Az elmúlt hetekben halászok olajraktárakat és kikötői bejáratokat zártak le Dél-Franciaországban, miközben a gazdák a dráguló üzemanyag miatt tüntettek. Az üzemanyag hét hónappal a francia választások előtt komoly politikai konfliktusforrássá válhat.
Hét hónappal a francia elnökválasztás előtt az üzemanyag ára az egyik fő politikai gyújtóponttá vált. Az elszabaduló energiaárak világszintű üzemanyag-ellátási sokk közepette szítják a társadalmi elégedetlenséget, amelyet a közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása súlyosbít.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elmúlt hetekben halászok blokád alá vették az olajlerakatokat és kikötőbejáratokat Dél-Franciaországban, miközben a gazdák országszerte tüntetéseket szerveztek a dráguló üzemanyag miatt.
Jelek utalnak arra is, hogy Franciaországban kezd gyengülni az üzemanyag iránti kereslet a hónapok óta tartó rekordmagas árak után. A francia dízelárak vasárnap új rekordot értek el, literenként 2,41 euróval.
A benzinárak is meghaladták a 2022-es korábbi csúcsot: az SP95-E10 – Franciaország legnépszerűbb ólmozatlan benzinfajtája – literenként 2,17 euró fölé drágult, míg az SP98 átlagosan 2,28 euró fölé emelkedett.
A helyzetre reagálva a francia kormány kedden bejelentette a célzott üzemanyag-támogatások bővítését és meghosszabbítását azoknak a háztartásoknak, amelyeket a leginkább sújtanak a megugró árak.
Az új intézkedések 450 millió euróba kerülnek, amivel az eddigi üzemanyag-támogatások összkiadása 1,4 milliárd euróra nő. Mindez akkor történik, amikor Franciaország költségvetési hiánya az előrejelzések szerint idén a GDP 5,4 százalékát éri el, ami az egyik legrosszabb érték az Európai Unióban, miközben az államadósság a GDP közel 120 százalékára hízik.
A kormány emellett a 2027-es költségvetésre egy úgynevezett „üzemanyag-aranyszabályt” is javasolt, amely szerint a dráguló üzemanyagárakból származó többlet adóbevételt semlegesítenék, és a fogyasztóknak segítséget nyújtó intézkedésekre irányítanák át, hogy az állam ne húzhasson hasznot a magasabb literárakból.
Miért ilyen drága az üzemanyag Franciaországban, és ki teszi zsebre a hasznot?
Franciaországban az üzemanyagra kivetett adók magasabbak, mint sok más európai országban – magyarázta Anna Creti, a párizsi Dauphine Egyetem közgazdász professzora az Euronewsnak.
„Ez jelentős bevételi forrást biztosít a kormánynak, ugyanakkor jelentősen megterheli az üzemanyag végső árát” – mondta.
Március óta Franciaország a növekvő energiaárakat célzott üzemanyag-támogatásokkal próbálja kezelni, nem pedig általános adócsökkentésekkel. Roland Lescure gazdasági miniszter hétfőn újságíróknak azt mondta, hogy ez a megközelítés „változatlan” marad, a kormány azon törekésének részeként, hogy segítse azokat a háztartásokat és ágazatokat, amelyeket a leginkább sújt a magas üzemanyagár.
Franciaországban két fő üzemanyagadó van: a TICPE (taxe intérieure de consommation sur les produits énergétiques – belföldi energiafogyasztási adó), amelyet jellemzően literenkénti fix összegként számítanak fel, valamint az áfa, amely mintegy 20 százalékos. Az áfát az üzemanyag árára vetik ki, miután a TICPE-t már beépítették. Ennek következtében az autósok gyakorlatilag áfát fizetnek magára az üzemanyag alapárára és a TICPE-re is. A TICPE így közvetlenül emeli az üzemanyag árát, miközben növeli a fizetendő áfa összegét is.
A kiskereskedelmi árakat alapvetően a piac határozza meg, bizonyos szabályozási kivételek mellett. Az üzemanyag-kereskedők kötelesek áraikat bejelenteni a kormány ár-összehasonlító platformján.
Noha széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy az üzemanyagból származó profitokat Franciaországban alig szabályozzák, a piacot valójában jelentős állami ellenőrzés és felügyelet alatt tartják.
„A forgalmazók, vagyis a benzinkutak szerződésben állnak az őket ellátó vállalatokkal, amelyek szabályozzák például az akciós kampányokat, a realizálható profitot, illetve azt, hogyan kell kezelni a termékekkel vagy az ellátási lánc zavarásaival kapcsolatos problémákat. Vagyis a szektor nem olyan kaotikus, mint ahogyan azt néha bemutatják” – mondta Creti az Euronewsnak.
„Az igazi haszonkulcs a finomításban van, sokkal inkább, mint az elosztásban. Emellett erős verseny is zajlik a lánc végén: független benzinkutak, külföldi társaságok, de ott van a Total is, amely az árak meghatározásával közvetve képes befolyásolni a piaci szinteket” – tette hozzá Creti.
Franciaországban a TotalEnergies időről időre árplafonokat vezet be, hogy korlátozza, mennyit fizetnek a vásárlók literenként, különösen a magas üzemanyagárak időszakában. Mivel a vállalat töltőállomás-hálózata rendkívül kiterjedt, ezek az intézkedések versenyhelyzetet teremtenek a többi üzemanyagforgalmazó számára is, arra ösztönözve őket, hogy alacsonyan tartsák áraikat.
„Viszonylag kevés, de nagy olaj- és energiacég lát el több ezer benzinkutat, amelyek aztán egymással versenyeznek a vásárlókért” – jegyezte meg Creti.
