Ukrajna már 2027 első felében kipróbálná a Freyja nevű, európai együttműködésben készülő rakétavédelmi rendszer első működőképes változatát.
Freyja a skandináv mitológiában a szerelem, a termékenység és a háború istennője volt, aki a csatában elesett hősöket saját túlvilági birodalmába fogadta be.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az istenség nevéhez kötött terv nem csak egy újabb légvédelmi fegyver megépítéséről szól. Kijev ezzel szeretné csökkenteni függőségét az amerikai Patriot rendszerektől, amelyekből kevés van, a lövedékek nagyon drágák (darabonként 3-4 millió dollár), gyártásuk lassú, átadásuk pedig túlzottan függ a Fehér Ház politikai döntéseitől. Az amerikai belpolitika hullámzásai többször is okoztak már zavarokat Ukrajna védelmi politikájában.
Ukrajna azt szeretné, ha már 2027 első felében elkészülne az európai rakétavédelmi rendszer első működőképes prototípusa – közölte David Alojan, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács helyettes titkára. A cél egy úgynevezett minimálisan működőképes rendszer létrehozása, amely valós körülmények között már képes lehet rakéták felderítésére, követésére és megsemmisítésére.
A programot júliusban indította el hivatalosan tíz európai ország vezetője, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és több mint egy tucat hadiipari vállalat. A Freyja politikai jelentősége legalább akkora, mint a katonai, mivel Európa és Ukrajna egy olyan védelmi rendszert próbál létrehozni, amelynek legfontosabb alkatrészei, szoftverei és rakétái nem az Egyesült Államokból érkeznének.
Nincs szó lecserélésről, mert a Patriot továbbra is pótolhatatlan
Ukrajna legsúlyosabb légvédelmi problémáját nem az orosz drónok vagy a lassabban haladó robotrepülőgépek jelentik. Ezek ellen többféle rendszer, köztük a német IRIS-T, a norvég–amerikai NASAMS, illetve rövidebb hatótávolságú fegyverek is alkalmazhatók. Adott esetben ezek ellen vadászgépek is bevethetők. A ballisztikus rakéták elfogása azonban sokkal nehezebb feladat, mivel rendkívül gyorsan, meredek röppályán érkeznek, és csak néhány perc áll rendelkezésre a felderítésükre, a pályájuk kiszámítására és az elfogórakéta indítására.
Az ukrán arzenálban jelenleg az amerikai Patriot az egyetlen olyan rendszer, amely bizonyítottan és viszonylag megbízhatóan képes az orosz ballisztikus rakéták elfogására. A rendszerrel Ukrajna több alkalommal lelőtte az orosz Iszkander rakétákat, illetve az orosz fél által hiperszonikusnak nevezett Kinzsalokat is.
A Patriot azonban drága és ritka fegyver. Egyetlen üteg több radarból, irányítóközpontból, indítóállásokból, kommunikációs rendszerekből és kiszolgáló járművekből áll. Ennél is súlyosabb gond az elfogórakéták hiánya. A gyártás felfuttatása évekig tart, miközben az amerikai és európai hadseregeknek saját készleteiket is pótolniuk kell, feltöltve azt a hiányt, amit az Ukrajnának átadott fegyverek hagynak maguk mögött.
Kijev kiszolgáltatottsága nem pusztán technikai, hanem erősen politikai is. Minden újabb Patriot-üteg és minden rakétaszállítmány amerikai engedélyt, finanszírozást és gyakran hosszú nemzetközi alkudozást igényel. A szállításokat az amerikai belpolitika változásai, a közel-keleti igények és a NATO-tagállamok készlethiányai egyaránt lassíthatják.
Az orosz erők júliusban fokozottan támadták Kijevet és Odesszát ballisztikus rakétákkal, és az ukrán légvédelem az elfogórakéták hiánya miatt a lövedékek többségét nem tudta megsemmisíteni.
Európai részekből és vállalati kooperációkból építik fel a rendszert
A Freyja egyik legérdekesebb tulajdonsága az úgynevezett nyílt rendszerarchitektúra. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen vállalat adná a radart, az indítóállást, a rakétát és az irányítórendszert, hanem különböző országok és gyártók eszközeit tervezik összekapcsolni.
