Az éghajlati eseményekkel teli nyár után a klímaválságra adott politikai válasz rendkívül visszafogottnak, a franciák elvárásaihoz mérten elégtelennek tűnik – állapította meg több, az Euronewsnak nyilatkozó szakértő.
Hatalmas erdőtüzek Gironde megyében, Les Landes megyében és Var megyében. Országszerte egymást követő hőhullámok. A mezőgazdaságot súlyosan érintő, jelentős aszály. Idén nyáron a természeti erők komoly próbatétel elé állították Franciaországot.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A mögöttünk álló tél során is sorozatos frontok és viharok (Goretti, Ingrid, Nils, Pedro) követték egymást, amelyek jelentős áradásokat okoztak az országban.
Alig néhány hónappal a következő elnökválasztás előtt a környezetvédelem kérdése példa nélküli súlyt kaphat a politikai vitában. Történetileg a baloldal zászlajára tűzte ezt a témát, ám mára megkerülhetetlenné vált, és a jobb-, valamint a szélsőjobboldalt is arra kényszeríti, hogy napirendre vegyék.
Mert ma, „a felhalmozódott késlekedések és a helyzet súlyossága miatt Franciaországnak már nincs választása: alkalmazkodnia kell, méghozzá gyorsan” – figyelmeztet a Réseau Action Climat nevű szervezet, amely megkérdőjelezi az egymást követő kormányok munkáját, amelyek „nem hozták meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az országot felkészítsék az éghajlatváltozás hatásaira”.
Pedig a figyelmeztetések már évek óta érkeznek. Már 2013-ban az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) leszögezte, hogy „a klímarendszer melegedése kétségtelen, és az 1950-es évek óta számos megfigyelt változás példátlan az elmúlt évtizedekhez, sőt évezredekhez képest is”.
A jelentés arra is rámutatott, hogy „az 1983 és 2012 közötti évek alkotják feltehetően azt a harmincéves időszakot, amely az északi féltekén az elmúlt 1400 évben a legmelegebb volt”.
A valóságtól elszakadt politikusok
Egyre több állampolgár veszi figyelembe ezt a tétet. Egy augusztus 24-én, hétfőn közzétett felmérésben (forrás: francia) az Ipsos azt állapította meg, hogy a franciák 64 százaléka érzett „szorongást vagy félelmet” szerettei egészségéért, és 48 százalék saját egészségéért a 2026-os nyár folyamán.
A közvélemény-kutató intézet azt is jelzi, hogy a franciák „mindenekelőtt a hatóságoktól várnak megoldásokat”: a megkérdezettek 79 százaléka szeretne állami intézkedéseket, amelyek segítik a lakosságot a hőhullámokkal való megküzdésben.
Egy, az Ademe által tavaly közzétett tanulmány szerint 6,3 millió francia tartozik a mérsékelten ökoszorongók körébe, akiknél már jelentkeznek az első, tovább nem súlyosbodó tünetek. „2,1 millióan nagyon erősen ökoszorongók, intenzív és krónikus tünetekkel”, és „közülük 420 ezren valódi veszélyben lévő mentális egészséggel élnek” – áll a tanulmányban (forrás: francia).
A gond csak az, hogy a politikusok nem feltétlenül hallják meg őket. „Az elnökválasztáson induló legtöbb párt és jelölt elszakadt a mindennapi élet valóságától, miközben a franciák súlyosan érintettek” – állítja Anne Bringault, a Réseau Action Climat programigazgatója az Euronewsnak.
„Az emberiség és a biodiverzitás előtt álló példátlan kihívással, a hőhullámok okozta számos halálesettel, a gazdasági veszteségekkel – különösen a gazdálkodók esetében –, a tűzvészekben leégett házakkal és a kiszáradt természettel szemben a politikai válasz nagyon visszafogottnak tűnik, és egyáltalán nem felel meg sem a franciák elvárásainak, sem az éghajlatváltozás kézzelfogható hatásairól alkotott képüknek” – fogalmaz.
A France Inter (forrás: francia) reggeli műsorának keddi vendége, Jean-Marc Jancovici, a klímaátmenettel foglalkozó Shift Project agytröszt alapítója és elnöke még keményebben fogalmazott: szerinte a politikai osztály „egyfajta tagadásban él” az éghajlatváltozással szemben.
Az okokat elhallgatják
Ezt a nézőpontot osztja Eva Morel, a QuotaClimat nevű egyesület főtitkára is. „Az az érzésünk, hogy a választások olyan pillanatok, amikor a környezetvédelem nehezen talál magának utat” – mondja az Euronewsnak, majd megpróbál magyarázatot adni erre a közönyre. „Valójában magukat a politikusokat sem ösztönzik arra, hogy megértsék és ambiciózus javaslatokat tegyenek ezen a téren, hiszen nyilatkozataik médiavisszhangja általában elég kedvező a témában.”
