Az idei nyáron a németországi kertekben szokatlanul sok imádkozósáska látható. A Német Természetvédelmi Szövetség a lakosság segítségét kéri a populáció terjedésének nyomonkövetésében.
Ez a 2026-os, különösen forró nyár, amikor egyik hőhullám a másikat követi, ideális az imádkozó sáska számára. Az imádkozó sáska melegkedvelő faj, és a napos, száraz élőhelyeket részesíti előnyben.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az imádkozó sáska a legnagyobb őshonos rovarok közé tartozik: a hímek akár 6, a nőstények pedig akár 8 centiméter hosszúra is megnőhetnek.
Németországban a hatalmas szemű rovar, amely sokakat lenyűgöz szexuális kannibalizmusa miatt, egészen októberig megfigyelhető a kertekben és parkokban. Úgy tűnik, soha nem volt még annyi példány Németországban, mint 2026-ban.
Eredetileg az imádkozó sáska Afrikából származik, de már nagyon régóta őshonos a mediterrán térségben. Ahogy a Német Természetvédelmi Szövetség (NABU) magyarázza: „Európába való betelepülése nagyjából 10 000 évvel ezelőttre tehető.” Az Egyesült Államokba a 19. század végén hurcolták be, és azóta ott is erősen terjed.
Az „imádkozó sáska” nevet két fogólábának köszönheti, amelyeket nyugalmi állapotban a teste előtt tart, és így az imára emelt karokra emlékeztet.
Rekordszámú bejelentés a NABU-nál
Ha imádkozó sáskát lát, érdemes azt – lehetőleg fényképpel együtt – a Német Természetvédelmi Szövetségnek a Naturgucker internetes oldalán (forrás: német) bejelentenie.
A Mantis religiosa zöld vagy barna színű lehet, és körülbelül kétszer akkora, mint egy lombszöcske vagy egy sáska. Az imádkozó sáska feje inkább háromszög alakú, mozgatható, egyfajta „nyakon” ül, míg a sáskák feje közvetlenül a torhoz csatlakozik.
A NABU és más kutatók azt szeretnék kideríteni, hogy Németország mely részein fordul elő most nagyobb számban a Mantis religiosa – még a klímaváltozás időszakában is. A meleg tavasz után különösen sok példányt figyeltek meg Baden-Württembergben.
Az is kérdés, hogy a Németország délnyugati és keleti részén megfigyelt metapopulációk egyesülnek-e. Északon mindeddig túl hideg volt az imádkozó sáska számára.
2026 júliusának eleje és augusztus közepe között a NABU-naturgucker.de több mint 15 000 bejelentést regisztrált. Ez több, mint amennyi az egész 2026-os évben érkezett. Bár a fényképek között „alkalmanként egy-egy lombszöcske vagy fürgeszöcske is imádkozó sáska néven került fel”, a NABU szerint a képek 99,9 százaléka helyes. A szervezet úgy véli, hogy az ezrelékes hibaarány „szenzációsan jó”.
Az imádkozó sáskák nem csípnek
Nem kell tartania az imádkozó sáskától: az imádkozó sáska semmilyen veszélyt nem jelent az emberre. Nincs mérgük, és nem tudnak csípni.
A lárvák és a kifejlett imádkozó sáskák kizárólag rovarokkal és pókokkal táplálkoznak. Mozdulatlanul lesik zsákmányukat, többnyire szinte lassított mozdulatokkal közelítenek, majd villámgyorsan lecsapnak. A NABU leírása szerint zsákmányukat megragadják, és még élve fogyasztják el.
Az imádkozó sáskák hímjeinek többsége párosodás után elpusztul, és a nőstények megeszik őket; így gyűjtenek erőt a megterhelő petetermeléshez. A telet csak a peték vészelik át.