Spanyolország történelmi erdőtüzekkel küzd, közben a Rewilding Spain azt vizsgálja, hogy az európai bölény csökkentheti‑e a bozót, ellenállóbbá téve az erdőket. A felvetés ígéretes, de további kutatás kell.
Spanyolország történelme egyik legsúlyosabb erdőtűzválságán megy keresztül, és mivel az éghajlatváltozás egyre intenzívebb, nehezebben megfékezhető tüzeknek kedvez, a kutatók és a természetvédelmi szakemberek új lehetőségeket keresnek a kockázat csökkentésére. Ezek között szerepel egy meglehetősen feltűnő ötlet: nagytestű növényevők, például az európai bölény visszatelepítése, hogy segítsenek kordában tartani azt a bozótos növényzetet, amely táplálja a lángokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elképzelés egy egyszerű alapelvre épül: ha kevesebb az éghető anyag az erdőben, az erdőtüzeknek nehezebb dolguk lesz a terjedéssel. A kutatók ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy még korai lenne megmondani, milyen mértékben töltheti be ezt a szerepet ez a faj, és hangsúlyozzák, hogy semmiképpen sem válthatja fel az erdőgazdálkodás hagyományos módszereit.
Az egyik érv, amely ezt a hipotézist alátámasztja, maga az állat étrendje. Fernando Morán, állatorvos, az Európai Bölény Rezervátum és Látogatóközpont alapítója (2008) néhány évvel ezelőtt az „Euronewsnak” úgy magyarázta, hogy „az állat egyik jellemzője, hogy fát, cserjét, bokrokat, fás növényzetet, leveleket és ágakat fogyaszt, vagyis mindent, ami éghető anyag (...). Ha ezt senki nem legelteti le, illetve nem távolítja el, könnyen tűzre kap.”
Hozzátette azt is: „Amit nem eszik meg, azt eltöri, letapossa vagy a fejével dönti le.” Úgy véli ezért, hogy „természetes tűzoltó, vagyis egy vad tűzoltó, amelyet maga a természet jelölt ki erre a szerepre”.
Úttörő projekt Spanyolországban és egyre sűrűbb háló Európában
Ezzel a céllal a Rewilding Spain idén januárban úttörő kutatási projektet indított El Recuencóban (Guadalajara), a Baszkföldi Egyetem, a Manchesteri Egyetem és a dán Econovo kutatóközpont együttműködésével. Kilenc európai bölény él ott egy 400 hektárnyi mediterrán erdőt magában foglaló bekerített területen, ahol a tudósok azt vizsgálják, hogyan alkalmazkodnak az ibériai ökoszisztémához, és milyen hatást gyakorolnak a fás növényzetre.
A szervezet magyarázata szerint a kutatás célja, hogy új adatokat szolgáltasson arról, milyen szerepet tölthet be ez a faj az ökoszisztémák helyreállításában és olyan „erdők létrehozásában, amelyek ellenállóbbak az erdőtüzekkel és az éghajlatváltozás egyéb hatásaival szemben”, ahogyan azt a szervezet közölte (forrás: spanyol) a projekt bejelentésekor.
Ennek érdekében az állatokat GPS-eszközökkel követik nyomon, a kutatók pedig elemzik az étrendjüket, stressz-szintjüket és azokat a változásokat, amelyeket a növényzet szerkezetében okoznak.
Mindenesetre az európai bölény visszatelepítése egy olyan renaturalizációs stratégiába illeszkedik, amely egyre több ponton terjed el Európa-szerte, kettős céllal: a leromlott ökoszisztémák helyreállítása és ellenállóbbá tétele az éghajlatváltozással szemben, miközben új fejlődési lehetőségeket keresnek a vidéki közösségek számára.
Habár a projektek megközelítései különböznek, mindegyik ugyanabból az alapfeltevésből indul ki: helyre kell állítani azt az ökológiai szerepet, amelyet a nagytestű növényevők játszottak a táj formálásában.
A Rewilding Spain beszámolója szerint a „rewilding”, más néven „renaturalizáció” vagy „újravadonítás” egyik legelőrehaladottabb példája az Egyesült Királyságban található, ahol a Wilder Blean projekt európai bölényeket telepített be más fajokkal, például pónikkal, szarvasmarhával és sertésekkel együtt, hogy helyreállítsa egy ősi erdő természetes működését. A kezdeményezés az ökológiai szemléletű kezelést ökoturisztikai tevékenységekkel, környezeti neveléssel és munkahelyteremtéssel ötvözi, hogy a természet helyreállítása gazdaságilag is kedvező hatást gyakoroljon a térségre.