„Az is tény, hogy Franciaországnak »Európa egyik legnagyobb dízeljármű-állománya« van, ami szintén kitetté teszi az országot az ársokkoknak” – mondta Creti.
„A dízelt nemcsak a személyautók használják – ahol elsősorban egyéni közlekedésre szolgál –, hanem a kis- és középvállalkozások is, elsősorban áruszállításra. Dízelmotorokat ipari felhasználásban is alkalmaznak.”
Ennek oka, hogy a francia dízelpiac sokkal inkább támaszkodik az importra, mint a benzinpiac, ezért különösen érzékeny a nemzetközi hiányokra, a magasabb nagykereskedelmi árakra és a szállítási költségekre.
„Ha az inflációt is beleszámítjuk, a mai árak már meghaladják azokat a szinteket, amelyek annak idején a »gilets jaunes« tüntetéseket kirobbantották. Ezeket a szinteket pedig többször is túlléptük – különösen 2021-ben, a koronavírus-járvány utáni időszakban, majd ismét a 2022–2023-as válság idején” – tette hozzá Creti.
A 2018-as „gilets jaunes” tüntetések a közelmúlt francia történelmének egyik legjelentősebb társadalmi zavargásai voltak. A mozgalmat a megélhetési válság miatti düh táplálta, különösen az üzemanyagra kivetett új szén-dioxid-adó bevezetése váltotta ki a tiltakozást.
A demonstrálók körforgalmakat foglaltak el és zártak le országszerte, emellett tömegtüntetéseket is szerveztek, amelyeket gyakran kísértek összecsapások a rendőrséggel.
Közel egy évtizeddel később Franciaország továbbra is azon európai országok közé tartozik, ahol a legmagasabbak az üzemanyagárak, miközben a közfelháborodás egyre nő.
A francia elnökjelöltek üzemanyaggal kapcsolatos programjai
Diane Bollet, a párizsi Sciences Po politikatudományi docense szerint a gilets jaunes mozgalom fordulópontot jelentett, amely arra kényszerítette a politikai vezetőket, hogy kialakítsák saját üzemanyag-politikájukat.
„Valóban rákényszerítette a politikusokat, hogy kimondják: elismerik-e a dráguló üzemanyagárak hatását, és milyen mértékben állnak azok mellé, akiknek együtt kell élniük a következményekkel.”
Az elnökjelöltként indulni kívánó Marine Le Pen szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülése igyekszik politikai tőkét kovácsolni az üzemanyag körüli elégedetlenségből: ahogyan 2022-es kampányában is tette, most is azt ígéri, hogy az áfát 20 százalékról 5,5 százalékra csökkentené. Ez az intézkedés azonban sértené az uniós áfaszabályokat.
Bollet szerint ez egy Le Pen által hosszú távon követett stratégia része, amely szorosan kapcsolódik ahhoz a demográfiai és társadalmi-gazdasági profilhoz, amelynek képviselőit meg kívánja nyerni magának.
„Le Pen 2018 óta igyekszik kisajátítani ezt a témát. Jól látja, hogy ezek kulcskérdések az ő választói számára, akik döntően vidéken vagy agglomerációban élnek, és az üzemanyag-felhasználásban különösen érintettek.”
Eközben a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon és pártja, a La France Insoumise (LFI) azt ígérik, hogy literenként 1,70 euróban korlátozzák a benzin, és 1,80 euróban a dízel árát.
Ő bírálta Le Pen üzemanyag-áfacsökkentési tervét, azzal érvelve, hogy az adócsökkentés nem garantálja, hogy az adóelőny teljes egészében „átgyűrűzik a fogyasztókhoz”, rámutatva Franciaország korábbi döntésére, amikor az éttermi étkezések áfáját csökkentették, ami nem hozott számottevő ármérséklést a vendégek számára.
Ehhez hozzájön, hogy Mélenchonnak más a választói bázisa, mint Le Pennek, ami meghatározza, milyen hangsúllyal szerepelnek az üzemanyagárak jelenlegi kampányában – tette hozzá Bollet.
„Mélenchon szavazói élnek ugyan az agglomerációban, de nagy számban a városokban is, ahol az emberek gyakran tömegközlekedést használnak, hiszen ő kifejezetten az urbánus térségekre koncentrál. Így bár számukra is lényeges kérdés az üzemanyagár, mégsem annyira központi, mint Marine Le Pen választói számára. Ehhez képest jól látszik, miért építi Le Pen ennyire erre a témára a kampányát.”
Noha a jelöltek már elkezdték bemutatni politikai javaslataikat és fő ígéreteiket, a teljes programjaik még nem jelentek meg, ezért egyelőre nehéz részleteiben megítélni az üzemanyaggal kapcsolatos terveiket.
Egyelőre a centrista Gabriel Attal és a konzervatív Édouard Philippe – Emmanuel Macron francia elnök két korábbi miniszterelnöke – támogatják azokat az intézkedéseket, amelyek enyhíteni próbálják a dráguló üzemanyag fogyasztókra gyakorolt hatását, és nagy vonalakban igazodnak a jelenlegi kormányzati politikához.
Ezzel szemben a baloldali Raphaël Glucksmann programjában nagyobb hangsúlyt kap a fosszilis energiahordozóktól való függés csökkentése.
A rekordmagas literárak által fűtött energiainfláció gyorsan a francia elnökválasztás egyik meghatározó ütközőzónájává válhat – olyan politikai törésvonallá, amely erősen emlékeztet az elmúlt évek amerikai kampányaira, ahol a benzinárak és a megélhetési válság szinte elválaszthatatlan részévé váltak az elnökválasztási küzdelmeknek.