Ferenc példája kétségtelenül szembemegy az árral, mert épp az ellenkezőjét képviseli mindannak, amit ma értéknek tartunk: a törtetést, az individualizmust, az önzést, az öncélú önreferencialitást, az önmagunk dicsőítését és így tovább.”
És talán éppen ezért maradt alakja még ma, halála után 800 évvel is ilyen nagyra értékelt és ennyire meghatározó.