A kontinensen a növekvő ingatlanárak mellett átlagosan 26 évesen költöznek el a fiatalok, de Spanyolországban, Olaszországban, Horvátországban és Görögországban 30 fölött van az életkor.
Dél- és Kelet-Európa országaiban a fiatalok jellemzően hosszabb ideig maradnak a szülői házban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legfrissebb Eurostat-adatok szerint az olyan országokban, mint Olaszország, Spanyolország vagy Görögország, a fiatalok gyakran csak 30 éves korukban vagy még később költöznek el otthonról.
Az északi és déli térség között közel egy évtizedes a különbség: Finnországban például már 21 évesen átlagosan önállósodnak, Dániában 22 évesen, Észtországban és Svédországban pedig 23 évesen.
Az uniós átlag ugyanakkor 26 év.
Érdekesség, hogy ez az érték az elmúlt mintegy 20 évben gyakorlatilag változatlan maradt, jelentősebb ingadozások nélkül.
Összefügg-e a hosszabb együttélés a szülőkkel az alacsony ifjúsági foglalkoztatottsággal?
Mint oly gyakran, a statisztikák nem érthetők meg a gazdasági háttér vizsgálata nélkül.
Azokban az országokban, ahol a fiatalok később hagyják el a szülői házat – például Görögországban, Horvátországban, Spanyolországban és Olaszországban –, az ifjúsági foglalkoztatási ráta az uniós átlagnál alacsonyabb.
Az egész blokkban a legalacsonyabb ifjúsági foglalkoztatási ráta Olaszországban van, 47,6 százalékkal, ezt követi Románia 52 százalékkal és Bulgária 52,7 százalékkal. Spanyolország és Görögország szintén a lista végén szerepel.
Az EU-átlag 65,5 százalék.
Dél-Európa: „»Minden áron kerülni az albérletet?«”
A helyzet árnyaltabb, ha a lakástulajdon kérdését nézzük.
Való igaz, hogy a dél-európaiak később repülnek ki a családi fészekből, de amikor megteszik, céljuk, hogy minél gyorsabban saját tulajdonú otthonba költözzenek, ne pedig bérleménybe – elkerülve az albérlettel járó kockázatokat.
A fenti Eurostat-adatokat a RE/MAX éves jelentésével , amely Európa lakáspiaci trendjeit vizsgálja, összevetve jól látszik, hogy olyan országokban, mint Olaszország, Spanyolország vagy Görögország, a fiatalok gyakran ugyanabban az életkorban, vagy ahhoz nagyon közel hagyják el a családi otthont, mint amikor először saját ingatlant vásárolnak: Spanyolországban 31, Olaszországban 33, Görögországban 35 évesen.
Másként fogalmazva: ezekben az országokban az emberek igyekeznek a lehető legrövidebb időt albérletben tölteni. Ez az attitűd visszaköszön abban a látványos különbségben is, amely a saját tulajdonú lakásban élők többsége és a bérlők kisebbsége között fennáll – szöges ellentétben az olyan országokkal, mint Ausztria, Németország vagy Svájc, ahol inkább a bérlés dominál.
Milyen mértékben segítik a szülők gyermekeiket lakásvásárlásban Európa-szerte?
Mindezek mellett rövidlátó lenne figyelmen kívül hagyni a „szülői tényezőt”.
Spanyolországban, Horvátországban, Görögországban és Olaszországban valóban a lakástulajdonosok vannak többségben, a többség azonban valamilyen formában családi segítséggel jutott saját otthonhoz: Görögországban az érintettek 75, Olaszországban és Horvátországban 72, Bulgáriában pedig – amely a legmagasabb arányt mutatja – 78 százaléka kapott támogatást.
Melyik nemzedék kapta a legtöbb segítséget?
A leggyakoribb segítség a készpénzajándék, de sokszor örökség, illetve korábban megvásárolt ingatlanok, amelyekbe később a gyerekek költöznek.
Ez óriási kontraszt az olyan országokkal, mint az Egyesült Királyság, Franciaország vagy Hollandia, ahol a European Housing Trend Report szerint a szülők mintegy kétharmada – vagy még nagyobb aránya – semmilyen módon nem támogatja gyermeke lakásvásárlását.
Ehhez társul a generációs szempont: a szülői segítség évtizedről évtizedre erősödött, jelenleg pedig a Z generáció – nagyjából 18–27 évesek – minden eddiginél nagyobb arányban részesül támogatásban (74 százalék), őket követik a millenniumi generáció tagjai (68 százalék) és az X generáció (59 százalék).
Az egyetlen két nemzedék, amelynek többsége nem kapott segítséget, a baby boomerek (49 százalék) és a „néma generáció” (37 százalék).