Doñanában, Galíciában és Katalóniában több projekt szamarak visszatelepítésével tisztítja az erdőket, csökkenti az éghető növénytömeget. Folyamatos legelésük természetes tűzgátakat hoz létre, és már több ezer hektárt véd a mind hevesebb erdőtüzekben.
Minden nyáron erdőtüzek pusztítanak el több ezer hektárt Spanyolországban. A hőmérséklet emelkedése, az aszály és a vidéki térségek elnéptelenedése – kevesebb lakossággal és állatállománnyal – elősegítette a száraz növényzet felhalmozódását, így hatalmas területek váltak kész, könnyen lángra kapó üzemanyaggá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ebben a helyzetben néhány autonóm közösség egy egyszerre ősi és újszerű megoldás mellett döntött: újra felfedezték a szamarak használatát, mint az erdőtüzek megelőzésének eszközét. Ezek az állatok, amelyek több mint 7000 éve kísérik az embert, most ismét visszatérnek a hegyekbe és erdőkbe, hogy természetes módon, folyamatosan megtisztítsák az aljnövényzetet.
A helyzet egyre sürgetőbb. 2025 augusztusára közel egymillió hektárnyi terület égett le az ország különböző régióiban, ami az elmúlt három évtized legrosszabb mérlege. A válság súlyossága miatt katasztrófa sújtotta területté nyilvánították Castilla y León, Galicia, Asturias, Extremadura, Madrid és Andalucía egyes részeit. Ezzel a fenyegetéssel szemben a szamarak csendes munkája lassú, de hatékony stratégiát kínál: nap mint nap lelegelik azt a növényzetet, amely táplálja a tüzeket.
A „tűzoltó szamarak” eredete
2014 óta az El Burrito Feliz egyesület 18 szamara járőrözik a Doñana Nemzeti Park környékén. A gazdáik által magukra hagyott, majd megmentett állatok – az egyesület elnöke, Luis Manuel Bejarano szerint – „növényevő tűzoltókká” váltak.
Mortadelo, Magallanes, Leonor és Ainoa is ennek a különleges „alakulatnak” a tagjai. Március és november között naponta akár hét órát is dolgoznak, körülbelül 40-szer 15 méteres sávokat legeltetve le. Minden egyes nap száraz növényzetet távolítanak el, és csökkentik a tűzveszélyt a rájuk bízott területeken.
A stratégia eredményesnek bizonyult: Doñanában kilenc éve nem jegyeztek fel erdőtüzet. A projekt még a spanyol hadsereg vészhelyzeti egysége, az Unidad Militar de Emergencias érdeklődését is felkeltette, amelynek tagjai ellátogattak a parkba, és jelképesen „örökbe fogadtak” egyet az állatok közül.
A szamarak munkáját a Mujeres por Doñana nevű csoport önkéntesei is segítik: ők szállítják számukra a vizet, és felügyelik tevékenységüket azokon a területeken, amelyek járművekkel nem közelíthetők meg.
A szakértők kiemelik, hogy a szamarak különösen alkalmasak erre a feladatra. Ellentétben a tehenekkel vagy juhokkal, a szarazabb, durvább növényzetet is képesek fogyasztani, így folyamatosan ritkítják azt a cserjést, amely elősegíti a tűz terjedését.
Rosa María Canals, a Navarrai Állami Egyetem ökológiaprofesszora hangsúlyozza, hogy a szamarak legeltetése csökkenti a növényi biomasszát, és segít megfékezni a tüzeket a mind sűrűbbé és szárazabbá váló tájakon.
Évtizedeken át a mezőgazdaság gépesítése a szamarak fokozatos eltűnéséhez vezetett. Hiányuk – a vidéki elvándorlással és a hagyományos legeltetés felhagyásával együtt – hozzájárult a természetes éghető anyag, vagyis a növényzet felhalmozódásához a hegyekben és erdőkben.
Doñanától Katalóniáig és Galíciáig
A modell idővel más térségekre is átterjedt. A Tarragona tartománybeli Tivissában a 2020-ban három állattal indult „Burros Bomberos” (Tűzoltó szamarak) projekt ma már mintegy 40 szamarat számlál, amelyek csaknem 400 hektárnyi területet tisztítanak meg. A kezdeményezők szerint bevezetése óta nem jegyeztek fel erdőtüzet a környéken.
Az orensei Allarizban az Andrea Egyesület szamarakat vet be csaknem 1000 hektár fenntartására egy bioszféra-rezervátum területén. GPS-nyomkövetőkkel felszerelve az állatok naponta akár 19 kilométert is megtesznek, miközben cserjékkel táplálkoznak. Hasonló kezdeményezések indultak Katalóniában, Galíciában és a baszkföldi régióban is, ahol a környezetvédelem, a vidéki térségek újraélesztése és az erdőtüzek megelőzése kéz a kézben jár.
A projektek kezdeményezői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a szamarak önmagukban nem jelentenek csodafegyvert. Továbbra is kulcsfontosságú az erdők tudatos kezelése, a területhasználat megfelelő tervezése, valamint az olyan, különösen gyúlékony fajok – például a fenyők vagy az eukaliptuszok – arányának csökkentése.
Mindezek ellenére a szamarak visszatérése hatékony és fenntartható eszköznek bizonyul. A mind hevesebb erdőtüzek korában a válasz – paradox módon – abban rejthet, hogy újraélesztjük az ősi gyakorlatokat, és így óvjuk meg a jövő tájait.