2026-ig az uniós országoknak el kell indítaniuk a digitális személyazonosság-tárca nemzeti alkalmazásait, ahol személyes adatok tárolhatók és megoszthatók. Olaszország, Franciaország és Finnország jár az élen. Hol tartanak a többiek?
Brüsszel egyszerűbbé és átláthatóbbá akarja tenni a személyes ügyintézést. Az EU még az év vége előtt elindítja az EU Digitális Személyazonossági Pénztárcát (EUDI Wallet). Ez egy privát digitális tér, ahol az állampolgárok, a lakosok és a vállalkozások tárolhatják és megoszthatják személyes irataikat, hozzáférhetnek köz- és magánszolgáltatásokhoz, valamint digitálisan írhatnak alá dokumentumokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Digitális Személyazonossági Pénztárca egy ingyenes alkalmazás, amelyet a felhasználók letölthetnek mobileszközeikre. Csökkenti a függőséget a nagy technológiai cégek, például az Apple és a Google Wallet megoldásaitól, valamint a nemzeti rendszerektől, miközben nagyobb ellenőrzést ad a felhasználóknak saját személyes adataik felett.
Nem lesz egyetlen, az egész EU-ra kiterjedő digitális pénztárca-alkalmazás. Minden tagállamnak saját appot kell fejlesztenie. Ezek ugyanazokat a műszaki szabványokat fogják követni, így a felhasználók bárhonnan elérhetik pénztárcájukat, a szolgáltatók pedig bármikor, az EU bármely pontján szolgáltatásokat nyújthatnak.
Mi az az EUDI Wallet?
Az EUDI Wallet az eIDAS 2.0 rendelet része, amely egységes digitális piacot kíván létrehozni az elektronikus azonosítás számára. Ez egy digitális személyazonosság-alkalmazás az EU polgárai, lakosai és vállalkozásai számára, amely leegyszerűsíti a dokumentumtárolást, felgyorsítja a digitális azonosítást, és biztonságosabbá, megbízhatóbbá teszi azt.
Ahelyett, hogy nyomtatott másolatokat hordoznának magukkal személyes irataikról, vagy többféle mobilos tárhelyalkalmazást használnának, a Pénztárca lehetővé teszi, hogy a felhasználók minden fontos dokumentumukat egyetlen privát digitális térben tartsák. Ezek között lehetnek hivatalos okmányok, például személyazonosító igazolvány vagy születési anyakönyvi kivonat. De bekerülhetnek orvosi receptek, egyetemi diplomák, a jogosítvány mobilos változata, edzőtermi tagsági kártyák és beszállókártyák is.
A Pénztárcán keresztül a felhasználók online és offline módon, az EU teljes területén megoszthatják dokumentumaikat magán- és hatósági szereplőkkel. Ha például valaki Németországban pályázik állásra, a pénztárcájából fel tudja mutatni a spanyol egyetemi diplomáját anélkül, hogy az iratokat a nulláról kellene újra benyújtania. Ha valaki lakást bérel Stockholmban, a milánói bérleti előzményeit közvetlenül a Pénztárcából tudja bemutatni, nem kell hozzá egy nemzeti alkalmazást használnia.
A felhasználók elérhetik a nemzeti vagy határokon átnyúló közszolgáltatásokat – például az egészségbiztosítási vagy társadalombiztosítási portálokat –, és igényelhetnek útlevelet vagy adóbevallást nyújthatnak be. Közvetlenül hozzáférnek magánszolgáltatásokhoz is, például bankhitelt igényelhetnek vagy online bankszámlát nyithatnak.
Szolgáltatások igénylésekor a felhasználóknak azonosítaniuk kell magukat, de a folyamat minden lépésében megőrzik az ellenőrzést digitális személyazonosságuk felett.
„Az embereknek joguk kellene hogy legyen nemet mondani, egyáltalán nem megosztani az adataikat, vagy csak szelektíven megosztani információkat. Például ha valaki elkéri az egyetemi diákigazolványát, megadhatja az egyetem nevét és esetleg a szakját, de nem magát a diákigazolvány-számot” – mondta Thomas Lohninger, az epicenter. nevű digitális jogvédő NGO ügyvezető igazgatója.
Az olyan beépített funkciók, mint a „selective disclosure” és a „zero-knowledge proof”, lehetővé teszik, hogy a felhasználók csak a szükséges adatokat osszák meg, anélkül hogy más azonosításra alkalmas részleteket felfednének. Így a szolgáltatók csak a szolgáltatás nyújtásához feltétlenül szükséges minimális adatokat gyűjtik be. Egy adatvédelmi irányítópulton keresztül a felhasználók nyomon követhetik, ki fér hozzá az adataikhoz, miközben a digitális dokumentumokat kibocsátóknak tilos a felhasználókat követniük vagy profilozniuk.