Zelenszkij a rendszert egy Lego-készlethez hasonlította: az egyik ország radart, a másik érzékelőket, a harmadik elektronikai vagy rakétatechnológiát adhatna hozzá. Így például Dánia saját Weibel radarját, Svédország pedig a Saab által gyártott érzékelőket illeszthetné a rendszerhez. Ukrajna azt vállalta, hogy indítóberendezést és elfogórakétát biztosít a fejlesztéshez. Zelenszkij szerint már elsősorban tesztelési feladatok vannak hátra, és az európai partnerektől radarokat, érzékelőket, rakétairányítási technológiát és vezérlő elektronikát várnak.
A programhoz csatlakozott az Eurosam, amely a francia–olasz SAMP/T rendszer gyártója, valamint a Leonardo, a Thales és a Saab. Ezek a vállalatok csapásmérő eszközöket is széles változatokban gyártanak. A projektben az ukrán Fire Point lenne a vezető ipari partner, és a vállalat a német Hensoldttal radarok szállításáról már megállapodott.
A nyílt rendszer előnye, hogy a fejlesztéshez nem kell feltétlenül egyetlen ország teljes technológiai csomagjára várni. Hátránya viszont, hogy a különböző radarok, rakéták és irányítóberendezések összehangolása rendkívül bonyolult mérnöki feladat. Egy rakétavédelmi rendszerben a másodpercek töredéke alatt kell adatokat továbbítani, célpontot azonosítani és tüzelési döntést hozni, és ezek koordinálása példátlanul nehéz.
Európának már van rakétavédelmi alapja, a Freyja nem a semmiből indul.
Franciaország és Olaszország évtizedek óta fejleszti a SAMP/T rendszert és annak Aster elfogórakétáit. A következő generációs SAMP/T NG már kifejezetten repülőgépek, robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták egyidejű lelövésére készül.
A gyártó Eurosam szerint a SAMP/T NG radarja 350 kilométernél nagyobb távolságból képes célpontokat észlelni, a rendszer pedig 150 kilométeren túli légi célokat is támadhat. Egy ütegben 48 indításra kész Aster rakéta helyezhető el. A rendszer első példányainak szállítása 2026-ban kezdődik Franciaország és Olaszország számára.
A továbbfejlesztett Aster B1NT rakétát manőverező, közepes hatótávolságú ballisztikus célok elleni védelemre tervezték. A rendszer fontos európai alternatíva lehet, de az Ukrajnában jelenleg használt változatok még nem rendelkeznek a Patriotéhoz hasonló ballisztikus elfogási eredményekkel. A Freyja fejlesztői éppen ezt a hiányt próbálják gyorsított ütemben áthidalni.
A Freyja a belátható jövőben nem fogja leváltani a Patriotot, hanem egy többrétegű ukrán és európai légvédelmi rendszer elemévé válik.
Ebben a rendszerben a Patriot elsősorban a legveszélyesebb ballisztikus célpontok ellen maradhatna szolgálatban. Az európai SAMP/T NG és a jövőbeni Freyja részben ugyanezt a feladatot végezné, míg az IRIS-T, a NASAMS és más rendszerek a repülőgépek, drónok és robotrepülőgépek ellen biztosítanának relatív védelmet.
Az ukrán cél nem az amerikai technológia elutasítása, hanem a túlzott függőség megszüntetése
Kijev számára a háború egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy ország légvédelmét nem lehet néhány külföldi ütegre és egyetlen beszállítóra építeni. Minél több rendszer áll rendelkezésre, annál nehezebb az ellenségnek egyetlen rakétafajtával, elektronikai zavarással vagy készletkimerítő támadássorozattal áttörnie a védelmet.
A Freyja európai iparpolitikai kísérlet is. Azt próbálja bizonyítani, hogy az ukrán harctéri tapasztalat, az európai radar- és elektronikai tudás, valamint több ország gyártókapacitása gyorsabban összeilleszthető, mint ahogy a hagyományos európai fegyverprogramok általában haladnak.
A projekt vezetői külön pénzügyi alap vagy szervezet felállítását is fontolgatják, amely kiszámítható finanszírozást biztosítana, és csökkentené a kormányközi együttműködéseket lassító pénzügyi bürokráciát. Alojan szerint a koalíciónak „gyakorlatinak, nem politikainak” kell lennie.
A 2027-es prototípus-célkitűzés rendkívül ambiciózus. Egy ballisztikus rakéták ellen bevethető rendszer kifejlesztése hosszú tesztelést, több sikeres elfogási kísérletet és biztonsági tanúsítást igényel, Ukrajna azonban nem hagyományos békeidőben fejleszt. A rendszert olyan háború közben próbálják megépíteni, amelyben az orosz támadások szinte naponta szolgáltatják hozzá a valós célpontokat és így a legsürgetőbb indokot.