Más országokban mások a prioritások. Németország Nyugat-Európa kevés, szabadon élő bölényállománya közül egyet tart fenn, míg Lengyelország, amely a fajnak a 20. századi vadonbeli kihalása utáni megmentésének bölcsője, azon dolgozik, hogy növelje a csordák genetikai változatosságát, kiterjessze az elterjedési területüket, és javítsa az együttélést a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységekkel.
Nem csak a bölényekről van szó
Az állatok használata a növényi éghető anyag csökkentésére nem spanyol sajátosság. A World Economic Forum portálján megjelent cikk (forrás: spanyol), amely az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatóinak tanulmányán alapul, kiemeli, hogy emlősök, madarak, sőt rovarok is szövetségessé válhatnak az erdőtüzek elleni küzdelemben, amikor elfogyasztják a fák és bokrok legkönnyebben lángra kapó részeit.
A szöveg felidézi továbbá egy 500 egyedből álló kecskenyáj esetét, amely segített megóvni a Ronald Reagan Elnöki Könyvtárat az Egyesült Államokban, miután lelegelte a komplexumot körülvevő gyúlékony növényzetet.
Az erdőtüzek megelőzésén túl a projekt egy szélesebb körű ökológiai helyreállítási stratégia része. A Rewilding Spain kommunikációs vezetője, Lidia Valverde az „El Salto” című lapnak így foglalta össze ezt a szemléletet: „A „rewilding” egy újszerű megközelítés, amely kiegészíti a természetvédelem klasszikus felfogását. Abból indul ki, hogy nem elég megőrizni a még meglévő természetet, hanem vissza kell illesztenünk azokat az elemeket, amelyek az ökoszisztémákból már eltűntek, hogy a természet helyreállíthassa az egyensúlyát”.
Az európai bölény, a kontinens legnagyobb vadon élő szárazföldi emlőse Európa nagy részén legelt, egészen addig, amíg az első világháború után gyakorlatilag eltűnt. A kantábriai Cabárceno Természetvédelmi Park tájékoztatása (forrás: spanyol) szerint a mai vadállomány néhány, állatkertben megőrzött fajtiszta egyed leszármazottja.
Magát a parkot – amely látogatható, és az Ibériai-félszigeten élő kevés bölényegyed egy részének ad otthont – évek óta az európai tenyészprogramok egyik résztvevőjeként tartják számon, amelyek célja a faj genetikai sokféleségének megőrzése.
A genetika, mint lehetséges Damoklész-kard
Éppen a visszatelepítés története világít rá azonban a faj bármilyen térnyerésének egyik fő kihívására is. Az Európai Bölény Rezervátum és Látogatóközpont emlékeztet (forrás: spanyol), hogy a jelenlegi állomány minden egyede mindössze „12 alapító példánytól” származik, vagyis rendkívül korlátozott genetikai bázissal rendelkezik, ami megköveteli a tenyészprogramok nagyon gondos irányítását a faj hosszú távú életképességének biztosítása érdekében.
Ehhez más kérdőjelek is társulnak. A Rewilding Spain tanulmánya azt szeretné felmérni, hogy az európai bölények jelenléte a pozitív hatások mellett milyen esetleges kedvezőtlen következményekkel járhat a térségre nézve, mielőtt végleges következtetéseket vonnának le. Azt is vizsgálják, hogy a bölények jelenléte összeegyeztethető-e az erdő hagyományos hasznosítási módjaival, például az erdőgazdálkodással, a vadászattal vagy a gombagyűjtéssel.
A kutatók egyelőre hangsúlyozzák, hogy nincsenek végleges válaszok. Az elképzelés ígéretes, de további, átfogóbb vizsgálatokra van szükség. Egy olyan Spanyolországban, amely egyre inkább ki van szolgáltatva a szélsőséges erdőtüzeknek, az európai bölény új eszközzé válhat a táj megóvásában, bár a tudomány még dolgozik azon, hogy pontosan felmérje, meddig terjed a faj tényleges képessége az erdőtüzek megelőzésének támogatásában.