Még tovább is megy. „Nem is remélhetünk érdemi, építő jellegű vitát, ha a klímakatasztrófák bekövetkezésekor csak a ténymegállapításról beszélünk, és nem próbáljuk megérteni a mögöttes tényezőket – vagyis egyszerre az okokat és azokat a strukturális megoldásokat, amelyek orvosolhatnák a problémát” – hangsúlyozza Eva Morel.
Példaként a 2026-os nyári eseményeket hozza fel, amelyek olyan vitákat indítottak el, amelyek „elsősorban a diagnózisra, és nem feltétlenül a magyarázatokra fókuszáltak”. „Tehát például többet beszéltünk a klímáról – ami némileg elkerülhetetlen –, de kevesebbet a fosszilis energiáról” – jegyzi meg. „Innen nézve nemigen várhatjuk el, hogy a különböző jelöltek javaslatai meggyőzőek legyenek a probléma gyökerének kezelésére” – teszi hozzá a szakértő.
A politikusok... politizálnak
„Ki az a jelölt, aki programja középpontjába állítja, hogy a világ meg fog változni? Senki” – vág oda Jean-Marc Jancovici. Szerinte a következő elnökválasztás lehetséges vagy már bejelentett jelöltjeinek programjából hiányoznak a koherens környezetvédelmi intézkedések. „Mindenhol ellentmondásokba ütközünk” – mondja a Shift Project elnöke.
Eva Morel szerint ez a helyzet részben azzal magyarázható, hogy „egy olyan politikai rendszerben, amely a demagógiát jutalmazza, nehéz elvárni a jelöltektől, hogy olyan válsággal nézzenek szembe, amely alapjaiban rendíti meg az állampolgárok életmódját, és közben vonzó jövőképet kínáljanak”.
„A jobb- és a centrum pártjai maradnak a saját sávjukban – például Édouard Philippe, aki mayotte-i látogatásán a bevándorlás kérdését emelte kampánya középpontjába” – állítja Anne Bringault. Eva Morel egyetért: „Már pusztán az alkalmazkodás kérdésében is a jobboldal politikai családként továbbra sem tekinti ezt politikai ügynek.”
A baloldalon pedig „a választási opportunizmus – az ökopártok szavazatainak megszerzéséért folytatott verseny miatt – láthatóan nem elhanyagolható szerepet játszik” – folytatja Anne Bringault.
„Azt látjuk, hogy ma a baloldali pártok környezetvédelmi programjai mégiscsak kidolgozottabbak, mint a jobb oldaliaké, és ez már évek óta így van” – teszi hozzá Eva Morel. „Számunkra az az érdekes, hogy a politikai beszéd mennyire igazodik a tudományos diskurzushoz. És jelenleg úgy tűnik, inkább a baloldalon van így.”
Az RN, a dezinformáció királya
A politikai spektrum másik oldalán a Nemzeti Tömörülés „sietve próbál zöld köntöst ölteni, miközben egyszerű, ám pénzügyileg és műszakilag alig megvalósítható megoldásokat hirdet, például a légkondicionálás általánossá tételét” – elemzi Anne Bringault.
„Ők valójában az aktuális, felkapott témákkal foglalkoznak. Mivel a klíma ma már ilyen felkapott téma, ezzel is foglalkoznak. Ez tiszta opportunizmus” – erősíti meg Eva Morel, aki elismeri, hogy az RN visszavonta korábbi kijelentéseit a Giec hitelességéről vagy az éghajlatváltozás valóságáról, még ha ez „nem is elég”. „A gond az, hogy politikai gondolkodásuk egyáltalán nem integrálta a környezetvédelmi szempontokat. Nincsenek olyan javaslataik, amelyek valóban képesek lennének megvédeni az embereket a következményektől, még kevésbé arra, hogy az okokat kezeljék.”
A párt, amelyet Jordan Bardella vezet, szerinte félrevezető információkat is terjeszt. „Olyan narratívákról van szó, amelyeket tudatosan szerveznek meg, mert a közvéleményben működnek: alkalmasak arra, hogy kihasználják azokat a pillanatokat, amelyek nagy figyelmet keltenek. [...] Bebizonyosodott, hogy ez egy működő obstrukciós stratégia. Gátolja azoknak a közpolitikai intézkedéseknek a bevezetését, amelyeknek hatékonynak kellene lenniük” – magyarázza a szakértő, aki példaként az alacsony kibocsátású övezeteket említi.
„Attól tartunk, hogy ezzel a bénító taktikával párhuzamosan a politikai ellenfelek és a környezetvédők lejáratásában is szerepet vállalnak, valójában démonizálva őket. Ezzel pedig eltávolítják a megoldásokat a problémától, miközben maga a probléma rendkívül nyilvánvaló” – zárja gondolatait Eva Morel.