A fogyasztóiár-index az energiaáruk és a friss élelmiszerek drágulása miatt gyorsul. A történelmi emlékezet és a napi gondok között az Istat jelentős bizalomvesztést mér a háztartásoknál és a vállalatoknál.
Ismét félelmet kelt az infláció. Nem pusztán száraz számokról van szó egy statisztikai jelentésben, hanem arról a finom, de állandó erózióérzetről, amelyet minden állampolgár átél, amikor ránéz a szupermarketben kapott blokkra, vagy kinyitja a postaládáját.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Istat előzetes becslései szerint szeptemberben az egész közösségre vonatkozó országos fogyasztóiár-index (NIC) havi alapon 0,7 százalékkal emelkedett, míg az éves ütem felgyorsult, és 4,2 százalékra nőtt (az augusztusi 3,3 százalékról).
Ahhoz, hogy a jelenleginél magasabb inflációs szintet találjunk, három évet kell visszalépnünk az időben: 2023 szeptemberében az éves változás 5,3 százalékot ért el.
A „láthatatlan szörnyeteg”: pszichológiai és társadalmi adó
Az inflációt a közgazdászok gyakran nevezik „a legigazságtalanabb adónak”, mert válogatás nélkül sújt mindenkit, és észrevétlenül apasztja a vásárlóerőt. Az olasz kollektív emlékezetben az inflációs nyomás visszatérése a múlt soha teljesen el nem tűnt árnyait idézi fel.
Akik megélték a hetvenes és nyolcvanas éveket, jól emlékeznek arra, mit jelentett a két számjegyű infláció, amely az 1974-es és 1980-as olajválság csúcspontján a 20 százalékot is meghaladta, a bérek és az árak közötti hajsza, valamint az egész élet során félretett megtakarítások elértéktelenedése, amelyeket postai takarékbetétekben tartottak.
Bár a jelenlegi számok szerencsére messze vannak ezektől a drámai csúcsoktól, a lakosságra gyakorolt pszichológiai hatás ugyanazok szerint a mechanizmusok szerint működik. Minden egyes, papíron akár csekélynek tűnő százalékos emelkedés az emberi oldalról kényszerű döntésekké fordítódik: lemondás a szombat esti éttermi vacsoráról, egy kisebb lakásfelújítás vagy háztartási vásárlás elhalasztása, vagy az a feszült pillantás a benzinkút kijelzőjére, miközben a számláló túl gyorsan pörög.
A jövővel kapcsolatos nyugalom elvesztése az a legnagyobb ár, amelyet az infláció a családoktól követel.
Energiaár-robbanás és a hatása az élelmiszerekre
Visszatérve az Istat felméréséhez: az újabb árnövekedést szinte kizárólag az energetikai szektor hajtja, ahol látványos ugrás látható. Az energiaipari termékek költségeinek növekedése összességében 17,1 százalékról 22,3 százalékra gyorsult.
A gyorsulás a szektor mindkét összetevőjét érinti:
- Szabályozott energiaárak: a növekedés 18,6 százalékról 25,9 százalékra ugrik (csak szeptemberben 5,9 százalékos egyhavi emelkedéssel).
- Nem szabályozott energiaárak: 17,0 százalékról 22,2 százalékra emelkednek (havi alapon 4,4 százalékkal).
Az energián kívül az olasz családok mindennapi kiadásait a feldolgozatlan élelmiszerek – például a friss gyümölcs és zöldség – drágulása is terheli, amelynek éves üteme 3,8 százalékról 5,5 százalékra gyorsul (augusztushoz képest +2,2 százalék). Gyorsabb ütemben nőnek a rekreációs és kulturális szolgáltatások árai is (2,9 százalék), valamint a közlekedéssel kapcsolatos szolgáltatásoké (1,6 százalék), jóllehet ez utóbbiaknál havi alapon szezonális csökkenés, 2,5 százalékos mínusz látható.
Maginfláció alakulása és az áruk és szolgáltatások közötti különbség
Bizonyos fokú megnyugvást jelent az úgynevezett „maginfláció” (core inflation), amelyet az energiaárak és a friss élelmiszerek nélkül számítanak: ez az index mérsékelt emelkedést mutat, 1,5 százalékról 1,7 százalékra nő, míg az energiaipari termékek nélkül számított mutató 1,7-ről 2,0 százalékra emelkedik. Ez megerősíti, hogy az inflációs feszültségek jelenleg elsősorban az energiahordozókra és az idényjellegű zöldség-gyümölcsre koncentrálódnak.
Ezzel szemben látványosan szélesedik a szakadék az áruk és a szolgáltatások árdinamikája között:
- Áruk árai: a drágulás üteme 4,1 százalékról 5,4 százalékra gyorsul.
- Szolgáltatások árai: mérsékeltebben nőnek, 2,4 százalékról 2,6 százalékra.
- Különbség: a két szektor közötti rés -2,8 százalékponttal szélesedik (az augusztusi -1,7-ről).
Továbbá az harmonizált fogyasztóiár-index (IPCA) esetében a havi változás 2,0 százalékos pluszt jelez (ennek hátterében az áll, hogy a nyári szezonvégi leárazások után visszarendeződtek az árak), ami az éves rátát 4,1 százalékra emeli.
Üzemanyagok: enyhe árcsökkenés a kutaknál, de marad a listaárak problémája
A mobilitás területén a Vállalkozásokért és a Made in Italyért felelős minisztérium (Mimit) arra hívja fel a figyelmet, hogy az Üzemanyag-figyelő adatai szerint enyhén csökkentek az árak a kutaknál:
- Közúti hálózat (önkiszolgáló): az átlagár 2,111 €/l a benzin, és 2,316 €/l a gázolaj esetében.
- Autópálya-hálózat (önkiszolgáló): az átlagár 2,138 €/l a benzin, és 2,345 €/l a gázolaj esetében.
A Mimit ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a különböző töltőállomások között „jelentős eltérés” tapasztalható: a nagy szereplők, például az Eni, az IP és a Q8 által bevezetett árplafon lehetővé teszi, hogy ezeken a kutakon jóval alacsonyabb árakat találjon, literenként 1,99 €/l a benzin, illetve 2,19 €/l a gázolaj esetében.
Megroppan a bizalmi légkör: az óvatosság fékezi az országot
A reálgazdaság számai azonnal visszaköszönnek a lakosság hangulatában: az Istat egyidejű és széles körű bizalmi index csökkenést mér. A fogyasztói bizalommutató 94,5-ről 91,2 pontra esik, míg a vállalkozások összetett indexe 97,0-ról 95,9 pontra csökken.
Amikor az infláció érzete fékezi a fogyasztást, szinte elkerülhetetlen a láncreakció: a családok elhalasztják a nem létfontosságú kiadásokat, a vállalatok pedig befagyasztják az új felvételeket és beruházásokat.
A rezsiszámláktól és az általános megélhetési költségektől való félelem így egyfajta kollektív óvatossággá alakul, amely bizonytalan őszt vetít előre, és emlékeztet arra, hogy a gazdaság mindenekelőtt abból él, mennyi bizalmat tudnak az emberek a holnapba vetni.