A felhasználók közvetlenül a Pénztárcából írhatnak alá dokumentumokat egy ingyenes elektronikus aláírással, amely a tagállamokban ugyanazzal a joghatással bír, mint a kézzel írt aláírás.
Biztonság és adatvédelem
Mivel a Pénztárca a legkülönfélébb létfontosságú igazolásokat egyetlen digitális rendszerbe gyűjti, a sok érzékeny adat ilyen mértékű központosítása egyetlen hibapontot hoz létre.
„Ha minden tojást egy kosárba pakolunk, akkor nagyon kell remélni, hogy az a kosár sosem szakad el” – fogalmazott Lohninger. Egy hackertámadás, technikai hiba vagy leállás elvben mindent érinthetne a tömegközlekedési és kormányzati szolgáltatásoktól kezdve a digitális fiókokon át a személyazonosító okmányokig.
Ha egy felhasználó telefonja kompromittálódik vagy ellopják, a tolvaj azonnal hozzáférhet az érintett polgár teljes jogi, egészségügyi és szakmai előéletéhez.
A második kör a technikai kockázatoké. Bár a jogi keret tiltja, hogy a tagállamok nyomon kövessék a pénztárca használatát, az alkalmazásnak akkor is kommunikálnia kell a kormányzati szerverekkel annak ellenőrzésére, hogy egy igazolás érvényes-e. Ha egy állam központosított hitelesítési rendszert vezet be, digitális lábnyom keletkezik. Ez lehetővé tenné a kormány vagy vele együttműködő magáncégek számára, hogy időbélyegeket és kulcsokat összevetve pontosan nyomon kövessék, egy állampolgár hol és mikor azonosítja magát.
Növekvő aggodalom övezi azt is, amit az adatvédelmi szakértők „túlazonosításnak” neveznek. Lohninger szerint a Pénztárca annyira egyszerűvé és olcsóvá teheti a hitelesített azonosítást, hogy a szervezetek olyan helyzetekben is elvárhatják, ahol korábban nem volt rá szükség. „A dolgok, amelyeket ma még álnéven vagy névtelenül is intézhetünk, hamarosan egyre inkább valódi névhez kötöttek lehetnek” – mondta.
A kockázatok attól is függenek, hogy az egyes tagállamok hogyan döntöttek az adatok tárolásáról. A legnagyobb adatvédelmet a decentralizált architektúra nyújtja, ahol minden igazolás kizárólag az okostelefon fizikai, biztonságos hardverchipjén található. Ha azonban egy ország felhőalapú biztonsági mentéseket vagy központi szervereket részesít előnyben, az óriási célpontot jelent a kiberbűnözők és a belső visszaélések számára, és jelentősen gyengíti az adatok biztonságát.
A Pénztárcához tervezett egyes adatvédelmi megoldások olyan kriptográfiai technológián alapulnak, amely még fejlesztés alatt áll. Lohninger a zero-knowledge proofokra hívta fel a figyelmet, amelyek például lehetővé tehetik, hogy valaki igazolja: elmúlt 18 éves, anélkül hogy felfedné a születési dátumát.
Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a szükséges technikai keretrendszer egyes részei még nincsenek készen, és a magánszféra védelmét szolgáló technológiák egy részét „a kriptográfiai tudomány határterületének” nevezte. A gyakorlatban – mondta – a fejlesztők egy nehezen feloldható háromszögben keresik az egyensúlyt: az adatvédelem, a biztonság és a használhatóság között.
Kik állnak az EUDI mögött?
Három szereplő dolgozik együtt a rendszer működtetésén. A pénztárcaszolgáltatók olyan magáncégek, amelyek megépítik az alkalmazásokat, elérhetővé teszik azokat a felhasználók számára, és technikai támogatást nyújtanak. A kibocsátók megbízható állami vagy magánszervezetek, amelyek digitális dokumentumokat állítanak ki, például oktatási okleveleket, tartózkodási engedélyeket vagy jogosítványokat. A szolgáltatók pedig olyan állami vagy magánszereplők – például patikák vagy egyetemek –, amelyek a pénztárcában tárolt információkat használják, és a szolgáltatás nyújtása előtt kérik a felhasználók hitelesítését.
Hat nagyszabású kísérleti projekt (LSP) egyesíti a köz- és a magánszektor szakértelmét, hogy a Pénztárca működését a mindennapi élet számos valós helyzetében – például jegyvásárlásnál vagy utazás előtti becsekkolásnál – tesztelje és finomítsa a bevezetés előtt. Az EU-ból, Norvégiából, Izlandról és Ukrajnából összesen 550 magáncég és hatóság vesz részt a jelenlegi projektekben, több mint 11 hétköznapi felhasználási esetet vizsgálva.
Jelenleg két LSP fut, négy pedig 2023-ban indult és mára lezárta munkáját. Az APTITUDE például olyan alkalmazási területeket tesztel, mint a Digital Travel Credentials (DTC), vagyis az útlevél biztonságos digitális változata, amely gyorsabbá és gördülékenyebbé teszi a határellenőrzést. A WE BUILD konzorcium a fizetési folyamatok leegyszerűsítésére összpontosít a vállalkozások egymás közti, a vállalkozások és a kormányzat, valamint a vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokban.
A tagállamok saját, nemzeti pénztárca-alkalmazást fognak üzemeltetni. A Bizottság egy közös, egész EU-ra kiterjedő eszköztárat hozott létre, amelyet minden pénztárcaszolgáltatónak alkalmaznia kell. Ez tartalmazza a műszaki előírásokat, például a közösen elfogadott szabványokat, protokollokat és formátumokat.
Nemzeti helyzetkép
Az uniós országok versenyt futnak a határidővel, mivel legkésőbb 2026 végéig működőképes EUDI-pénztárcát kell biztosítaniuk az állampolgároknak. Lohninger ugyanakkor egyenetlen rajtot vár. „Nagyon kevés tagállam lesz képes tartani ezt a határidőt” – mondta, hozzátéve, hogy egyes országok olyan rendszereket indíthatnak el, amelyek hasonlítanak ugyan a Pénztárcára, de a kezdetekben még nem lesznek teljesen működőképesek vagy interoperábilisak. Az élmezőnyben Olaszország, Franciaország, Finnország és Bulgária jár.
Stratégiájuk az volt, hogy a már létező digitális szolgáltatásokra és széles körben használt alkalmazásokra támaszkodjanak, ezeket igazítva az EUDI-követelményekhez. Már most is rendelkeznek nyílt tesztkörnyezettel, ahol fejlesztők és külső hitelesítésszolgáltatók integrálódhatnak a készülő pénztárcainfrastruktúrához.
Olaszország kormánya közvetlenül integrálta az EUDI-keretrendszert népszerű közszolgáltatási alkalmazásába, az IO-ba az IT-Wallet kezdeményezésen keresztül. Az olasz állampolgárok már most feltölthetik digitális egészségügyi kártyájukat és jogosítványukat egy éles tesztkörnyezetbe.
Franciaország eközben az EUDIW Unfold Playgroundot indította el a már meglévő France Identité ökoszisztémán belül. Ez egy speciális tesztkörnyezet, amely lehetővé teszi, hogy külső technológiai szolgáltatók digitális igazolásokat bocsássanak ki és ellenőrizzenek a francia rendszerben.
A mezőny élén halad Horvátország is, amely újrakódolja meglévő Certilia Wallet alkalmazását, hogy az igazodjon az EU szigorú architektúra-referencia keretrendszeréhez. Így egy már megbízhatónak számító belföldi alkalmazást alakíthat át a határidő előtt jogilag megfelelni képes európai pénztárcává, időt és fejlesztési erőforrásokat spórolva.
Más tagállamok viszont műszaki kihívásokkal, kormányzati szűk keresztmetszetekkel, piaci érdekekkel és biztonsági aggályokkal küzdenek. Sok országban hiányzik az a helyi kiberbiztonsági infrastruktúra, amely lehetővé tenné, hogy ilyen szintű alkalmazásokat gyorsan tanúsítsanak.
Svédország és Németország egyelőre nem találta meg a gyakorlati megvalósítás módját: Svédország egy olyan ütemtervet tett közzé, amely 2028-ra vagy 2029-re teszi az EUDI Wallet bevezetését. Németország pedig még nem lépett túl a prototípus fázison egy egységes, országos rendszer irányába; a folyamatot lassítja a bonyolult közbeszerzés, valamint az a vita, hogy a pénztárca teljesen állami vagy állami–magán vegyes modell legyen-e.
Mindez úgy, hogy Görögország, Szlovákia és más országok továbbra is a zárt, csak belső tesztelési fázisban ragadtak. Olaszországgal vagy Franciaországgal ellentétben nincs nyílt, nyilvános tesztkörnyezetük vagy külső API-juk, amelyhez a fejlesztők csatlakozhatnának. Románia még nemrégiben szintén ebbe a csoportba tartozott, mígnem egy a Mastercarddal kötött magánpartnerség révén fel nem gyorsította egy hibrid modell bevezetését.